Muszáj-dolgok szorításában. Mennyi időt, energiát, figyelmet kívánnak tőled a kötelező feladatok?
Mindannyiunk életében vannak olyan dolgok, melyeket egyszerűen muszáj megtennünk. Kötelező, kikerülhetetlen, megúszhatatlan dolgok. Már gyermekkorunkban is rengeteg mindent meg kell tennünk, mert „muszáj”, felnőtt életünk hétköznapjaiban pedig, ha jól megfigyeljük, szinte csakis effélékkel telik el a napunk.
A muszáj-dolgokkal az a legfőbb gond, hogy nem dönthetünk felőlük.
Képzeljük el, hogy az összes lehetséges dolog, amit tehetünk, amivel foglalkozhatunk, aminek időt és energiát szentelhetünk, ott gyülekezik egy nagy dobozban. Ebből a „Lehetséges” feliratú dobozból válogatjuk össze mindazt, amivel aznap foglalkozni fogunk. (Persze akadnak, akik inkább a dobozon kívül keresgélnek, de most nem a lehetetlen-kutatók csodavilágáról lesz szó.) Minden dolgon, ami a dobozban van, ott a címke, mutatva, hogy mennyi időt, energiát, figyelmet kíván meg tőlünk, ha kiválasztjuk. Így rakjuk össze minden napunk cselekvéssorozatát.
Az ám, de van egy másik doboz: a „Muszáj”-doboz. Ott is gyűlnek a dolgok, ám abból a dobozból nem válogathatunk kedvünkre. Ami a Muszáj-dobozban van, arra a döntési jogkörünk nem terjed ki, a dobozban lévő dolgokat mind ki kell venni, és csak akkor turkálhatunk kedvünkre a Lehetséges-dobozban, ha maradt még hely a markunkban az ottani dolgok számára.
Minél több minden gyűlt össze a Muszáj-dobozban, annál kevesebb hely, idő és energia marad a szabadon választható dolgok számára.
Sokunknak az egész élete a Muszáj-doboz körül zajlik, olyannyira, hogy azon kívül máshoz hozzá sem jut, és szépen el is feledkezik arról, hogy mi minden van még a muszáj-dolgokon kívül. Ha valaki megkérdezné őket: „mondd, mit szeretnél csinálni?”, talán már nem is jutna semmi az eszükbe. Van elég dolguk a hatalmas Muszáj-dobozukkal!
A csapda ott van, hogy a Muszáj-dobozba rengeteg mindent mi magunk dobálunk bele. Vagy tudatosan döntést hozva afelől, hogy az adott dolognak ott a helye, vagy – ez a rosszabb, és ez a gyakoribb – teljesen öntudatlanul, mások véleményére hallgatva, oda sem figyelve arra, hogy mit teszünk. És ha már egyszer ott van, akkor… nos, akkor követjük a szabályt, és muszáj-dologként kezeljük.
Mindenkinek más és más van a Muszáj-dobozában. Vegyük például az iskolás gyereket: egyikük döntést hoz afelől, hogy megcsinálja a matekleckét vagy inkább estig focizik a haverokkal, a másikukban fel sem merül, hogy esetleg ne írjon leckét. A gondolat sem születik meg! Egyikünk inkább elkésik a munkából, de feltétlenül beveti az ágyat, mert azt nem lehet csak úgy otthagyni, másikunk vagy beveti, vagy nem, nála nincs a bevetett ágy a Muszáj-dobozban.
Muszáj-doboza mindenkinek van, és szinte soha nem üres.
Élethelyzettől függően több vagy kevesebb, de akad ott elég kacat. Ám érdemes rendszeresen átnézni a muszáj-dolgainkat, friss szemmel, más nézőpontból tekinteni rájuk, hátha akad ott olyasmi, aminek egyáltalán nem „muszáj” ott lennie! Keressünk önmagunk számára elfogadható érveket egy-egy „nem-is-annyira-muszáj” dolog kiselejtezésére, ha szükségünk van az érvelésre. Lehet, hogy megérzéseink is kellő segítséget nyújtanak. Lehet, hogy egy csomó mindent kidobhatunk ebből a dobozból, és az is lehet, hogy az ott tárolt dolgaink nagy része az „ellenőrzés” után is ott marad. Ami fontos, az a tudatosság. A Muszáj-dobozt világosban, friss szemmel, rendszeresen át kell nézni.
Óriási erejű döntés az, ha valamire rámondjuk, hogy „muszáj”, mert onnantól már nem dönthetünk felőle. Mindennapjainkban még a hajnali szürkületben, behúzott függönynél nyúlunk a napi Muszáj-dobozunkhoz, nincs lehetőségünk ott, alig látva valamit, naponta ellenőrizgetni. Ám ha már súlyra is gyanúsan nehéz a Muszáj-doboz, akkor ideje egy kis újragondolásnak… Hiszen ha az egész életünk a muszáj-dolgokkal megy el, mikor nyúlunk bele egyáltalán a „Lehetséges” dobozba, mikor éljük meg mindazt, amire lehetőségünk volna?
Nyitókép: Anna Shvets, Pexels
Külsős munkatárs
Egyrészt feladatnak tekintem az életet, másrészt tudom, hogy örömre és boldogságra vagyunk „tervezve”, s azt is tudom, hogy ez csupán elhatározás kérdése. Az élet maga a csoda. Az, hogy van. Szépnek látni valamit elhatározás kérdése, tehát – tiszta szemmel – mindent, mindig szépnek láthatunk. Az élet ráadásul állandóan változik, nincs két egyforma pont térben és időben, és ez az ötletgazdagság lenyűgöz. Az élet a terep, az esély a boldogságra. Azt hiszem, ez igazán szép benne.