Mire kell és mire muszáj időt szakítanunk?
Múltkor elindultunk az elveszett időnk nyomában. Igyekszünk időt teremteni magunknak. Ám mielőtt új dolgokat beilleszthetnénk az életünkbe, rendet kell raknunk a meglévő kacatok között: mérlegelnünk kell, mi az, ami kell, mi az, ami muszáj, és mi az, ami hulladék és kidobható.
Először is különbséget kell tennünk a „kell” és a „muszáj” között.
Amikor tehát napi-heti-havi ütemtervet készítünk, a legelső, amit be kell illeszteni a 24 órába, a szükségletek köre. Mennyiségben lehetnek eltérések, de fontos, hogy önmagunkat jól ismerjük. Lehet, hogy a kollégámnak elég hat óra alvás, de ha tudom magamról, hogy nekem bizony kell a nyolc óra, akkor nem számít, hogy „más bezzeg…!”. Van, akit csak a cukorbetegség miatti inzulinkezelés tanít meg arra, hogy figyeljen oda a rendszeres étkezésre. Van, akinek kell egy teljes idegösszeomlás ahhoz, hogy ráébredjen, nem spórolhatja el az alvásidőt évekig.
Amikor szükségletekről esik szó, nem hanyagolhatjuk el a mentális és lelki szükségleteket sem. Itt is az önismereten van a hangsúly. Ismerd meg magad, és határozd meg, mennyi sportra, meditációra, regényolvasásra, makramézásra stb. van szükséged, ami egyszerűen elengedhetetlen a lelki egyensúlyodhoz és ahhoz, hogy jól tudj működni az életben.
Amint készen vagyunk a szükségleteink listájával, nekieshetünk a hulladék-idők felfedezésének. Mi a hulladék-idő? Amikor bekapcsolod a tévét egy bizonyos műsor miatt, de még megnézel további hármat, mert már olyan jól ülsz… amikor nem gondolod végig, mire van szükséged bevásárláskor, ezért háromszor is vissza kell menned, mert valamit még elfelejtettél… amikor szétszórod a kacatjaidat (kulcs, pénztárca, papírzsepi, bármi), majd egy negyedóráig keresgéled őket indulás előtt… Ezek a hulladék-idők, amikor igazából semmi értelmeset nem csinálunk, mégis lótunk-futunk, a múltkor említett jelen-léttel könnyen tudatosíthatók.
Mit csinálsz épp most? Miért csinálod? Meddig tart, mikor lesz vége? És akkor abba is hagyod, vagy még benne maradsz egy kicsit? Ha egy kis időre képesek vagyunk nagyon odafigyelni arra, amit csinálunk, felfedezhetjük, milyen sok idő megy el „csak úgy”. Nem lenne ezzel semmi gond, ha pihentetne, feltöltene!
De sajnos csak elfolyik, szétcsúszik a nap, elment az idő – nélkülünk.
Figyeld meg a hulladék-időket, és dolgozz ki stratégiát arra, hogy felszámold őket. Ha reggel a kacatok összeszedésére elmegy tíz perced, koncentrálj arra, hogy ne szórd szét őket, legyen egyben minden, ami kellhet. És az így megnyert tíz percben tornázhatsz, meditálhatsz, vagy csak gyönyörködhetsz a reggeli fényekben. Ha hajlamos vagy ottfelejti magad a tévé előtt, a megcélzott műsor végén, amint a reklámblokk feljön, pattanj fel és lendületből kapcsold ki a tévét, sőt, menj is ki a szobából, és azonnal kezdj bele valami másba, még mielőtt meggondolnád magad.
A két véglet – a muszáj és a hulladék – között vannak a „kell” dolgok. Ezeket vesszük górcső alá legközelebb.
Kapcsolódó összeállítás
Külsős munkatárs
Egyrészt feladatnak tekintem az életet, másrészt tudom, hogy örömre és boldogságra vagyunk „tervezve”, s azt is tudom, hogy ez csupán elhatározás kérdése. Az élet maga a csoda. Az, hogy van. Szépnek látni valamit elhatározás kérdése, tehát – tiszta szemmel – mindent, mindig szépnek láthatunk. Az élet ráadásul állandóan változik, nincs két egyforma pont térben és időben, és ez az ötletgazdagság lenyűgöz. Az élet a terep, az esély a boldogságra. Azt hiszem, ez igazán szép benne.