Új év, új élet? Bármely pillanat alkalmas arra, hogy itt és most elkezdjünk valamit
Beköszöntött az új esztendő, vele pedig egy új minőség. Ez a „nagy fogadalmak” szezonja is. Mostantól majd minden másképp lesz… Új életet kezdünk, persze, hiszen Újév van! Aztán úgy nagyjából január negyedike táján szembesülünk azzal, hogy csődöt mondtunk nagyszerű fogadalmaink terén.
Miért nem megy fogadalmaink betartása? Miért nem tudunk hipp-hopp új életet kezdeni, hiszen annyira akarjuk?
Egyfelől ugyan igaz, hogy a tegnap, a tegnapelőtt, meg az egész elmúlt életünk mindenestül, nem kötelez semmire, másfelől azonban szokásaink, programjaink erősebben meghatároznak bennünket, mint gondolnánk. Személyiségünk meghatározza bizonyos mértékben a kialakuló szokásainkat, a már kialakult szokásaink pedig visszahatnak a személyiségünkre, megerősítve annak bizonyos elemeit.
Ha olyasmit fogadunk meg, ami valaminek az eltávolítását jelenti az életünkből, akkor kell találnunk helyette valamit, amivel kitöltjük a keletkező űrt, ami számunkra jutalom, és beleillik abba az új életbe, amelyet vágyunk a magunk számára.
Ha úgy döntünk, kevesebbet ülünk a tévé előtt, mit adunk helyette önmagunknak?
Az elhagyni vágyott szokásaink azért ragadnak olyan erősen hozzánk, mert valamiféle örömöt, élvezetet, jutalmat adnak nekünk. Ha csupán letiltjuk ezeket, nem teszünk mást, mint hogy megfosztjuk magunkat valamilyen örömtől. Na, ez aztán nem valami erős motiváció! Okos kis eszünkkel talán felfogjuk, hogy „így jobb”, de érezni nem érezzük, csak a veszteséget. És január negyedikére ebből elegünk is lesz.
Ha valami új elemet akarunk beilleszteni az életünkbe, annak viszont teret és időt kell biztosítani. Nem elég kitalálni, hogy sportolni, olvasni, múzeumba járni, kirándulni fogunk. Azt is meg kell tervezni, hogy hol, mikor, hogyan tudjuk megtenni, beleilleszteni az életünkbe. Ilyen terv hiányában csak azzal szembesülünk esténként, hogy „ma sem jött össze”. És néhány ilyen kudarcélmény után szépen kukába is dobjuk a nagy terveinket.
Mit tehetünk tehát, hogy mégiscsak változtatni tudjunk az életünkön? Először is: ne ragaszkodjunk semmilyen dátumhoz. Bármely pillanat alkalmas arra, hogy itt és most elkezdjünk valamit.
A tervek meghatározásához kell egy kis önismeret, tudnunk kell, hogy mi az, ami harmonikus a személyiségünkkel, és mi az, ami – bármennyire is jót tenne – teljesen idegen tőlünk.
Találjuk ki a részleteket: mikor, hogyan tudjuk megvalósítani, amit szeretnénk. Egy terv birtokában reálissá válik az, ami egyébként csak ködös álom. És végül: ne akarjunk mindent egyszerre! Nem jó ötlet egyetlen naphoz kötni minden változást. Túl sok lenne, régi programjaink miatt ez tiltakozást szül bennünk, és ezért fogjuk pár nap után az egészet a kukába dobni.
Az „új élet” nem az új esztendővel jön el, egyik napról a másikra. Életünk folyamatosan megújul, minden áldott nap. És ha minden napon véghez viszünk egyetlen aprócska változtatást, egyszer csak ott lesz a vágyva vágyott „új életünk”. Talán épp január elsejére esik majd.
Külsős munkatárs
Egyrészt feladatnak tekintem az életet, másrészt tudom, hogy örömre és boldogságra vagyunk „tervezve”, s azt is tudom, hogy ez csupán elhatározás kérdése. Az élet maga a csoda. Az, hogy van. Szépnek látni valamit elhatározás kérdése, tehát – tiszta szemmel – mindent, mindig szépnek láthatunk. Az élet ráadásul állandóan változik, nincs két egyforma pont térben és időben, és ez az ötletgazdagság lenyűgöz. Az élet a terep, az esély a boldogságra. Azt hiszem, ez igazán szép benne.
