Az én Anyám
Szerző: Kis Vivien
Az én Anyám nem tökéletes. Hála a jó égnek, különben nem illene ilyen jól össze az én tökéletlen Apámmal, meg a két tökéletlen gyerekével. Meg valószínűleg senkivel sem. A tökéletesség unalmas. Ezt az én Anyám nagyon jól tudja, és ezért nem is törekszik arra, hogy tökéletes legyen, hiszen azt is nagyon jól tudja, hogy a hibáival együtt szeretjük őt. Ezért pedig én rettenetesen irigylem az én Anyámat.
Ugyanis egyre inkább úgy látom, hogy a mai világ másról sem szól, mint a tökéletesség üldözéséről. Nap mint nap olyan műsorokat, reklámokat, képeket, motiválónak szánt idézeteket látunk, amelyek az arcunkba tolják, hogy ugyan most még tökéletlen, elfuserált kis senkik vagyunk, de ha keményen dolgozunk érte, a megfelelő elszántsággal, energiabefektetéssel és – nem utolsó sorban – a sikerhez nélkülözhetetlen termékek megvásárlásával, mi is elérhetjük az áhított célt: tökéletesek lehetünk.
Ha valaki igazán akarja, akkor bárki rendelkezhet formás, feszes alakkal, járkálhat mindig a legdivatosabb ruhákban, talpig sminkben, pompásan belőtt hajjal, bárkinek lehet gyönyörű háza tele csodaszép bútorokkal, bárki élet felhőtlenül boldog házasságban mintagyerekeket nevelve és kifogástalan háztartást vezetve, bárki csinálhat magának ragyogó karriert, amivel piszok jól kereshet, és emellett persze bárki megvalósíthatja önmagát, bármit is jelentsen számára az önmegvalósítás.
Ehhez semmi mást nem kell tenni, mint kihoznunk magunkból a maximumot, és minden nap 110 százalékosan teljesítenünk, hiszen ez csak elhatározás kérdése. Egyszerű, nem? Hát nem! Sőt, határozottan ki merem jelenteni, hogy ez egyenesen lehetetlen. Mégis, továbbra is oly sokan folytatnak elszánt küzdelmet azért, hogy kihozzák magukból a legjobbat, hogy önmaguk legjobb verziói legyenek. És hogy mi a legjobb? Azt majd a társadalom meg a média eldönti. Na, az én Anyám nem ilyen. Az én Anyám ugyanis szabad.
Az én anyám nem jár mindig csinos ruhákban, nem tartja mindig makulátlanul tisztán a házat, nem főz minden nap háromfogásos ebédet, sőt, néha ebédet sem, nem küzdötte még fel magát a munkahelyi ranglétra tetejére, és pláne nem ad bele mindenbe 110 százalékot. (Azt hiszem, nagyrészt ennek köszönhető, hogy az én Anyám sikeresen megőrizte a józan eszét.)
Viszont… Az én Anyám számos olyan értékkel rendelkezik, ami a mai világban nem biztos, hogy az előnyére válik, én azonban csodálom érte. Mert az én Anyám mer önmaga lenni, és meri magasról lesz*rni mások véleményét. Az én Anyám mindig és minden körülmények között mer őszinte lenni, és az én Anyám sohasem fog hazudni azért, hogy neki jobb legyen. Az én Anyám mindig ragaszkodni fog az elveihez, a hitéhez, a gondolataihoz, és ezeket bármikor hangosan ki is meri nyilatkoztatni, még ha őrültnek vagy hülyének is nézik miatta. Az én anyám úgy öltözik, ahogy akar, azt eszik, amit akar, azt néz, azt hallgat, amit akar, azzal tölti a szabadidejét, amivel akarja, úgy beszél, úgy viselkedik, ahogy akar, és nem fogja érdekelni, hogy mások mit gondolnak róla, nem fogja szégyellni magát azért, mert mások szerint máshogy kellene élnie, és legfőképpen nem fog változtatni magán csak azért, mert mások elvárják. Az én Anyám mer a saját maga tökéletlen kis verziója lenni.
És az én Anyámnak teljesen igaza van, mert
az élet nem arról szól, hogy megfelelési kényszertől terhesen, görcsbe szorult gyomorral, fáradhatatlanul lessük a környezetünk reakcióját, és megpróbáljunk úgy táncolni, ahogyan éppen fütyülnek, mindezt abban a reményben, hogy akkor majd szeretni fognak minket. Hiszen erről szól az egész tökéletességre való törekvés: bizonyítani akarjuk, hogy értékes, szerethető emberek vagyunk.
De tudjátok mit? Az én tökéletlen Anyám az egyik legértékesebb és legszerethetőbb ember mind közül. Mert az én Anyám mindig ott lesz, ha szükség van rá, az én Anyám mindig bátorít, támogat, az én Anyám mindig hasznos és őszinte tanácsot ad, az én Anyám mindig segít, és az én Anyám mindig azon dolgozik, hogy másoknak jobb legyen. Az én Anyám mindenkit úgy fogad el, ahogy van, nem ítélkezik, nem bírál, nem követel, nem próbál megváltoztatni. Az én Anyám igyekszik mindenkiben meglátni a jót. Mert ő ilyen.
Az én Anyám jó, és jó, hogy van, és a legjobb, hogy az én Anyám az ÉN anyám.
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
