Felelőtlenül vállalt anyaság, párkapcsolati boldogtalanság. Lemásoltam az anyám életét. Tünde története
Tünde akkor keresett meg, mikor a kisfiát várta. Azt kérte, legyek a dúlája, de jóval hosszabb időre, és más minőségben is a segítőjévé váltam, csaknem három évre. Akkoriban Tünde 30 éves, kedves külsejű lány volt, egyszerűen öltözött, sminket nem használt, frizurája sem volt igazán.
Tíz éve volt egy nála idősebb, jómódú férfival „se vele – se nélküle” viszonyban, és anyagilag teljesen tőle függött. Amikor a babájuk megfogant, a férfi elhagyta. Tünde addig halogatta az abortuszról való döntést, hogy lekésett róla. A várandósság vége felé a férfi visszatért, mert mégis szeretett volna részt venni a gyermek életében.
Tünde lassan kezdett mesélni a kapcsolatukról. Hogy igazi, mély beszélgetéseik sosem voltak, hogy a férfi idővel teljesen kisajátította az ő életét. A kezdeményezéseit letörte, megakadályozta, majd azzal bántotta, hogy önállótlan. Tünde eredetileg kedvelte a finom, bájos sminket, nőiesen öltözött, de külseje a csökkenő önbizalmával párhuzamosan elszürkült.
Kapcsolatuk a szülés után sem rendeződött. A szexuális életük addig sem működött (mindig csak a kibéküléseik utáni néhány hétben volt igazán szenvedélyes, azután ellaposodott). Kisfiuk érkezése után a férfi már alig nyúlt Tündéhez. Viszolygással töltötte el a szülés utáni teste, pedig Tünde nem hízott el.
Tünde ekkor még a saját lakásában lakott a kicsivel. Amikor ő 1 éves lett, érezte, hogy ez a kapcsolat valóban nem vezet sehova. Továbbtanulás, mellékállás és kisebb lakás után nézett (a saját lakásának kiadásából szeretett volna némi pénzhez jutni).
Még szoptatott és épp menstruált is, mikor egy vitában a párja megütötte, kibékülésként szeretkeztek, és megfogant a kislányuk. Tünde várandósan a férfi házába költözött, még kevesebbet tudott elszabadulni otthonról, a fizikai bántalmazások egyre gyakoribbak lettek. A férfi a lány minden lélegzetvételébe belekötött, kötözködött, becsmérelte a gyerekek étrendje, napirendje miatt, vagy ha maszatos ujj nyomocskák maradtak a bútorain. A férfi impotenciája és túlsúlya egyre látványosabb lett, ami miatt persze Tündét hibáztatta.
Tünde úgy érezte, hogy a csapda bezárult. Ezekben a hónapokban semmi esélyt nem látott arra, hogy a gyerekekkel el tudjon onnan jönni, és hogy fenn tudja magát tartani. Ebben a tehetetlen, fullasztó közegben jött rá, hogy addig nem is mert rendelkezni a saját életével. Nem találta meg az erejét, és hitét önmagához, mivel felnőve sosem kapott mintát és támogatást ehhez. Rádöbbent, hogy szinte lemásolta az anyja életének érzelmi mintáját… A rossz kapcsolatba, felelőtlenül vállalt anyaságot, a párkapcsolati boldogtalanságot, a fizikai bántalmazást, a kiszolgáltatottságba magával rántott gyerekeket. Tünde nem akart az anyjához hasonlóan bele is betegedni ebbe; ezért számba vette a múltját.
Tünde édesanyja két fiúval volt kapcsolatban, amikor vele teherbe esett. Mire rájött, hogy babát vár, az őt teherbe ejtő fiú el is tűnt. A fiatal anya a másik fiúval elhitette, hogy a kicsi az övé, és az gyorsan és lelkesen oltár elé is vezette a lányt. Tünde megszületésekor viszont utánaszámolt a dolgoknak és gyanút fogott. Amikor az apasági teszt bizonyította, hogy nem az övé a gyermek, a néhány hetes kisbabát az anyjával együtt kitette az utcára. Valódi apja sosem volt kíváncsi a kislányra, csak a gyerektartást fizette.
Tünde 3 éves volt, amikor az édesanyja férjhez ment, de a mostohaapjával sosem lett jó kapcsolata. A férfi az „asszony verve jó” iskolát képviselte… Az édesanya és a nevelőapa létformája tíz éven át a válás volt, és Tünde ezt mind végigélte. Párkapcsolatként tulajdonképpen csak ezt ismerte. Anyukája végül szabad lett, de két évre rá meghalt rákban. Édesanyjától hozott sorskönyvi üzenete azt volt: „ha szabad nő vagyok, meghalok”. Ez a mondat lett a fordulópont Tünde életében.
Felismerte, hogy miként befolyásolta a saját anyaságát annak a terhe, hogy hazugsággal teli 9 hónapon át várták, és szégyenben nevelték. Mivel sem az anyja férjétől, sem a vér szerinti apjától nem kapott szeretetet, elfogadhatónak tudott tekinteni egy megalázó és bántó kapcsolatot éveken át. Hiába volt felnőtt nő, tehetetlen, eszköztelen „kisgyermekként” sodródott éveken át, aki elfogadta azt, ami jutott. Valójában nem társat keresett, hanem apát.
Tünde ma jól van, és elégedett az életével. Már nem jelentéktelen külsejű áldozat többé. Befejezte a megkezdett iskoláját, munkahelyet talált, és önkéntesként bántalmazott nőket segít.
Humán és természettudományos érdeklődésem ellenére közgazdász lettem, ezáltal hosszú időre elmenekülhettem a kiszámíthatatlan érzelmek, érzések világa elől, a „kiszámíthatóságok” közé. Az önismereti munka által azonban megérkeztem abba a világba, ahol új hivatás is várt. Alternatív gyógymódok sokaságát ismertem és tanultam meg, elsajátítottam többfajta masszázstechnikát, stressz- és félelemoldó, valamint pszichés elakadásban segítő módszert. Meddőség, stressz, pánik – leginkább ezzel keresnek meg a hozzám fordulók. Dúlaként rendszeresen dolgozom babavágyókkal és várandósokkal is.
