Major Virág cikkei

Amikor a feje tetejére áll minden. Kulcsszó: elmúlik!

Bármekkora divat ma csupán a legszebb arcunkat mutatni a világnak, azért az, aki még nem szakadt el teljesen a valóságtól, tudja, hogy nem mindig minden tökéletes. Hogy vannak rosszabb napjaink, amikor félresikerül egy s más. És igen, vannak „azok” a napok… Igen, azok, amikor úgy igazán minden, de minden „összejön”. Nem is kell, hogy a […]

A néző, a pont és a nézőpont, avagy amikor a szemünk megnyílik egy másik képre

Az egyik legkedvencebb kedvencem a fiktív csapatból Monsieur Hercule Poirot. Persze, ha például együtt kellene élnem vele, hajhullást kapnék a skrupulusaitól, de mivel más-más dimenziók szülöttei vagyunk, felhőtlen örömmel adhatom át magam Agatha Christie Poirot-történeteinek. Szórakoztatás mellett természetesen rengeteg tanulságot is kínál, persze úgy, mint a régi szekreterek speciálisan nyíló titkos fiókja: ha tudjuk, mit […]

Csak azért is nyílik még a sárga rózsa! Még rengeteg dolgunk van, még rengeteg mindennek kell véget vetnünk

Történt egy szörnyűség. Akkora, hogy azoknál is kiverte a biztosítékot, de még a trafóházat is, akik egyébként „ilyen az élet” sóhajjal lépnek át rengeteg más borzalom felett. Ugrásszerűen nőtt meg azok száma, akik úgy érzik, most aztán tényleg elég! A békés tüntetésen mindenféle korú, nemű, osztályú ember megjelent, jelképként sárga rózsát helyezve el a helyszínen. […]

Az üdvözült lelkek ünnepe: Mindenszentek és halottak napja

Ünnepet ül a világ sok táján sokféle ember. Ki így nevezi, ki úgy, ki a fényre, ki a túlvilágra, ki az itt élőkre, ki transzcendens minőségekre vetve tekintetét. Vannak, akik ennek keretében egymást támadják, azt kifogásolva, hogy a másik ünnepe nem érvényes, mert „nem is az van, hanem ez van”. Holott a lényeg… A lényeg […]

A teljesség felé, avagy mire tanítanak az ősz és a tél ünnepei?

Gyermekként a négy évszakot automatikusan kettesével csoportosítottam magamban: van a tavasz és a nyár, ők a „szeretjük”-csapat, és van az ősz és a tél, ők meg… hát igen, ahhoz sokat kellett érlelődnöm, hogy őket is tudjam szeretni. Az első kettő könnyen kedvelhető: ébred, nyílik, szépül, melegszik a világ, aztán érik mindenféle gyümölcs, jön a vakáció, […]

Miért tűri? „Minekmentoda”? A bántalmazó felmentése, avagy az áldozathibáztatás ördögi körei

Mostanában, amikor – szemben az akár csak néhány évtizeddel ezelőtti közbeszédtől – napi szinten téma a gyengébbek tömeges bántalmazása és az ellene való tiltakozás, közismert lett az áldozathibáztatás fogalma. Ez a szó, és annak tartalma is pontosan azt a sorsívet futja be, mint minden a világon: először „még” nem létezik, aztán létezik, aztán „már” nem […]

A káosz, a bizonytalanság, a kacatok: részei az életünknek

Korábban már említett költözködésem kapcsán újfent szembesültem egy érdekes jelenséggel, amely, azt hiszem, mindenki számára ismerős lesz. Ott a friss, új lakótér, tegyük fel, hogy minden elfér, van elég tárolóhely, olyan és akkora, amilyen és amekkora szükséges. Sőt, tegyük fel, hogy bővében vagyunk a lehetőségnek, hogy igazi, sőt, nagybetűvel: IGAZI rendet tegyünk. Mert ugye a […]

„Miért akarnak rosszabb embernek látni, mint amilyen vagyok?” A kapcsolatok ördögi körei

„Miért akarnak rosszabb embernek látni engem, mint amilyen vagyok?” – kérdezte a barátnőm, amikor családi eseményekről beszélgettünk. A helyzet alapja szomorú: egy haláleset kapcsán kerültek kapcsolatba olyan emberek, családtagok, akik egyébként jó ideje már épp csak tudtak egymás létezéséről, de évek óta semmi közük nem volt egymáshoz. Most viszont muszáj volt közösen intézkedni. „Szülődet [családodat] […]

A dolgok változó értéke. Te mennyit érsz a világnak?

Azt mondják, ha nem tudsz valamit egyszerre állítani és cáfolni, ha nem látod az igazságát az állításnak és az ellentétének is, nem tudsz róla eleget. Most ennek szellemében két oldalról járjuk be azt a kérdést, hogy mi adja a dolgok értékét. Életünkben rengetegszer találkozunk azzal a helyzettel, hogy amit kínálunk, amit adni tudunk, a másik […]

Ha szabad vagy, az mindenképp zavarni fog valakit. Mi nem jár a szabadsággal?

