Major Virág cikkei

Miért jár köszönet? A „láthatatlan” munkákról, az otthoni „önmarketing” jelentőségéről

Április első keddje a láthatatlan munka világnapja. Láthatatlan munkának neveznek minden olyan munkát, amit a családtagok végeznek, például a háztartási munkák, a gyermek(ek)ről való gondoskodás. A világnap célja, hogy felhívja a figyelmet ezekre a tevékenységekre, és tudatosítsák mindenkiben, hogy a láthatatlan munka nagyon fontos az egész társadalom számára, akkor is, ha nem jár érte fizetés. […]

„Feladatunk van az életben.” Avagy nagypéntek nélkül nincs húsvét

Húsvétkor a keresztények Jézus feltámadását, mások a tavaszt, a természet újjászületését ünneplik. Tele van a húsvét szimbólumokkal: nyuszi, tojás, virágzó ágak, egyik szebb és bájosabb, mint a másik. Ám húsvét előtt van még egy nagypéntek. Az a nagypéntek, ami most (már, még) szintén ünnep, hivatalosan is, vagyis munkaszüneti nap. Persze akinek ünnep volt régebben is, […]

A hibáztatás és a hárítás mesterei. Aki nem vállalja a felelősséget, az lemond az erejéről és a szabadságáról is

A felelősség fogalmához manapság igen zavaros érzések kötődnek. Nem véletlen, hogy ezer eszközünk van annak hárítására. Hiába tudjuk, hogy annak az éremnek, amelynek az egyik oldalára az van vésve, hogy „erő, hatalom, szabadság”, a másik oldalán az szerepel, „felelősség”, ez utóbbit nagyon nem szeretnénk. Inkább lemondunk az erőről, hatalomról és szabadságról is. Miért olyan riasztó […]

Megbocsátás. Kit mire jogosít fel?

Voltak korok, mikor megbocsátani nem volt menő. A jogos (!) bosszú, a nemes (!) bosszú, az igen! Az volt a közvélekedés szerinti helyes viselkedés, ha az ember megtorolta vélt vagy valós sérelmét. Nem volt férfi, aki nem rántott kardot, pisztolyt, buzogányt egy sértésre. Természetesen a nőknek is megvolt a maguk eszközkészlete a saját berkeikben. Ma […]

Ki mondja meg, milyen igazi nőnek lenni?

Nőnapon a „nőt” ünneplik nemzetközileg, mert nőnek lenni különleges státusz. Március 8-án fellendül a virág- és bonbonboltok forgalma, tele van plakátolva a világ a nőnappal. Ugyanezen a napon azonban más is történik… Csendben, minden médiafelhajtást mellőzve, landol egy űrhajó a Földön. Egy egész más világból érkezik valaki, megismerni a Földet. Annyit már előzetesen tudattak vele, […]

Én, én, én! Mire való az egó? Hogyan kezeld?

Manapság a csapból is az folyik, hogy célunk kell legyen az egótól való megszabadulás. Az ego „rossz”, egósnak lenni „csúnya” dolog, egóból cselekedni „fúj”. Magára valamit is adó spirituális útkereső igyekezzen tehát mihamarabb megszabadulni ettől a felesleges, kártékony, csúf dologtól, ami az ego. Igen ám, de megfigyelhetjük, hogy a természetben, a világban, az univerzumban semmi […]

Elégséges. Közepes. Jó. Kitűnő. Miről árulkodik a bizonyítvány?

Közeledik a félévi „ítélethirdetés”, ki várja, ki rettegi… és ennek kapcsán érdekes írások öntik el az internetet is. Ezzel párhuzamosan kapom privátba’ a sztorikat arról, micsoda pofonokat jelent a gyereknek, ha hangot merészel adni az önálló gondolatainak. Bevallom töredelmesen, az elém kerülő művek és történetek egy részénél nagyon ráztam a fejem, nem akartam elhinni, hogy […]

A „van választás” szabadsága, új családminták. Az első „elvált generáció” gyermekei

Tanulságos beszélgetés fültanúja voltam a napokban. Egy huszonéves fiatalokból álló társaság ült egy strand büféjében. „Én megértem a párom anyját is, hogy nem tudja elengedni. Egyedül volt vele, egyedül nevelte fel, csak a fia van neki.” „Igen, fontos, hogy ha már így alakul, vonj be másokat, akik fontosak a gyereknek, hogy ne csak hozzád kötődjön, […]

Új év, új élet? Bármely pillanat alkalmas arra, hogy itt és most elkezdjünk valamit

Beköszöntött az új esztendő, vele pedig új élet, új minőség. Ez a „nagy fogadalmak” szezonja is. Mostantól majd minden másképp lesz… Új életet kezdünk, persze, hiszen Újév van! Aztán úgy nagyjából január negyedike táján szembesülünk azzal, hogy teljes csődöt mondtunk nagyszerű fogadalmaink terén. Miért nem megy fogadalmaink betartása? Miért nem tudunk hipp-­hopp új életet kezdeni, hiszen […]

Adventi tisztulás kívül-belül

Az adventi várakozás kevesek számára jelent passzivitást. Egyfelől a napi teendőket el kell látni, akár advent van, akár nem. Másfelől pedig a karácsonyi készülődés ezernyi plusz feladatot jelent a legtöbbünk számára. Megsütjük az előre elkészíthető süteményeket, aztán nem győzzük dugdosni őket, hogy maradjon is belőlük karácsonyig. Megvesszük a jó ideje kapható szaloncukrot, és meg sem […]

Ki szeret engem? Ha a saját magadról alkotott képed az, hogy ezt vagy azt veled meg lehet csinálni, jön valaki, aki ezt megteszi

Közeledik a szeretet ünnepe, továbbá hideg van és sötét, nem csoda, ha az emberek egyre inkább befelé fordulnak, belül keresgélnek. Körülnéznek a kapcsolataikban, a meglévőkben, a lehetségesekben, a vágyottakban. Esetleg elméláznak az elmúlt példányokon is. És jönnek a panaszok. Hogy így meg úgy bánt velem. Hogy most meg egy másik bánik velem így meg úgy. […]

Minden „rendes” ember készül a karácsonyra. Mire taníthat az Advent?

