„Igen szeretlek, de nem tehetsz meg velem bármit… Igen, szeretlek, de mindenemet nem adom oda.” Bírd kimondani! A szerethetőségedért nem kell megdolgozni, a szerelemért nem kell megfizetni. Vagy ha mégis ez történik, ott nagyon, nagyon fel kell ébredni, és ránézni, hogy mi történik benned! Miért történik ez veled. Mi az ár? Mi mindent engedtél […]
A karácsony különösen alkalmas arra, hogy rámenj a megfelelésre. Teljesíted, megcsinálod, végigmosolygod, benyeled, kibírod. Túl leszel rajta… Mert így illik? Mert nem szabad nemet mondani? Mert akkor majd nem lesznek összeütközések? Mintha a szeretet mércéje az áldozat és a megfelelés lenne. Mennyi időd és energiád megy el karácsonykor azzal, hogy másoknak próbálsz megfelelni? Miközben várod, […]
Ágota megalázva, kisemmizve érezte magát, amikor a férje bejelentette, hogy elköltözik. A válást hatalmas kudarcként élte meg. Legszívesebben elszökött, elbújt volna a világ elől – alig bírta elviselni a megaláztatást, hogy egyedülálló anya lett. Kiszolgáltatottnak érezte magát a csupasz gyűrűsujja láttán, és alacsonyabb rendűnek azokkal szemben, akik boldog házasságban éltek. A keserű düh vaspántként szorította […]
Halottak napjának környékén erőteljesebben foglalkoztathat bennünket az elmúlás és a számvetés. Mindannyian arra vágyunk, hogy életünknek legyen értelme, jelentősége, és nem akarunk meghalni. Sokan meg sem engedik maguknak, hogy gondoljanak erre. Pedig egészen biztos, hogy mindnyájunknak meg kell halnia… Rüdiger Dahlke szerint az életünk olyan, mint a mandala. Megszületéskor elindulunk a kör közepéből, cseperedünk, felnövünk, […]
Gyermekkorodban az édesanyád a „tükröd”. Azt gondolod magadról, amit ő gondol rólad, és úgy érzel magad felől, ahogy ő érez irántad. A vele való kapcsolatod minden későbbi érzelmi kapcsolatod alapja. Általában az anya az, akitől megtanulod a gyógyítás, a megnyugtatás, és a táplálás tudományát. Ha nem volt jó a kapcsolatod az édesanyáddal, akkor nehézségeid lehetnek önmagad […]
A gyereknevelés ösztönből jön? Nem. Sajnos nem. A gyereknemzés, az élet továbbadásának vágya jön ösztönből, a többit viszont az átélt tapasztalatainkból építjük fel. Akkor is, ha eltervezzük, kitaláljuk, hogy miként szeretnénk majd a gyerekeinket nevelni, a logikánk és az eszünk kevés ahhoz, hogy át tudja írni a tapasztalat szülte érzelmeket. Ahhoz tudatosítás szükséges. És képtelenség […]
Amikor valaki szembesül azzal, hogy örökbefogadott gyerekeink vannak, kilencvenkilenc százalékban még mindig az az első kérdése, hogy „megmondjátok-e majd nekik?” „Hát persze, hogy megmondjuk.” „De miért? Ha újszülöttként kaptátok őket, akkor miért muszáj? Hisz úgysem emlékeznek semmire…” De igen, valamilyen módon emlékeznek. Hordozzák magukban a szülőanyjuk várandósság alatti szorongását, fájdalmát. Hordozzák a születésük utáni félelmet, amikor elveszítették […]
Aki a szüleit veszti el, az árva. Aki a társát, az özvegy. Az anya, akinek nem fogan gyermeke, vagy nem tudja kihordani őket, az meddő… Testileg meddő, de lelkileg maradhat termékeny, és „anyává édesülhet” az örökbefogadás által; ha el tudja gyászolni a legnehezebbet. A kézzel nem megfogható veszteséget. A betöltetlen vágyakozás, és a „semmi” hiányának fájdalmát. […]
Egy fiú sokféleképp veszítheti el az édesapját. Van, hogy az apa meghal. Vagy elhagyja a családot. Lehet, hogy a munkája miatt állandóan távol van. Vagy egyszerűen csak közömbös marad a gyerekével kapcsolatos dolgok iránt. Dániel egy Csernus doktoros mondattal kezdett bemutatkozásként: van ugyan apám, de mégis árva vagyok. Emocionális árva. Mert az apám nem volt […]
Mert hiányzik az elkötelezettség, már nincs meg az egymás iránti lojalitás, nincs közös jövőkép, mert túl sok a vita, mert irreálisak az elvárásaink egymás felé, vagy mert valamelyikünk hűtlen lett. A házasságban is szükség van szerelemre, szenvedélyre, intimitásra, gyengédségre, érdeklődésre, és sok-sok meghitt órára. Ezek nélkül a kapcsolat, „már csak egy szomorú dal, mondanivaló nélkül.” […]
