Anyák súlyos öröksége. Két ünnepelt díva, aki a nehéz gyerekkor után egész életében a szeretetet kereste (3.)
A legdrámaibb történeteket – valóságuknál fogva – az élet írja.
Két ünnepelt díva, aki nehéz gyerekkora után egész életében a szeretetet kereste, s bár mindketten képesek voltak emberek tömegeit elbűvölni, és ikonként vonultak be a halhatatlanok közé, a boldog élet egyiküknek sem adatott meg. Két nő, két teljesen más világ. S bár sorsukban sok párhuzam felfedezhető, a végzetes összefonódást az adja, hogy mindketten ugyanazt a férfit szerették. (3. rész)
Az 1-2. rész itt olvasható:
Jackie és Maria 18 évesen
Jackie-re nagy hatással volt a Párizsban töltött év, a zárkózott lány megszabadult a gátlásaitól, kinyílt a társasági életre. Divatbemutatókra, operába, balett és színi előadásokra járt, megnézte a város múzeumait, élvezte a diáknegyed pezsgő életét, lelkesen látogatta a Szajna-parti kávézókat, bárokat, s elkezdte a kapcsolatait építeni. Az Egyesült Államokba egy új Jackie tért vissza – pontosan tudta, hogy mekkora hatással van a férfiakra. Céltudatosan kezdte bevetni a nőiességét, ha valamit el akart érni. A róla kialakult mítosszal ellentétben nem élt szűzies életet, nyitott volt a flörtre, nem vetette meg az érzéki örömöket, és a hűség sem volt az erőssége (ahogy a választottjainak sem).
A Sorbonne-ról hazatérve továbbra sem foglalkoztatta az érdekházasság gondolata, nem akart elköteleződni, esze ágában sem volt két lábon járó ékszerként tündökölni egy dúsgazdag férj oldalán. Tisztában volt az értékével – munkált benne a tenni akarás, az önmegvalósítás igénye. Húsz éves korára perfektül beszélt franciául és spanyolul. Az emlékezetes bálon, amikor is a 18. születésnapját ünnepelte a fenti fotón látható estélyiben, s anyja közbenjárására – szebben fogalmazva, örömére – elnyerte a bálkirálynő címet, a következőket írták róla egy újságcikkben:
Jacqueline kisasszony gyönyörű, királynőként viselkedik, lénye olyan finom, mint a drezdai porcelán, kifejezésmódja intelligens, és nem ismeri a sznob szó jelentését.
A sznobizmus ekkoriban még valóban távol állt tőle, de ahogy teltek az évek, ez a távolság cseppet sem tűnt legyőzhetetlennek… Az anyai hatás egyszer csak – édeskeserű gyümölcsként – beérett. Janet elbűvölő gazdasszonykának becézte a lányát, amikor Jackie még csak kétéves volt, s mindenkivel elhitette, hogy a felmenői francia arisztokraták, s a nemes ősökre való tekintettel helyük van New York felső tízezerében. Ha egy céltudatos, érdekvezérelt nő a fejébe vesz valamit, el tudja érni…és ennek érdekében kész a becsületét is félretenni – ilyen volt Janet, aki valójában egy Dél-Franciaországi egyszerű család leszármazottja volt. A lánya viszont már nemesként nevelkedett, és fiatal nőként magáénak is érezte az előkelősködő anya által rá osztott szerepet.
Jackie huszonévesen értékválságba került. Művelt, olvasott fiatal nőként a képességeivel akart boldogulni, ráadásul jól írt, Párizsból hazaérve megnyert egy irodalmi versenyt. Protekcióval munkába állhatott a Washington Times Heraldnál; ekkor még lelkesedett, remélte, hogy szép médiakarrier vár rá. Kezdetben az volt a feladata, hogy ismeretlenekről készítsen fotókat az utcán, miközben nem túl magasröptű kérdésekkel ostromolja őket.
– Ön szerint mikor következik be a világvége?
Vagy (magas nőtől kérdezve): – Hozzámenne egy alacsony férfihoz?
Vagy (alacsony férfitól kérdezve): – Elvenne egy magas nőt?