  Bizony, jöhet megint a koszorú, gyertya, indul az Advent, közeleg a karácsony. Elfogy a cukor, a liszt, a dió és a fahéj az üzletekből, az erdők örökzöldje beköltözik a városba. Minden „rendes” ember készül a karácsonyra. Tesz-vesz, szervez, vásárol, alkot. Az újságíró is témába vágó cikkeket ír, mi mást? Most mégis azt kérem tőled, […]

Az üdvözült lelkek ünnepe: Mindenszentek és halottak napja

Ünnepet ül a világ sok táján sokféle ember. Ki így nevezi, ki úgy, ki a fényre, ki a túlvilágra, ki az itt élőkre, ki transzcendens minőségekre vetve tekintetét. Vannak, akik ennek keretében egymást támadják, azt kifogásolva, hogy a másik ünnepe nem érvényes, mert „nem is az van, hanem ez van”. Holott a lényeg… A lényeg […]

A teljesség felé, avagy mire tanítanak az ősz és a tél ünnepei?

Gyermekként a négy évszakot automatikusan kettesével csoportosítottam magamban: van a tavasz és a nyár, ők a „szeretjük”-csapat, és van az ősz és a tél, ők meg… hát igen, ahhoz sokat kellett érlelődnöm, hogy őket is tudjam szeretni. Az első kettő könnyen kedvelhető: ébred, nyílik, szépül, melegszik a világ, aztán érik mindenféle gyümölcs, jön a vakáció, […]

Ne nézz a szemembe! A szemkontaktusról egy kicsit másként: van, akinek természetes, van, akinek kín

Olvastam az igen alapos és tartalmas cikket arról, hogy milyen nonverbális alapszabályokat tartsunk be, ha beszélgetünk valakivel. SZENYIHASZER a rövidítés, ami 5 alapvető kommunikációs elemre utal. Az első „SZE” a szemkontaktus. És e ponton elakadtam. Igen, tanultam róla. Egész kicsi gyerekkorom óta kapom, hogy nézzek a másik fél szemébe, mert aki nem így tesz, az […]

Az „abszolút normális” bukása

Mi a normális? Az, ami a normák szerinti. Ki állapítja meg, mik a normák? Elvileg mi mindannyian, közösen. No persze, mindenki jogosult, de vannak jogosultabbak… És tudjuk, nem feltétlenül a legalkalmasabbak a legjogosultabbak. A dolgok levének megivása persze megint közös feladat. Most azonban nem társadalomkritikába akarlak belerángatni, csak egy kicsit elgondolkodtatni azon, mennyire abszolút vagy […]

Így is lehet élni, avagy a karantén nyertesei

Előrebocsátom, nem kívánom kisebbíteni a jelen helyzet azon oldalát, amely a magányról, a félelemről, a bezártságról, a zárt ajtók mögötti bántalmazásról, a kimerülésről, a bármilyen okból beteg emberek ellátatlanságáról, a vírus miatti és attól független megbetegedésekről és különösen a halálról szól. Tragikus események zajlottak, zajlanak, és még nincs vége. Ám jelen írásomban mégis egy kicsit […]

Új lecke „civilizációs kicsapongásainkért”. Muszáj globálisan gondolkodni, mert ami most zajlik, mindenkit érint

Sokat gondolkodom azon, vajon pár év, évtized, netán évszázad múlva hogyan tekint vissza az akkor élő emberiség erre a 2020-as időszakra. Persze rengeteg minden múlik azon, hogy mit kezdünk ezzel a különleges helyzettel, amilyenre eddig nem volt példa, így nincs recept, amit követhetnénk. Valószínűleg, ha lesz irodalomoktatás, külön fejezet lesz a „karantén-irodalom”, amelyet most hozunk […]

Nincs hová bújni, avagy meglepetések a karanténban

Most, hogy a fél világ koronanaplót ír, nagy a csábítás, hogy én is elmeséljem, hogy telnek a hétköznapjaim. De nem teszem. Nem teszem azért, mert pontosan tudom, mennyire speciális a helyzetem. Nem volna, aki ezzel közösséget találna, aki a saját életére tudná vonatkoztatni. Inkább valami olyasmiről írok, ami mindenkit érint, aki most a szűkebb-bővebb négy […]

Mit csinál a háziasszony? Semmit. Mindent

Mit csinál a háziasszony? Mos-főz-takarít. Semmit. Mindent. Nincs is ma már olyan. A válaszok sokszínűek, a háziasszonyi szerep megítélése igen változatos. Korunk egyik „nyavalyája”, hogy az élet mindenkit érintő, házimunka névvel illetett területét is bizonytalanul kezeli. Párbeszéd. – Haza kell mennem. – Miért, mi dolgod? – El kell mosogatnom, ki kell mosnom, porszívózni sem ártana… […]