Olyan az életünk, amilyenné gondolataink teszik Interjú Limpár Imre tanácsadó szakpszichológussal

hirdetés

hirdetés

A karácsony jó apropó arra, hogy olvasóinknak bemutassuk az Életszépítők Magazin Lélekhajó rovatának állandó szerzőit. Limpár Imre tréner, tanácsadó szakpszichológussal Bíró Rita life coach készített interjút.

Limpár Imre

– Tréner vagy és tanácsadó szakpszichológus. Hogyan választottad a segítő hivatást, mi inspirált?

– Tudod, nézetem szerint akkor elég jó egy pályaválasztási döntés, ha négy lábon áll. Fontosak a készségek képességek, kompetenciák, aztán a személy érdeklődése, hogy mikor és mi kapcsán csillog a szeme. Ezután figyelembe kell venni a valóságot, hogy milyen az aktuális munkaerőpiac, vagyis egy realitáskontrollt húzni. A leglényegesebb azonban az, hogy milyen életstílus és értékek élhetőek meg a választott hivatással. Ha annak idején pusztán a képességeim alapján választottam volna, akkor bizonyosan valamilyen reáltudományban képzem magam az egyetemen. Vegyészmérnök egész biztosan lehettem volna. Ha csak az érdeklődést nézném, akkor a filozófia bizonyosan első helyre kerül. Ha a képesség és az érdeklődés együtt kerül fókuszba, akkor pedig feltehetően latin nyelv és irodalom lett volna a választásom, de ezek közül bizonyosan nem az én utam egyik sem. Szerintem mindannyiunknak egy kérdést tesz föl az élet. Az első 10-20-30 vagy ki tudja mennyi évben az a feladatunk, hogy meghalljuk ezt a kérdést, az azt követő évtizedekben pedig a válasz keresése és megadása lesz aztán az elsődleges. Sok ösvényen keresztül eljuthatunk a magunk válaszáig, és én mindig azt mondom, hogy számomra ez a válasz a pszichológián keresztül fejeződhetett ki leginkább, ezért lettem pszichológus. Persze van még egy csavar a történetben, ugyanis a legtöbb pszichológus a múltra figyel, elemez, feltár, ezzel szemben az én szemléletem és szakmai credóm teljesen más, ugyanis engem a jelen és a jövő érdekel. Abban hiszek, hogy lehetséges a változás, ha a személy elköteleződik mellette, és ha ez bekövetkezik, akkor nem számít, mi van a batyuban, és mennyi féltéglát cipelek már évek óta, akkor csak a jelenem és a jövőm feszül előttem. S én ebben a változásban tudom kísérni, facilitálni, vezetni a tanácskérőket, legyen ez egyéni konzultáció vagy csoportos tréning keretében, esetben egy-egy előadás formájában.

– Mik voltak a szakmai utad mérföldkövei?

– Tizenhat éves koromban két meghatározó szerző írása hatott rám. Carl Gustav Jung Emlékek, álmok, gondolatok c. írása egyszerűen olyan energiát és inspirációt adott, ami évekre meghatározta az eltökéltségemet, illetve Marcus Aurelius gondolatai egyszerűen magával ragadtak. A legfőbb mottóm azóta is tőle ered: „Olyan az életünk, amilyenné gondolataink teszik.” Ez azóta vezet mind a szakmai utamon, mind a magánéletem ösvényein. Az egyetem alatt kezdtem el behatóbban vizsgálni, kutatni a thanatológiai szakirodalom és az egzisztencialista filozófia, pszichológia írásait. Nagy örömömre az utóbbi időben a könyvesboltokban magyarul is egyre felkapottabbak Irvin D. Yalom munkái. Jó ezt látni. Ha mérföldköveket kell megemlíteni, Popper Péter nevét mindenképp behoznám. Tőle minden egyes szó, minden egyes mondat igazi jelzőkő és iránymutató. Amikor valaki azt kérdezi tőlem egy előadás után, mi lenne az az egy dolog, amit mindenképp ajánlanék, hogy jobban legyen a bőrében, viccesen csak annyit szoktam mondani, olvasson hetente egy Popper könyvet.

– Szakterületednek tekinted az önbecsülés növelést és a veszteségek kezelését. Melyik miért talált meg? Miért állnak közel hozzád?

– Ha szakterületekről kérdeznek, akkor mindig mosolyogni szoktam magamban, hiszen, ez olyan, mintha a léleknek le lehetne nyesni bármelyik szeletét, és csak azzal foglalkozni aztán. Ez nem így működik, hiszen ha valaki azzal keres meg, hogy jobb időgazdálkodást szeretne magának, könnyen lehet, a kapcsolataival kell kezdeni a rendrakást, míg más esetekben az, hogy a párjával végre minőségi időt tudjon az illető eltölteni, azon múlik, kipróbál-e egy-két hasznos időgazdálkodási technikát. De nem kikerülve a kérdésed, valóban az önbizalom növelésének pszichológiája az egyik szívem csücske téma. Újabban a stressz- és konfliktuskezelés is egy elég felkapott téma lett, ami már összefügg azzal, hogyan is tudjuk kezelni veszteségeinket, akár a nagyobbakat, akár a mindennapi kisebb veszteségeket. A veszteségek kezelése pedig nem kikerülhető módon valójában a halál témáját járja körbe. Véleményem szerint azért nem jutunk olyan sokan előre, egyről a kettőre és ötről a hatra, mert nem merjük feltenni saját létezésünkre, halandóságunkra, mulandóságunkra vonatkozó kérdéseinket. Menekülünk ezek elől, mert akkor egy-egy pillanatra megszűnnek létezni, de ez önámítás. Jean Paul Sarte-nak van egy zseniális hasonlata, amit én nagyon kedvelek. Eszerint születésünk pillanatában mindannyiunkra kilőnek egy nyílvesszőt. Nincs kivétel. Mindannyiunkra! S most, amikor beszélgetünk, ez a két nyílvessző bizony süvít felénk. A tiéd is feléd, az enyém is felém. És be fog találni, ez vitán felül áll. Ennek tudatában érdemes élni az életünket. Ekképp szerettem bele az időgazdálkodási témákba. Sokakat áthat ezzel kapcsolatban egy tévedés. Az időgazdálkodás nem a hatékonyság és az eredményesség növeléséről, optimalizálásáról szól, hanem valójában a minőségibb élet megélésének lehetőségéről. Ahogy Franklin mondja: „Szeretik az életet? Akkor ne vesztegessék az időmet, mert az élet időből áll.”