Örök téma, hogy légy szabad, éld a saját életed, és egyébként is, arra van időd, amire akarod, hogy legyen. Nincs nap, hogy ne futnék bele ezekbe a jó szándékú, de kidolgozatlan gondolatokba. És néha bizony égnek áll a manikűrolló a zsebemben. Mégpedig azért, mert nem esik elegendő szó az árnyékról, arról, hogy milyen ára van […]

Greta és Boyan, avagy a füstje meg a lángja

Terjed a neten egy kép Greta Thunbergről és Boyan Slatról. Most állj meg, kérlek, az olvasásban, és válaszolj őszintén a kérdésre: hallottál-e Greta Thunbergről, tudod-e (vagy legalább sejted-e), mivel foglalkozik, mondhatnám úgy is: miről híres? No és mi a helyzet Boyan Slattal? Ha láttad a képet, akkor tudod. Ha nem, akkor… nos, nem valószínű. A […]

Ne bújjunk a gyerek háta mögé! Amikor a szülő valójában fél meghozni egy döntést

Komoly anatómiai felfedezést tettem a gyerekeket illetően: eszméletlen széles hátuk van! Na nem centiben mérve, hanem funkcionalitásában. Hihetetlen mennyiségű felnőtt fér el mögötte, az összes döntéseikkel. „A gyerek miatt…” kezdetű magyarázkodásokra gondolok. Természetesen minden gyereknek van egy alaptermészete, vannak adott nehézségek, sőt, számos esetben rendkívüli kötöttségek, melyek olyasmiből származnak, amin senki nem tud változtatni. Amiről […]

Add tovább! Felesleges tárgyaink új élete

  Van, akinek ehhez egy költözködés kell, van, akit időnként mindentől függetlenül megszáll az ihlet, és összerámol egy rakás, számára felesleges „cuccot”, amitől aztán igyekszik így vagy úgy megszabadulni. Először érdemes kategorizálni: van, ami – akármilyen pozitívan is állunk hozzá – bizony hulladék. Mert olyan állapotban van, hogy semmire sem használható, annyira ronggyá ment, annyira […]

Nincs ártatlan ember. Mindenkinek ártottak. Avagy mit jelent hibásnak lenni?

Amikor valakiről kiderül valami szörnyűség, vagy legalábbis kiderülni látszik, legyen szó Michael Jacksonról, a görög teknős elpusztítójáról vagy bárki másról, sokszor felmerül az a gondolat, hogy az elkövető maga is áldozat, őt is bántották, okkal lett olyan, amilyen, okkal tette azt, amit tett. Ez sok esetben be is igazolódik, ám e ponttól már nem mindegy, […]

„Kutyanehéz kor – a jóravalóság kora.” Avagy mire jó a rossz?

Egyre többen és egyre gyakrabban teszik fel a kérdést: miért van ennyi rossz a világban? Ezt a kérdést lehet sokféleképp árnyalni: miért engedi Isten, miért gonosz a gonosz ember, mi az értelme a rossznak, honnan ered, és miképp lehetne eltüntetni a világból? A rossz hírek, különösen, ha gyámoltalanok és gyengék bántalmazása és pusztulása a téma, […]

Holtomiglan, holtodiglan? Az első „elvált generáció” gyermekei. Új családminták

Tanulságos beszélgetés fültanúja voltam a napokban. Egy huszonéves fiatalokból álló társaság ült egy strand büféjében. „Én megértem a párom anyját is, hogy nem tudja elengedni. Egyedül volt vele, egyedül nevelte fel, csak a fia van neki.” „Igen, fontos, hogy ha már így alakul, vonj be másokat, akik fontosak a gyereknek, hogy ne csak hozzád kötődjön, […]

Gyermekbarát helyek, helybarát gyermekek. A kitiltásnál van jobb megoldás!

Voltak idők, amikor fel sem merült, hogy osztályozni lehetne, kellene a „köz” számára megnyitott létesítményeket aszerint, hogy mehet-e oda kisgyermek vagy sem. Igaz, voltak a „köz” által megegyezett, elfogadott és betartott szabályok. Például a könyvtárban kint volt a tábla, amely csendre intett, és csend is volt. A templomban sem rohangáltak és visítoztak a gyerekek a […]

Muszáj-dolgok szorításában. Mennyi időt, energiát, figyelmet kívánnak tőled a kötelező feladatok?

Mindannyiunk életében vannak olyan dolgok, melyeket egyszerűen muszáj megtennünk. Kötelező, kikerülhetetlen, megúszhatatlan dolgok. Már gyermekkorunkban is rengeteg mindent meg kell tennünk, mert „muszáj”, felnőtt életünk hétköznapjaiban pedig, ha jól megfigyeljük, szinte csakis effélékkel telik el a napunk. A muszáj-dolgokkal az a legfőbb gond, hogy nem dönthetünk felőlük. Képzeljük el, hogy az összes lehetséges dolog, amit tehetünk, […]

„Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten”. Elvárások csapdájában. Mindenekelőtt te magad légy méltó arra, amit másoktól elvársz!

Van két jó öreg gumicsont, már megint és még mindig itt pörögnek a neten, de elég volt legutóbb egy nagyobb áruházig elmennem, hogy élőszóban is meghallgathassam (pénztárosok egymást közt) a „tutit”. Az egyik rágható csont kifejezetten hálás téma, és még az is lesz vagy száz évig, hiszen az egyéni és össztársadalmi éretlenség újratermeli a problémát. […]

Miért fáj sokaknak, ha valakinek másképp jó?

Ultrafutó ismerősöm válaszolta, amikor minden kínja volt, és megkérdezték, fáj-e, hogy „nem fáj, csak másképp jó”. Azóta szállóigévé lett ismeretségi körünkben a mondás. Jó is volna, ha az ilyen derűs hozzáállást tapasztalnánk nagyobb mértékben, ám most egy sokkal szomorúbb témát tűzök a tollam hegyére. Vannak ugyanis azok, sokan, sőt, rengetegen, akiknek az fáj, ha a […]