Önbecsülés, önbizalom, önelfogadás. Miért fontosak, hogyan kapcsolódnak össze?

Az, hogy az önismeret fontos dolog, ma már nem vitás. Rengeteg kényelmetlen, kellemetlen, vagy akár fájdalmas helyzetnek elejét vehetnénk, ha kellően ismernénk önmagunkat. Még hatékonyabb, ha másokat, illetve bizonyos törvényszerűségeket is ismerünk, de már pusztán önmagunk jobb megismerése által sokat javulhat az, ahogyan megéljük az életünket. Az önismeret számos további, szintén hasznos „ön-dolog” alapja, mint például:

önbecsülés

önbizalom

önértékelés

önelfogadás

önszeretet

öntisztelet

E fogalmakat gyakran keverjük, egymás szinonimáiként használjuk, holott más és más jelentéssel bírnak – igaz, szorosan kapcsolódva egymáshoz. Hogy melyik mit jelent, miért fontos, és hogyan kapcsolódnak össze? Nézzük át röviden!

Önbecsülés

Megbecsülöd magad, tisztában vagy azzal, hogy értékes vagy (megéled, hogy értékes vagy), és ennek mentén úgy is bánsz önmagaddal, mint aki értékes. Mit jelent ez az életedben? Vigyázol magadra, káros hatásoktól megvéded magad, amennyire csak tudod, nem engeded, hogy bántalom érjen.

Gondolj egy tárgyra, amit megbecsülsz: vigyázol, hogy ne törjön össze, és nem hagyod másnak sem, hogy megrongálja. Az önbecsülés ezen felül azt is jelenti, hogy értékességedet nem teszed függővé mások véleményétől (különösen, hogy nem mindig jó szándékú, ami érkezik…), vagy épp a testsúlyodtól, netán a bankszámla-egyenlegedtől. Annak az értéke, aki TE vagy, nem ilyen apróságokon múlik. Ennek alapja – nyilvánvalóan – az önismeret. Tudnod kell, ki vagy te, aki megbecsülésre érdemes, értékes létező.

Önbizalom

Bízol magadban, abban, hogy képes vagy. Mire? Kellő önismerettel könnyen megmondható. Az egészséges önbizalom ugyanis nem a vak önhittség (amely minden alapot nélkülöz), nagyon is „tudományos” és nem „hit” alapú valami. Az a fajta mesterséges „önbizalom” (ami igen, inkább önhittség), amit egy bizonyos kemény droggal el lehet érni, hogy úgy érezd, te vagy a király, és mindenre, de mindenre képes vagy, az előbb-utóbb el fog pusztítani. Az önismereten alapuló önbizalom viszont eredményekhez vezet. Megvéd az olyan „bevállalásoktól”, amelyek nem neked valók, ám ösztönöz olyan tettekre, melyeket sikeresen véghez tudsz vinni. Az önbizalom hiánya ugyanis épp e téren korlátoz: ha ismernéd önmagad, tudnád, hogy képes vagy rá. De nem ismered, így hiányos az önbizalmad is. Félsz tőle, hogy nem menne, és – önvédelemből – inkább meg sem próbálod. Csak ülsz egy sarokban, mint a pók, és próbálod kibekkelni az életet.

Önértékelés

No, ide kell igazán az önismeret! Az önértékelés ugyanis NEM érzelmi alapú történet. Adatok, és azok elemzése, mindennemű „hozzáadott érzelem”, pláne ítélkezés nélkül! Az önértékelés, ha megpróbálod írásba foglalni, leginkább egy hosszú lista a mindenféle tulajdonságaidról, megmérve őket egy többé-kevésbé objektív skálán. És bármilyen eredmény is születik, abban nincs „jó” vagy „rossz”. Egy-két példa arra, mi kerülhet egy önértékelési anyagba: „nagyon jól átlátom a logikai összefüggéseket”, „bátran nyúlok törékeny tárgyakhoz”, „könnyen kitalálom, hogyan lehet megjavítani egy-egy elromlott gépet, azzal, amit a kezem ügyében találok”, „könnyen kiborulok, ha kiabálnak velem, ezért nem vagyok jó a veszekedésben”, „iszonyú dühös leszek, ha tehetetlennek érzem magam, így nem tudok békésen várni a buszra”, „ha dühös vagyok, sírva fakadok, ezért nem hatékony, ahogy a dühítő helyzeteket kezelem” stb.

Az önértékelés egyfajta rejtett használati útmutató önmagadhoz: ha tudod, miben vagy erős, miben vagy gyenge, milyen külső hatásra hogyan reagálsz, azaz felmérted a képességeidet, akkor tudhatod, mi a számodra optimális megoldás egy-egy élethelyzetben.

Önelfogadás

Sokak problémája, hogy nem tudják elfogadni önmagukat. Vagy legalábbis ezt nevezik meg problémaként. Megint csak kellene a jó öreg önismeret: te, aki úgy érzed, nem tudod elfogadni önmagadat, tudod-e egyáltalán, hogy mi az, amit nem fogadsz el? Egyébként az önelfogadás a földi életben nem más, mint az alázat leckéje. Vannak dolgok, amelyeket el kell fogadnunk. Hiába nem tetszik, hogy van gravitáció, el kell fogadnod, hogy van. Hiába nem tetszik, hogy ha eszel-iszol, akkor előbb-utóbb a mellékhelyiségben is lesz dolgod, el kell fogadnod, hogy ez az emberi test, ez már csak így működik… És azt is el kell fogadnod, hogy erre az életre TE vagy te, nem tudsz egyszerűen valaki mássá válni. (Ráadásul az a „másik”, már foglalt, azt már valaki megéli én-ként.) Ebben az elfogadásban rengeteget segít, ha a fentiekben vázolt „ön-dolgokat” erősíted.

És persze az önszeretet és az öntisztelet

A szeretet, mint olyan, feltétel nélküli. Az emberi élet legnagyobb kihívása. Nem véletlen, hogy annyi vallás központi eleme. Képes az ember igazán szeretni? Igen, képes. Különben ugyanis elképzelni sem tudná! És ha mást tudsz szeretni, képes vagy önmagadat is szeretni? Természetesen igen. Ha megismered, ha értékeled, ha megbecsülöd, ha megbízol benne, ha el tudod fogadni, akkor szeretni már igazán nem nehéz. Mondhatni, ajándékul érkezik a többivel. A tisztelet pedig még egyszerűbb. Tisztelni még szeretet nélkül is lehet, másokat. Önmagadat illetően inkább az önbecsüléshez kapcsolható ez a fogalom. Hogy miért tisztelsz valakit, az a te értékrendedből következik. Saját magaddal szemben is. Ha számodra például érték a pontosság, és te magad pontos vagy, akkor ezért tiszteld magad, és becsüld meg magad, mint értékes embert, aki pontos, ebben a nagyon is szétszórt, figyelmetlen világban.

Ennyi fontos „ön-dolog” alapjaként látva az önismeretet, igazán nem is értjük, miért állunk olyan rosszul e téren, mi emberek, úgy általában.

A következő cikkben arról olvashatsz, hogy miért fájdalmas az önismereti munka.

Major Virág

Külsős munkatárs

Egyrészt feladatnak tekintem az életet, másrészt tudom, hogy örömre és boldogságra vagyunk „tervezve”, s azt is tudom, hogy ez csupán elhatározás kérdése. Az élet maga a csoda. Az, hogy van. Szépnek látni valamit elhatározás kérdése, tehát – tiszta szemmel – mindent, mindig szépnek láthatunk. Az élet ráadásul állandóan változik, nincs két egyforma pont térben és időben, és ez az ötletgazdagság lenyűgöz. Az élet a terep, az esély a boldogságra. Azt hiszem, ez igazán szép benne.