– Egy kifejezetten pároknak, családoknak szóló konzultációs folyamat is megtalálható nálad, amit egy kollégáddal együtt képviselsz. Családi tükör a címe. Milyen megszívlelendő tanácsokat adnál az új évre a kapcsolatban élőknek?

– Hogy mi a megszívlelendő tanács? Legyen inkább csak egy gondolat, mi szerint kívánom, hogy minél többen tudjunk legalább önmagunk és a párunk előtt álarcok és maszkok nélkül létezni. Ha lehet, ha tudjuk, ha merjük, vegyük le ezeket, mert úgy olyan hiteles lendület indulhat el az új évben, hogy magunk is meglepődünk.

– Az egyik kedvenc kérdésed, hogy ha üzenhetnénk a 18 éves önmagunknak, mi lenne az az egyetlen summázó gondolat, amit mindenképp tanácsolnánk neki? Miként és hogyan cselekedjen máshogy, mint amit annak idején mi megtettünk, vagy épp nem tettünk? Mit üzennél te, most felnőttként, a 18 éves Limpár Imrének?

– Azt üzenném, hogy továbbra is tartson meg minden törvényt, de szegjen meg sokkal-sokkal több szabályt, mint amit egyébként megszegne. Legyen ő minél többször a szabály alóli kivétel. Néha érdemes egyedi úton járni, mert úgy olyan élményben, kalandban, szenvedélyben lehet részünk, amit mások még nem tapasztaltak meg. És még valami: arra figyeljen mindig, amije van, nem arra, amije nincs, s merje feltenni a kérdést: amit most tenni készül, azzal a lényegest szolgálja, vagy csak a fontosat. Merthogy a lényegesre érdemes koncentrálnunk. És utóiratban még hozzátenném: igyon többször gintonic-ot.

– Mivel foglalkoznál, ha Islandon születsz?

– Ha Islandon születek, akkor most az islandi Életszépítők oldalnak válaszolnám meg azt a kérdést, hogy mivel foglalkozom, ha Magyarországon születek!? Ugyanezt csinálnám, mert hitem szerint, ez a sorsom; a hely, az idő csak egy körülmény. Mindemellett hihetetlenül lelkesít és sokat ad, hogy a lélek dolgaival felvidéki születésű magyar emberként foglalkozhatom, mert így még teljesebb az összkép.

– Mit kedvelsz a karácsonyban?

– Azt, hogy ilyenkor egyszerre adhatjuk meg a testnek és a léleknek is a maga feltöltődését. Olyan jó egyszerre kifelé és befelé figyelni. És persze ne legyünk álszentek sem, a karácsonyi vacsora: rántott ponty és egy kiváló kései szüretelésű tokaji hárslevelű képes még különlegesebbé tenni a szenteste meghitt csendjét.

– Mivel szereted tölteni az év végét?

– Évekkel ezelőtt egy húsvéti hétvégén kezdtem el az ún. Nagy Évértékeléseimet. Emiatt nekem az igazi év mindig tavasztól tavaszig tart. Akkor teszem meg a következő egyéves vállalásaimat. De emellett azért természetesen hat rám is az évvége, így egy köztes helyzetértékelést szoktam tartani, elvégre csak-csak nullázási pont számos munka és megbízás kapcsán az új naptári év eljövetele. December utolsó napjaiban szinte biztos, hogy egy tavasszal esedékes előadássorozat témáit fogom kigondolni, jó mókának ígérkezik. A munkáim jelentős részét ugyanis Edison-féle felfogásban űzöm: „Soha életemben nem dolgoztam egy percet sem, minden csak mulatság volt.” Döbbenetes, hogy egyetlen ilyen szemléletbeli mondat mennyi lendületet képes adni nap mint nap.

 

hirdetés

Bíró Rita

Life coach, Points Of You tréner, örökbefogadási mentor

1969-ben születtem, a pályámat szülésznőként kezdtem Szegeden, azután világgá mentem, és Ausztráliában éltem 5 évig. A Janus Pannonius Tudomány Egyetemről és a Külker Főiskoláról gyűjtöttem diplomákat, és hosszú évekig HR szakemberként dolgoztam. Iskolai végzettségeimet, valamint az élettől és a saját önismereti utamból nyert tudást, bölcsességet, és a hitemet ötvöztem hivatássá, és másfél évtizede segítőként dolgozom.Nagyon sokféle élethelyzettel találkozom; munkahelyi, és magánéleti problémákkal, erőt vivő feladatokkal, elvárásokkal, fel nem ismert elakadásokkal. A segítő beszélgetések mentén a hozzám fordulóknak sikerül tisztábban látni magukat, és megtalálni az erőforrásaikat ezek kezeléséhez, megoldásához.

A www.eletszepitok.hu weboldal bárminemű tartalma a
Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően használható fel.
Még nincs hozzászólás

Válaszolj!

Az e-mail cím nem lesz nyilvános.

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

hirdetés

hirdetés

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás