Már vagy százszor szakítottunk! Rugós bohóc a párkapcsolatban
Ismered a rugós bohóc működését? Felhúzod, és mindig ugyanúgy csinál. Kiszámítható precizitással. Ő a se veled, se nélküled kapcsolatok emblematikus figurája.
Jön az agyonismert szituáció, és már előre tudod, hogy minden pontosan ugyanúgy fog történni. Szakítás, dráma, könnyek. Visszaküzdés, kunyera, izgalom, gyomorgörcs. És szenvedélyes hetek.
Majd hullámvölgy, unalom, és megint a robbanás; a bohóc rugója újra felhúzásra készen áll. Ugyanaz történik. Pedig réges rég tudod, hogy nem ő az az ember, akivel lenni szeretnél.
Miért csinálod? Mi a „rejtett hasznod? Mi a „nyereséged”?!
Egy dolog biztos – valami helyett csinálod! Mondjuk az élet helyett. Hisz ez az egész olyan klasszul időigényes. Jól lefoglal – pedig ott hagyhatnád az egészet és rájöhetnél, hogy mennyivel többre vagy érdemes. És képes.
Mikor volt utoljára, amikor mélyen azt érezted, hogy így valóban nem folytathatod tovább?
Azután mégsem döntöttél, mégsem cselekedtél.
Mi húzott vissza? Mi volt az utadban? A hűséged a félelem és a bizonytalanság eredménye? Bármit csinál, vagy mond a másik, tudsz valami magyarázatot adni viselkedésére? Felmented őt, és saját magadat hibáztatod?
Tényleg olyannal akarsz együtt élni, akit nem szeretsz?
Két „törvényszerűséget” muszáj belátnod. Az egyik az, hogyha újra meg újra megerősíted a negatív képedet önmagadról, az továbbra is lehetővé fogja tenni, hogy a kapcsolatban maradj. A másik pedig az ismeretlentől való alapvető, emberi félelem. És egy kialakított kapcsolat sok biztonságot ad. Egyszerűen valahogy átvergődsz a kríziseken, mert biztonságosabb, mint az ismeretlen. Változtatni nehéz, tehát inkább a jelenlegi helyzetnél maradsz. Mert nem tudod igazán, hogy milyen egy jó kapcsolat. Vagy, mert nem hiszed, hogy lehet ennél jobb is.
Nézz magadba. Mi van benned eldöntve? Mit tudsz arról egészen biztosan, hogy hogyan akarsz élni? Mit szorít a kezed még mindig? Érzed-e, tudod-e, mit kell belőle kiengedni?
Ezen a földön mindenkinek megvan a maga kincse, ami rá vár, de nem mindenki „meri” megtalálni.
Talán akkor válsz igazán felnőtté – amikor kezedbe veszed az életedet. Amikor vége az ellenállásnak. Amikor akarsz magadnak segíteni élni. Amikor elfordítod a fejed attól, ami fáj, és erővel elnézel egy másik irányba. A jövő felé. Ahol olyan dolgok lesznek, amit már te választottál és te hoztál létre.
1969-ben születtem, a pályámat szülésznőként kezdtem Szegeden, azután világgá mentem, és Ausztráliában éltem 5 évig. A Janus Pannonius Tudomány Egyetemről és a Külker Főiskoláról gyűjtöttem diplomákat, és hosszú évekig HR szakemberként dolgoztam.
Iskolai végzettségeimet, valamint az élettől és a saját önismereti utamból nyert tudást, bölcsességet, és a hitemet ötvöztem hivatássá, és másfél évtizede segítőként dolgozom.
Nagyon sokféle élethelyzettel találkozom; munkahelyi, és magánéleti problémákkal, erőt vivő feladatokkal, elvárásokkal, fel nem ismert elakadásokkal. A segítő beszélgetések mentén a hozzám fordulóknak sikerül tisztábban látni magukat, és megtalálni az erőforrásaikat ezek kezeléséhez, megoldásához.
