Gyűlölt és vágyott szokások. Tehetsz ellene, tehetsz érte

Melyik az a szokás, amit a hátad közepére kívánsz, és mi az, amit már nagyon régóta vágysz elsajátítani, bárcsak a tiéd lehetne!? Még mielőtt tovább olvasnál, írd fel egy kezed ügyében lévő cetlire a sajátjaidat. Ugyanezt a kérdést tettem fel korábban egy a szokások témájával foglalkozó előadáson is. Tanulságos, hogy a teremben lévő, főként 20 és 30 év közötti pár száz fiatal, milyen választ adott a kérdésre. A felmérés persze egyáltalán nem reprezentatív, a közel 300 résztvevő 207 válaszát tartalmazza, merthogy ennyien reagáltak írásban. A számok azonban kétség kívül érdekes trendeket mutatnak.

Mindenekelőtt úgy illendő azonban, hogy adjunk egy definíciót a szokásra. Az alábbi idézet egy ismeretlen szerzőtől való (Stephen R. Covey nyomán).

„Állandó társad vagyok. A legjobb segítőd vagy a legnagyobb ellenséged. Előreviszlek, vagy belerángatlak a kudarcba. Teljes mértékben a rendelkezésedre állok. Amit csak csinálsz, annak a felét rám bízhatod; gyorsan és jól el tudom intézni. Könnyen kezelhető vagyok – csak legyél velem határozott. Mutasd meg pontosan, mit hogyan csináljak, és némi gyakorlás után már automatikusan megcsinálom. Én vagyok a szolgája minden nagy embernek és – sajnos – minden kudarcnak is. Akik kudarcot vallottak, azoknak én okoztam a kudarcot. Nem vagyok gép, noha a gépek precizitásával működöm, de az ember intelligenciájával. Használhatsz a hasznodra vagy a károdra – nekem mindegy. Fogj, taníts be, legyél velem kemény, és a világot a lábaid elé hozom. Ha puhány vagy velem, romba döntelek. Ki vagyok én? Én vagyok a szokás.”

Gyűlölt szokások

Spontán felmérésünk válaszai 4 főbb csoportba sorolhatók

Lélekhajó

1) Közel minden tizedik személy konkrét tulajdonságot nevezett meg, például: bizonytalanság, sértődékenység, befolyásolhatóság és hasonlók.

2) A válaszadók 20%-a valamilyen függőségről számolt be, és ebből csak 5%-nyi a dohányzás, a másik 15%-ot olyan szokások teszik ki, mint étkezéssel kapcsolatos problémák, főként hízás, valamint a sorozatfüggés, esetleg a közösségi oldalakon való időtlen és végtelennek tűnő jelenlét.

3) Minden negyedik válasz (25%) az időgazdálkodás helytelenségére utalt, de 15% jól definiáltan egyértelműen a halogatást jelölte meg deklarált mumusként, ami már önmagában kimagasló adat.

4) Az elsődleges kategóriát, a maga 34%-ával az attitűdre vonatkozó szokások tették ki. Vagyis minden harmadik gyűlölt szokás a hozzáállás helytelenségére vonatkozott. Néhány példa: lustaság, semmittevés, panaszkodás, rágódás, agyalás, állandó elégedetlenkedés.

5) Természetesen mindig akadnak nagyon egyéni válaszok is, amelyek a maradék 11%-ba kerültek, mint egyéb kategória, például: „Bár’ ne feküdnék le olyan könnyen/hamar egy adott emberrel!” De ezek részletes bemutatásától már eltekintünk.

Vágyott szokások

Minden negyedik személy (25%) egészségesebb életvitelre vágyik, mely mozgásra és sportosabb aktív hétköznapi jelenlétre vonatkozik. Emellett megjelent több helyütt az egészségesebb táplálkozás vágya is. A válaszadók 13%-a specifikusan egyetlen tulajdonságot szeretne sajátjának, ezek közül kiemelkedik a kitartás, az önfegyelem és a magabiztosság. Az attitűdök itt is előkerültek, mint a negatív tulajdonságok esetén, de itt szerényebb 11%-kal, például: szorgalom, céltudatosság, optimizmus stb. A 2-10%-os sávba olyan szokások estek, mint a kreatív hobbik elsajátítása, önmotiváció fontossága, vagy épp kommunikációs erősödés. Ezen túlmenően minden tizedik személy saját időgazdálkodásában szeretne fejlődni.

Reakciók

Hogy hatottak ezek a számok? A statisztikák mindig veszélyesek, hiszen, ha kevésbé reál szemlélettel közelítünk, könnyen unalmas adatsorrá silányul az egész, melyről elfut az érdeklődés érdekesebb tartalmak felé.

De mi van akkor, ha szétnézünk kicsit a környezetünkben, és feltesszük a nyitókérdést családunkra, szeretteinkre, kollégáinkra, munkakörnyezetünkre vonatkozóan? Ők mivel küzdenek? Milyen szokásra vágynak, mint egy falat kenyérre és mi gyötri őket már annyi esztendeje? Tudunk nekik esetleg valamit segíteni a kérdés kapcsán? Miben támogathatjuk őket a változás felé vezető úton, már, ha ők is akarják, vágyják, sóvárogják? A gondolkodás végén ne hagyjuk ki önmagunkat. Mi is volt a saját válaszunk azon a kis cetlin 5 perccel ezelőtt? És mit kezdünk vele?

A szokásainkkal való foglalkozás mindig időszerű. Azzal kapcsolatban, hogy miért nem érdemes fölösleges ígéreteket tennünk, egy korábbi írásban már több szó esett, azonban egy Frank Crane nevű szerző gondolatát sose feledjük: „A szó önmagában erőtlen, csak akkor képes hatni, ha hús-vér hordozóra talál.” Bármi is a belső szavunk, amely egy új szokáshoz vezethet, tegyünk érte még ma, hogy hús-vér hordozóra leljen bennünk.

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

hat + 19 =

hirdetés