Azt hiszem, a legtöbbünk ismer legalább egy olyan embert, aki mindig keserű, mindig boldogtalan, csupa düh, pesszimizmus, tüske és bántás. Aki minden erőfeszítés ellenére sem válik szerethetővé, csak a rosszindulat és az undokság fröcsög belőle. A klasszikus energiavámpír, aki azt sugározza, hogy az ő feje fölött lehorgonyzott egy külön bejáratú esőfelhő… Hogy mindenkire süt a […]
Linda 36 éves, szép, tanult és okos nő. Három éve tartó párkapcsolata tele volt harcokkal, feszültségekkel, látványos jelenetekkel, és Linda az érzelmei tisztázásához kért segítséget. Miközben a lány boldog, bizalmon alapuló párkapcsolatra vágyott, ami erősítette volna az önbecsülését, mégis engedte, hogy ennek ízenként eltűnjön a maradéka is. Barátja már túl volt két házasságon, 3 gyerektartást fizetett, tanulatlan, anyagilag lecsúszott, […]
A Kölyök címmel Bruce Willissel készült egy film évekkel ezelőtt. A maga amerikai, vígjátékos módján egész jó történet volt a bennünk élő gyermekről. A főhős 40 éves, kiégett, nagyképű agglegény, akihez egy nap beállít 8 éves kori önmaga és nekiesik. „Negyven évesen még nem vagyok nős?! Nem vagyok pilóta és még egy kutyám sincsen?! Szánalmas egy […]
Sosem kergettem illúziókat arról, hogy az anyaság egyszerű. Annyit biztosra tudtam, hogy miután hazahozzuk őket, nem annyiból áll majd az egész, hogy a fiammal zöld mezőn gurítjuk a labdát, és hogy két tökéletes copfba fonom a lányom haját. Készültem arra, hogy fejből tudnom kell majd a kedvenc meséjük minden szavát, és virtuóz módon fogom előrántani […]
A változás általában akkor kezdődik, amikor kész vagy nézőpontot váltani. Ez a folyamat olykor nélkülözi a logikát, zavarba hoz, provokál, mégis lenyűgöz és lebilincsel. És ami a lényeg: felráz, felnyitja a szemed, így képes leszel más oldalról szemlélni a dolgokat. Zsanettel a párkapcsolati nehézségein dolgoztunk. Sokféleképp ránézett már erre: tudta, hogy hajlamos alárendelődni, és […]
„Túlságosan földhözragadt vagy, szívem. Sosem fogod megérteni, hogy mit jelent számomra a spirituális útkeresés…” – mondta Zoli 12 év együttélés után. Majd fogta a holmiját, és becsukta maga mögött az ajtót. Gabi dermedten állt az előszobában. Aztán lassított felvételként mozogva ment be a fiúk szobájába: „Apa elment…” Amikor találkoztak, nagyon hamar összeköltöztek. Gabi úgy érezte, […]
Induljunk ki onnan, hogy már tudod: olyan emberrel vagy kapcsolatban, aki nem úgy bánik veled, ahogy kellene. Ha ki tudtad mondani, hogy „nem akarok így élni”, akkor el lehet – el szabad – jutnod a döntésig, hogy „nem fogok így élni”. De ha becsületesen akarod csinálni, akkor ne kapkodj. Tedd fel magadnak a helyes kérdéseket, […]
„Mert kell, hogy legyen szemtanúja az életünknek. Egy milliárd ember él ezen a bolygón, ugyan mit számít egy élet. De a házasságban ígéretet teszünk, hogy mindenre odafigyelünk. A jóra, a rosszra, a szörnyűségre, a csip-csup dolgokra. Mindenre, mindig, mindenhol. Azt mondjuk az életed nem marad észrevétlen, mert én észreveszem. Az életed nem marad titokban, én […]
Szabolcs úgy tesz, mintha csak a túlélésre lenne esélye. És elfelejt élni. Minden napja csupa szorongó aggodalom; késsel lehet vágni körülötte a feszültséget. Passzívan szenved egy haldokló, semerre sem tartó párkapcsolatban. Belehajszolja magát egy lakásfelújításba, amitől gyomorfekélye lesz. Olyan bulikra fogad el meghívást, ahonnan aztán keserű szájízzel lelép. Gyűlöli a hasztalan multilétet – és egyre […]
A fájdalmukat, a félresiklásaikat, az elakadásaikat felismerő, az önmagukért felelősséget vállaló emberek azok, akik tudnak, és mernek segítséget kérni, elfogadni. Felismerni. Elismerni. Felvállalni. Kérni. Elfogadni. Csupa bátor és tiszteletre méltó minőség… Vannak, akik távol tartják magukat a valódi érzelmeiktől, lefagynak, megkeményednek, megkeserednek, bántanak másokat, vagy magukat engedik bántani… Mert minél messzebb kerül az ember önmagától, […]
© 2013-2025 www.eletszepitok.hu
