Szombaton feleségül veszlek
Szombaton feleségül veszlek. Mert fontos. Mert ezzel minden más nő fölé helyezlek. Mert ezzel téged választalak szeretetem és védelmem tárgyául. Mert hiszem, hogy érted megéri. Az „igennel” hozok egy döntés. Hogy mostantól, ha valami nem úgy alakul, ha valami nem tetszik, akkor változtatunk és változunk.
Azt mondják, hogy a szeretet növekszik. Bennem a megismerés is növekszik. A szeretetem egész egyszerűen csak kitágult hozzá.
Ismerlek téged, és te is ismersz engem. Tudod, hogy néha jól csinálom, néha pedig rosszul. Hogy egyszer-egyszer olyan dolgot teszek, amivel ledöntelek a lábadról. És van, amikor nem tudok az égvilágon semmit.
Tudod, hogy nehezen mondok nemet és rendre túlvállalom magam. Erre azt mondod, „a hangos érvelés senkit nem károsít, gyakorolnod kéne…” Tudod, hogy mit szeretek csinálni, amikor szabadságon vagyunk, és hogy min tudok a leginkább aggódni. Tudod, hogy nagy lendülettel szeletelem a friss kenyeret, és telemorzsázom a kihúzott konyhafiókot. Mindig. Elnézed, hogy „nem baj, erről legalább biztosan tudom, hogy veled élek.” Szeretsz, mert a sokszor mesélt történeteim hallatán sem húzod el a szádat.
Nem akarod, hogy tökéletes legyek, csak arra kérsz, hogy legyek hajlandó meglátni a lényeget.
Tudom, hogy vannak saját álmaid. Hogy sosem árulnád el saját magad. És nem éred be majdnemekkel… Utolsó falaton sosem osztozol. Azt mondod, „tölcsércsücsökben nincs barátság!” Tudom, hogy merész vagy, tudsz dönteni és óvintézkedések nélkül vállalod a kockázatot, amikor kettőnkről és a jövőnkről van szó. A bátorságnak és a kitartásnak valami olyan varázskeveréke van benned, amitől a nehézségek sokkal elviselhetőbbnek tűnnek.
Tudom, hogyha ideges vagy, mosogatsz. Utána kifehéríted a mosogatót. Aztán a tükrökről szeded le a maszatot. És ha még mindig nem jutottál dűlőre a feszültségeddel, akkor nekiállsz fogkefével kitakarítani a csempeközöket. Nem beszélsz – takarítasz.
Nemcsak társak vagyunk, hanem egy férfi és egy nő; saját életünk sokféle vetületével. Épp úgy vagy más, ahogy kell.
Ha egyformák lennénk, nem egészíthetnénk ki egymást. Csak így, hogy különbözőek vagyunk.
Szóval feleségül veszlek, mert a vágyálmomnál is jobb vagy. Igazi vagy!
1969-ben születtem, a pályámat szülésznőként kezdtem Szegeden, azután világgá mentem, és Ausztráliában éltem 5 évig. A Janus Pannonius Tudomány Egyetemről és a Külker Főiskoláról gyűjtöttem diplomákat, és hosszú évekig HR szakemberként dolgoztam.
Iskolai végzettségeimet, valamint az élettől és a saját önismereti utamból nyert tudást, bölcsességet, és a hitemet ötvöztem hivatássá, és másfél évtizede segítőként dolgozom.
Nagyon sokféle élethelyzettel találkozom; munkahelyi, és magánéleti problémákkal, erőt vivő feladatokkal, elvárásokkal, fel nem ismert elakadásokkal. A segítő beszélgetések mentén a hozzám fordulóknak sikerül tisztábban látni magukat, és megtalálni az erőforrásaikat ezek kezeléséhez, megoldásához.
