Major Virág cikkei

Ne nézz a szemembe! A szemkontaktusról egy kicsit másként: van, akinek természetes, van, akinek kín

Olvastam az igen alapos és tartalmas cikket arról, hogy milyen nonverbális alapszabályokat tartsunk be, ha beszélgetünk valakivel. SZENYIHASZER a rövidítés, ami 5 alapvető kommunikációs elemre utal. Az első „SZE” a szemkontaktus. És e ponton elakadtam. Igen, tanultam róla. Egész kicsi gyerekkorom óta kapom, hogy nézzek a másik fél szemébe, mert aki nem így tesz, az […]

Az „abszolút normális” bukása

Mi a normális? Az, ami a normák szerinti. Ki állapítja meg, mik a normák? Elvileg mi mindannyian, közösen. No persze, mindenki jogosult, de vannak jogosultabbak… És tudjuk, nem feltétlenül a legalkalmasabbak a legjogosultabbak. A dolgok levének megivása persze megint közös feladat. Most azonban nem társadalomkritikába akarlak belerángatni, csak egy kicsit elgondolkodtatni azon, mennyire abszolút vagy […]

Így is lehet élni, avagy a karantén nyertesei

Előrebocsátom, nem kívánom kisebbíteni a jelen helyzet azon oldalát, amely a magányról, a félelemről, a bezártságról, a zárt ajtók mögötti bántalmazásról, a kimerülésről, a bármilyen okból beteg emberek ellátatlanságáról, a vírus miatti és attól független megbetegedésekről és különösen a halálról szól. Tragikus események zajlottak, zajlanak, és még nincs vége. Ám jelen írásomban mégis egy kicsit […]

Új lecke „civilizációs kicsapongásainkért”. Muszáj globálisan gondolkodni, mert ami most zajlik, mindenkit érint

Sokat gondolkodom azon, vajon pár év, évtized, netán évszázad múlva hogyan tekint vissza az akkor élő emberiség erre a 2020-as időszakra. Persze rengeteg minden múlik azon, hogy mit kezdünk ezzel a különleges helyzettel, amilyenre eddig nem volt példa, így nincs recept, amit követhetnénk. Valószínűleg, ha lesz irodalomoktatás, külön fejezet lesz a „karantén-irodalom”, amelyet most hozunk […]

Nincs hová bújni, avagy meglepetések a karanténban

Most, hogy a fél világ koronanaplót ír, nagy a csábítás, hogy én is elmeséljem, hogy telnek a hétköznapjaim. De nem teszem. Nem teszem azért, mert pontosan tudom, mennyire speciális a helyzetem. Nem volna, aki ezzel közösséget találna, aki a saját életére tudná vonatkoztatni. Inkább valami olyasmiről írok, ami mindenkit érint, aki most a szűkebb-bővebb négy […]

Mit csinál a háziasszony? Semmit. Mindent

Mit csinál a háziasszony? Mos-főz-takarít. Semmit. Mindent. Nincs is ma már olyan. A válaszok sokszínűek, a háziasszonyi szerep megítélése igen változatos. Korunk egyik „nyavalyája”, hogy az élet mindenkit érintő, házimunka névvel illetett területét is bizonytalanul kezeli. Párbeszéd. – Haza kell mennem. – Miért, mi dolgod? – El kell mosogatnom, ki kell mosnom, porszívózni sem ártana… […]

„Megváltoztam, miért nem változik a világom?” Amire figyelsz, azt erősíted fel

Arról sokat olvashatunk, hogy amikor belül megváltozunk, a fejlődés újabb lépcsőfokára lépünk, számíthatunk rá, hogy körülöttünk kicserélődnek az emberek. Régi barátságok, jó kapcsolatok megszűnnek, ellaposodnak, ám jönnek új emberek, új energiák – csak meg kell tanulnunk elengedni a régieket. Ez azt sugallja, hogy ha belül meghozunk egy döntést a változtatásról, másnap már másképp süt ránk […]

„Feladatunk van az életben.” Avagy nagypéntek nélkül nincs húsvét

Jön a húsvét, ünnepel mindenki. A keresztények Jézus feltámadását, mások a tavaszt, a természet újjászületését. Tele van a húsvét szimbólumokkal: nyuszi, tojás, virágzó ágak, egyik szebb és bájosabb, mint a másik. Ám húsvét előtt van még egy nagypéntek. Az a nagypéntek, ami most (már, még) szintén ünnep, hivatalosan is, vagyis munkaszüneti nap. Persze akinek ünnep […]

Ideje befelé nyitni! Egy hatásos és kreatív önreflexiós gyakorlat: „ültess” kérdés-fát!

Előző cikkemben ígértem, hogy ezzel a kérdezősködés-dologgal részleteiben is fogok foglalkozni. Legyen hát, kérdezzünk! Javasoltam, hogy – amennyiben ez kérdés az életedben – indulj onnan, hogy miért nehéz most számodra otthon maradni. De indulhatsz máshonnan is, akármilyen magból kinőhet egy terebélyes kérdés-fa. Mindenekelőtt azonban – hogy lásd értelmét a dolognak – azzal kezdem, mire jó […]

Miért olyan nehéz otthon maradni?

