„Hagytam magam megerőszakolni, így lettem apa.” Boldogtalanságra kódolt életek
Kornél jó ideje tudta, hogy össze kéne raknia magát. Mindig mindenkinek meg akart felelni, de érezte, hogy nem tud. Lelkesen vágott bele a dolgokba, de nagyon hamar elmúlt a lendülete, nem volt semmi akaratereje. Egy rendkívül jóképű, kedves, műegyetemet végzett, szórakoztató fiatal férfi volt, aki csak sodródott.
Számtalan módon tudta akadályozni, szabotálni önmagát. A dicséreteket nem tudta elfogadni, nem építkezett belőle. Hiába végzett el ragyogóan egy megbízást, utána is mindig azon jártak a gondolatai, hogyan lehetett volna még profibb, még jobb. Saját elégedetlenségéből fakadóan irreális árengedményeket adott az ügyfeleinek. A valós cselekvés helyett hihetetlenül sok időt töltött álmodozással. Ha belekezdett valamibe, azonnal, türelmetlenül a végére akart érni; azután a tervkészítésnél vagy úgy elveszett a részletekben, hogy lecsúszott a határidőről és sokszor a megbízásról, vagy feladta az elején az egészet.
Nem hitt önmagában, és nem hitt az érzéseinek sem. A valódi vágyainak – annak, hogy ő mit szeretne csinálni, és hogyan is szeretne élni – nem adott teret. A lány, akivel 10 éve élt együtt, még az egyetemen kinézte magának Kornélt, és elszerette akkori kedvese mellől. A fiú pedig hagyta. Ezt is… Párja egy domináns, indulatos, sokszor erőszakos jogász lány volt, aki lehengerelte, leigázta ezt a fiút, akinek senki nem tanította meg, hogyan találhatná meg az erejét. Amikor a lány kitalálta, hogy esküvő legyen, megvetette Kornéllal a gyűrűket és hatalmas lakodalmat rendezett maguknak. Amikor eldöntötte, hogy itt az ideje a gyerekszülésnek, Kornél megkérdezése nélkül abbahagyta a tabletta szedését és teherbe esett.
Mire kislányuk 3 éves lett, Kornél az árnyéka volt korábbi önmagának. Robot üzemmódban dolgozott a pénzkeresetért a munkahelyén, otthon pedig azt hallgatta, hogy mekkora lúzer. Feleségének semmi türelme nem volt a kicsihez – újabb és újabb hobbik, és tanfolyamok miatt rendszeresen eljárt otthonról, miközben a második gyereken „dolgoztatta” Kornélt. De az nem jött. Azután az orvosi vizsgálat kiderítette, hogy az asszony hormonjai és elzáródó petevezetői miatt kezelések nélkül, spontán nem is fog tudni teherbe esni.
Kornélt a diagnózis kicsit felszabadította, energiával töltötte el, és eljött hozzám önismereti munkára. Nagyon sokat mesélt az édesanyjáról, aki egy zsarnok, mártír, akarnok asszony volt. Csendes szavú férjét és fiait állandóan ugráltatta, pocskondiázta, becsmérelte – „csak szeretetből, az ő érdekükben, mert a javukat akarta…” Kornél édesapját korán elvitte a szívinfarktus (a „megtört szívű férfiak” betegsége), a fiú pedig megtanult hazugságokkal és elhallgatásokkal kitérni az anyja elől. Mert a nyílt szembehelyezkedést durván megbüntette; veréssel, megszégyenítéssel, heteken át tartó lelki terrorral.
Az önismereti munka első szakasza, a kézzel fogható sérelmek és események kibeszélése mindig nagy energiákat szabadít fel. Ezek a „mézeshetek”. Óva intem a hozzám fordulókat, hogy ezt a lendületet kivigyék a külvilágba; kérem, hogy ne külső változásokra fordítsák, mert az csapda. Nem ebben a szakaszban kell elválni, munkahelyet váltani, vagy végigjárni az El Caminót! Hanem belső munkára, az érzelmi feldolgozásra kell spórolni vele…
Kornél nem figyelt erre, és elsöprő szerelembe esett egy kedves, halk szavú új kolléganővel – aki ugyancsak egy gyötrő kapcsolatban élt, 3 gyermekével. Néhány hét után önmaga érzelmei helyett már csak erről a kapcsolatról beszélt; a mindennapos bujkálásról, és a lány férjének jelleméről… Otthon viszont változatlanul nem képviselte önmagát. Amikor egy kiabálással töltött este végén a felesége szexszel akarta csillapítni saját feszültségét, Kornél hagyta magát. Bár egy grammot sem kívánta a két perces aktust, a gyermekkorából hozott „anya dühét mindenáron csillapítani kell” üzemmód működésbe lépett, és a teste tette a magáét. Három héttel később a feleség pozitív terhességi teszttel diadalmaskodott. Ikerfiaik foganása végképp rájuk zárta a házasság csapdáját. Két ember, akik fel nem dolgozott témáik miatt a boldogtalanságra szerződtek… És két újabb kisbaba, akik azért jöttek a világra, hogy hallgathassák: „csak miattatok nem váltunk el.”
Humán és természettudományos érdeklődésem ellenére közgazdász lettem, ezáltal hosszú időre elmenekülhettem a kiszámíthatatlan érzelmek, érzések világa elől, a „kiszámíthatóságok” közé. Az önismereti munka által azonban megérkeztem abba a világba, ahol új hivatás is várt. Alternatív gyógymódok sokaságát ismertem és tanultam meg, elsajátítottam többfajta masszázstechnikát, stressz- és félelemoldó, valamint pszichés elakadásban segítő módszert. Meddőség, stressz, pánik – leginkább ezzel keresnek meg a hozzám fordulók. Dúlaként rendszeresen dolgozom babavágyókkal és várandósokkal is.
