Karácsony a megfelelés csapdájában. Keresd meg az életedben a hitelességet, nyerni fogsz vele!
A karácsony különösen alkalmas arra, hogy rámenj a megfelelésre. Teljesíted, megcsinálod, végigmosolygod, benyeled, kibírod. Túl leszel rajta… Mert így illik? Mert nem szabad nemet mondani? Mert akkor majd nem lesznek összeütközések? Mintha a szeretet mércéje az áldozat és a megfelelés lenne.
Mennyi időd és energiád megy el karácsonykor azzal, hogy másoknak próbálsz megfelelni? Miközben várod, hogy elmúljon a feszültség, hogy véget érjen a fárasztó nap, hogy elteljen a hét, hogy hazamehess, hogy máshol lehess…
Kovács András Péter poénját hallottam egyik nap: „A karácsony az az ünnep, amit a családoddal töltesz, nem a szeretteiddel”. Durván hangzik? Lehet. Mégis sokan ülnek nem kívánt vacsorákon, halászlében úszkáló feszültséget és savlekötőt nyeldekelve, sosem vágyott ajándékokhoz jó arcot vágva… Szoruló gyomorral a kiadott pénz miatt, mert túllépték a kereteiket, „de hát szegényeset adni nem lehet” (miközben érzik, hogy egy ajándék éppen annyit ér, mint amennyi szeretettel kiválasztották).
Ha ezzel a témával dolgod van, akkor arra biztatlak, hogy keress egy tenyérméretű követ. Olyan laposabb fajtát. Írd rá egy vastag filccel, hogy „megfelelés”, majd menj fel egy olyan helyre, ahonnan nagyon messze és nagyon látványosan el tudod hajítani.
Amikor pedig teremtettél némi időt önmagadra, gondolkozz el az alábbi kérdéseken.
Mit tart benne a megfelelés csapdájában?
Ha tudod, hogy mi számodra az értékes, akkor miért nehéz lépni felé? Miért nem akarsz „látszani”?
Hogyan hanyagolod el saját magadat?
Mi az, amit esetleg elhanyagoltál, és már nem is gondolsz rá?
Keresd meg az életedben a hitelességet. Nyerni fogsz vele. Vedd észre, hogy mikor és mitől vagy teljes. A valódi, őszinte út az egyetlen, amin érdemes járni. Elvárások, megfelelési kényszer nélkül. Őszintén magaddal és másokkal.
„Amikor a régi minták megtörnek, új világok kerülnek a felszínre.”
1969-ben születtem, a pályámat szülésznőként kezdtem Szegeden, azután világgá mentem, és Ausztráliában éltem 5 évig. A Janus Pannonius Tudomány Egyetemről és a Külker Főiskoláról gyűjtöttem diplomákat, és hosszú évekig HR szakemberként dolgoztam.
Iskolai végzettségeimet, valamint az élettől és a saját önismereti utamból nyert tudást, bölcsességet, és a hitemet ötvöztem hivatássá, és másfél évtizede segítőként dolgozom.
Nagyon sokféle élethelyzettel találkozom; munkahelyi, és magánéleti problémákkal, erőt vivő feladatokkal, elvárásokkal, fel nem ismert elakadásokkal. A segítő beszélgetések mentén a hozzám fordulóknak sikerül tisztábban látni magukat, és megtalálni az erőforrásaikat ezek kezeléséhez, megoldásához.