Ha mostanában lógsz a netes közösségi felületeken (naná, hogy lógsz rajta!), biztos belefutottál a jelen helyzet spirituális magyarázatába. Igen kerek leírások olvashatók arról, hogy ugye elidegenedés, kevés idő a gyerekkel, önmagunkban levés hiánya, kreatív tevékenységek, összefogás, segítségnyújtás stb. Ezek a bajaink, a hiányosságaink, és most itt a tanpálya, lehet gyakorolni. Meg ugye muszáj is. A […]

Legyen mibe kapaszkodni, minden esetben. A reményről

Van az emberi lélekben egy rejtélyes kincs, amelyet mindenki ismer, ám eredetéről fogalmunk sincs. Ez nem más, mint a remény. Mindannyian tudjuk, mi a remény. Azt is, hogy az hal meg utoljára, de tényleg utoljára. Mindannyian nagyszerűen tudunk reménykedni, gyakorlatilag bármiben. De honnan ered a reményre való képességünk? A remény nem racionális. Hibátlanul tudunk reménykedni […]

„Mikor lesz a bajvívás? Most van!” Új világ felé, avagy a struktúra és az egyén szerepe, ereje

Nem kell ahhoz semmilyen szakma zsenijének lenni, hogy átlássuk, mennyire nem mindegy, hogy egy összetett rendszer elemei milyen struktúra mentén szerveződnek. Aki rontott már el bármit a konyhában, tapasztalta, hogy nem elég egy étel minden hozzávalóját begyűjteni, tudni kell azt is, milyen szabályok szerint, milyen sorrendben, milyen körülmények között kell azokat felhasználni, ha ehető végeredményt […]

Ki az én felebarátom? Nem a „köntös” számít, hanem a tettek, és a felvállalt felelősség

Amikor Jézusnak nekiszegezik a kérdést: „ki az én felebarátom?”, az irgalmas szamaritánus példázatával válaszol (Lk. 10:25—37). A rablók kezére jutott, kifosztott, sebesült emberen nem segítettek azok, akiktől „társadalmi besorolásuk” alapján elvárható lett volna. Ellenben segített rajta egy olyan ember, akitől – megint csak valamiféle társadalmi kategorizálás eredményeképpen – senki nem várt volna semmit. Beszélgetés egy […]

Szeretetre éhezők viadala

Világszerte iszonyatos éhínség pusztít. Sok az eszkimó, kevés a fóka, mondják. Nincs elég, az emberek csak azzal vannak elfoglalva, hogy nekik jusson. Bármi áron, minden áron. Nem, nem a lisztről vagy a toalettpapírról írok. A szeretetről van szó. A szeretetről, melyről azt tartják, ha megosztjuk, azzal csak szaporodik. Az anyagmegmaradás törvénye rég megdőlt. Az energia-megmaradás […]

A nagy kékség, avagy hatalom, felelősség nélkül. Traumák, melyeket a virtuális valóságnak köszönhetünk

Előrebocsátom, vicces lesz, amit most olvasol. Mégpedig azért, mert jó eséllyel épp a „kék” felületen keresztül jutott el hozzád ez az írás. Így hát igen érdekes, hogy morgolódásom tárgya épp az életünket átható „nagy kékség”. Sajnos nem az, amelyben oly üdítő megmártózni, és egyébként az élet bölcsője ezen a bolygón. Ám belefulladni ebbe is lehet. […]

Virágszőnyeg, vértenger. Nőnap a nők évszázadában

Nőnap van. Egyesek szerint eredetileg a nemzetközi nőké (tehát vannak nemzetköziek meg nem nemzetköziek…). Mások szerint úgy általában a nők napja. Szemben az év összes többi napjával. Összességében tehát nem igazán tudjuk, mit is ünneplünk. Az sem egyértelmű, hogy van-e itt bármiféle ünneplés. Mi számít ünneplésnek? A parancsra kiosztott szál tulipán az irodában? A szintén […]

Kritizálok, tehát vagyok. Amikor az „erkölcsi fölény” fontosabb, mint a másik jólléte

Ha rákeresünk a szidalmazás hatásaira, sok mindent találunk: károsnál károsabb hatások, külön könyv volna felsorolni. Egyetlen hatás nincs a listán: pozitív változás a megszidott ember személyiségében, tetteiben. Aki tehát azzal takarózik, hogy „jót akar”, amikor megszidja a másikat, mert „majd ettől észhez tér, legközelebb jobban figyel stb.”, az rossz nyomon jár. Senki nem lett még […]

Muszáj-dolgok szorításában. Mennyi időt, energiát, figyelmet kívánnak tőled a kötelező feladatok?

Mindannyiunk életében vannak olyan dolgok, melyeket egyszerűen muszáj megtennünk. Kötelező, kikerülhetetlen, megúszhatatlan dolgok. Már gyermekkorunkban is rengeteg mindent meg kell tennünk, mert „muszáj”, felnőtt életünk hétköznapjaiban pedig, ha jól megfigyeljük, szinte csakis effélékkel telik el a napunk. A muszáj-dolgokkal az a legfőbb gond, hogy nem dönthetünk felőlük. Képzeljük el, hogy az összes lehetséges dolog, amit tehetünk, […]

Ha elmarad a bocsánatkérés

Bocsáss meg, és felejts! Bocsáss meg, és lépj tovább! Bocsáss meg, hogy ne cipeld a terhet tovább! Bocsáss meg… bocsáss meg… bocsáss meg… Amerre csak nézek, ezzel találkozom, nyilván te is. Jézus is a megbocsátást tanította, nem a bosszút, nem a sérelmek dédelgetését. A megbocsátás valóban jó dolog. Nem annak jó, akinek megbocsátanak, annak jó, […]

„Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart.” Amikor egyszerre taposunk a gázra és a fékre

Bevallom töredelmesen, sosem mertem kipróbálni, milyen, amikor egyik lábammal a gázpedált nyomom, a másikkal a féket. Hozzá kell tennem, nem vagyok egy nagy sofőr, olyannyira, hogy csak automata váltós kocsival tudok egyáltalán boldogulni, és örülök, ha anélkül jutok el A-ból B-be, hogy egy-egy ilyen esemény bekerülne a hírekbe… Tehát adott, hogy – bár automata váltós […]