Kezdő riporterként heti 57 dollárt keresett, ami fedezte első önálló otthonának a bérleti díját, de nem tette lehetővé a nagyvonalú életet. Jackienek ekkoriban kezdett feltűnni a dúsgazdag mostohaapja által nyújtott jólét, amiben felnevelkedett, s bár a bohém párizsi diákélet szerény körülményeit élvezte, dolgozó nőként más remélt az élettől. Szeretett volna divatosan öltözködni, szép helyen, jól élni, rá kellett jönnie, hogy az életszínvonal, amihez hozzászokott, nem fedezhető a fizetésből. Lehet, hogy valóban egy előnyös házasság lenne a megoldás?
A sors nagy rendező. Jackie a munkájának köszönhetően sok művésszel, politikussal ismerkedett meg, köztük egy fiatal és jóképű szenátorral, akit John F. Kennedynek hívtak…
***
Sorsszerű mozzanat volt az is, hogy a Görögországból New Yorkig hajózó Mariát a kikötőben várta az édesapja, ugyanis nem tájékoztatta előzetesen az érkezéséről. Nem is tudta volna értesíteni, mivel az édesanyja, Evangelia nem volt hajlandó megosztani vele semmiféle információt az apja lakhelyéről. George véletlenül értesült lánya jöttéről: elolvasta a görög kolónia napilapját, amelyben közölték az érkező görög hajók utaslistáját… Maria apja még ugyanabban a kis lakásban élt, ahol sok évvel azelőtt lakott az egész család. Maria az első hónapokban ugyanúgy töltekezett New Yorkban, akár Jackie Párizsban. Élvezte, hogy kikerült anyja fennhatósága alól, kóstolgatta a szabadság ízét. Jackie-vel ellentétben a felszabadultság nála nem teljesedett ki érzéki örömökben, Mariát továbbra is feszélyezte a teste. Ellenben rákapott a hamburgerre, hot dogra, pizzára, a felfutóban lévő gyorséttermek kínálatára. Nem vált az előnyére.
Az első igazi áttörést jelenthette volna, hogy fél évvel az Egyesült Államokba érkezése után sikerült elérnie egy meghallgatást a híres Metropolitan Opera igazgatójánál, aki, miután meghallgatta, azonnal címszerepet ajánlott neki. A 22 éves lány előtt elsőre megnyílt a világ egyik legjelentősebb operaháza – már ez is hatalmas siker. Maria mégis összetört, úgy érezte, megalázták. Nemet mondott a Pillangókisasszony címszerepére; nem akart nevetségessé válni a törékeny japán lány szerepében.
– Egy napon a Metropolitan igazgatója térden állva fog könyörögni, hogy énekeljek náluk –
kommentálta az esetet. A baj nem jár egyedül: rövidesen partra szállt az édesanyja a New York-i kikötőben. A Maria révén kilenc év után újra összekerült szülők ott folytatták a kapcsolatukat, ahol abbahagyták: minden a vezérelni és birtokolni vágyó anya irányítása alá került, a szülői csetepaték elviselhetetlenné váltak. Maria megint menekülőre fogta, ezúttal Olaszországba hajózott, a híres olasz tenorénekes, Giovanni Zenatello felkaroltjaként, aki a Veronai Fesztiválra szerződtette. Végzetes útnak bizonyult. Itt ismerte meg a nála 30 évvel idősebb gazdag olasz gyártulajdonost, Giovanni Battista Meneghinit, aki az apja helyett az apja lett, a menedzsere és a férje is egy személyben. A férfi a külső adottságait tekintve nem mondható különösebben vonzónak, kövér volt, kopasz, és a 173 centi magas Mariánál fél fejjel alacsonyabb. Ehhez képest a férfi így írt Mariáról, az első találkozásról:
– Nagyon megsajnáltam. Az alsó végtagjai teljesen eldeformálódtak, a bokája olyan dagadt volt, hogy inkább tűnt vádlinak, mint bokának. Ügyetlenül és erőltetetten mozgott –
Nos, így indult ez a különös kapcsolat. Szerelemről szó sem volt…
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.
