Tükröm-tükröm, jó ez nékem?
Mindannyian ismerjük a tükör fogalmát spirituális megközelítésben. A külvilág tükör, a másik ember tükör, illetve mi magunk is tükör vagyunk valaki más számára. Sokszor mondjuk, néha el is hisszük, és talán elvétve kezdeni is tudunk vele valamit. Aki tudatosan figyeli a tükör-jelenséget az életében, minden helyzetben, amibe belecsöppen, minden emberben, aki hatással van rá, mindennapi élete meghatározó elemeiben mind-mind a tükröt keresi. Hogy talál-e valamit, illetve tud-e mit kezdeni vele, az más kérdés.
Aki akarva-akaratlan felbosszant valakit, azzal vigasztalja (és védelmezi is egyben) magát, hogy ő „csak” tükröt tart a másiknak. Van abban egyfajta szadista élvezet, amikor mások érzékeny pontjait megtapossuk, és mikor az tiltakozik, még azt is odavetjük: „csak tükröt tartok neked”. Ki nem esett még ebbe a hibába? Egyszer-egyszer mindenki belecsúszik, de vannak olyanok is, akik kimondottan hajszolják ezeket a lehetőségeket.
Pedig tükörnek lenni eléggé kockázatos feladat, gondoljunk csak Hófehérke mostohájának tükrére. Megmondta az igazat – s hogy járt? Ha tükörként funkcionálunk, ne csodálkozzunk, ha megpróbálnak összetörni bennünket. A másik oldalról nézve viszont van egy fontos tudnivalónk a tükörről…
Holografikus univerzumban élünk. A hologramról tudni kell, hogy ha a hologram-képet kettétörjük, akkor a két darabban ugyanúgy ott lesz a teljes kép. Ha például egy rózsát ábrázol a hologram, akkor lesz két kis rózsaképünk. Ha tízfelé törjük, akkor tíz pici, de teljes rózsát kapunk. Nos, a tükör ugyanilyen holografikus minőséget hordoz. Nemcsak a „spirituális” tükör, a fizikai tükör is. Ha eltörünk egy poharat, az többé már nem pohár, csak üvegdarabok halmaza. Ha cafatokra nyírunk egy pólót, az nem ruha többé, csak néhány rongydarab. Ezzel szemben, ha a tükröt eltörjük, (a babona szerinti hét év szerencsétlenség mellett) mit kapunk? Lesz két kis tükrünk, mindegyikben megnézhetjük magunkat, és mindegyikben a teljes arcunkat fogjuk látni. Ha ezer darabra törjük, ezer tükör mutatja meg… Magunkat – magunknak.
Ha tehát felháborodással vesszük a külvilág visszajelzéseit, ha nem tetszik, amit a tükörben látunk, semmit sem oldunk meg azzal, ha belevágjuk a közepébe a padlóvázát. A tükörnek minden apró kis szilánkja, morzsája tükör marad. És végül mindenhol a tükör fog csillogni. Nem érdemes válogatni, hogy „ezt meglátom és nézegetem, amazt viszont nem látom meg”, mert a valódi tükörben minden ott van. A valódi tükörben teljes képet kapunk önmagunkról.
Jó-e, ha van tükrünk? Sokszor, különösen, ha nem tetszik a kép, felmerül a kérdés: jó ez nekem egyáltalán? A tükör is csak olyan dolog, mint minden a világon: értéke azon múlik, hogyan viszonyulunk hozzá és mennyire használjuk ki, amit kínál. Ha jól megnézzük magunkat benne, és látjuk, hogy maszatos az arcunk, majd – mivel nem akarunk maszatosak lenni – letöröljük a foltokat, akkor jól használtuk. Ha a tükörre haragszunk azért, mert maszatos arcot mutat, és elfordulunk tőle, vagy akár össze is törjük… nos, ez nem nevezhető optimális használatnak.
Emberek, helyzetek, állapotok… minden tükör.
Persze némelyik „színezett” (leginkább az emberek), némelyik homályos, de a fő motívumokat mind hűen mutatja. Ha 45 kilós, szőke, kékszemű, középkorú hölgy vagy, nem fog kétméteres, fekete bőrű, húsz éves kosaras srácot mutatni. Ha karikákat mutat a szemed alatt, ha pluszkilókat mutat a derekadon, ha kopasz foltokat mutat a frizurádban, ne a tükörben keresd a hibát. Különösen akkor ne, ha több tükör is ugyanazt mutatja. Ha nem tetszik a látvány, ne a tükörre ragassz plakátot egy sztármodellről, az sem megoldás. Örülj, hogy kaptál visszajelzést, és ha változtatni akarsz – változtass!
A jó hír az, hogy az örömteli változásokat is ugyanilyen hűen fogja mutatni minden tükör, amivel csak szembe kerülsz. És örülni fogsz, hogy ilyen sok tükörbe nézhetsz bele – hiszen szép látványban gyönyörködhetsz. És gyönyörködni – jó!
Major Virág energetikai tréner, spirituális tanácsadó
Külsős munkatárs
Egyrészt feladatnak tekintem az életet, másrészt tudom, hogy örömre és boldogságra vagyunk „tervezve”, s azt is tudom, hogy ez csupán elhatározás kérdése. Az élet maga a csoda. Az, hogy van. Szépnek látni valamit elhatározás kérdése, tehát – tiszta szemmel – mindent, mindig szépnek láthatunk. Az élet ráadásul állandóan változik, nincs két egyforma pont térben és időben, és ez az ötletgazdagság lenyűgöz. Az élet a terep, az esély a boldogságra. Azt hiszem, ez igazán szép benne.
