„Az éhség a félelemnél is rosszabb. A legelviselhetetlenebb pedig a hideg.” Ha háború lenne nálunk
„Ha háború lenne Magyarországon. Hova mennél? Ha romokban állna az ország, a város, mert nagy részét lebombázták? Ha lövések nyomát látnád a lakásotok falán, ahol a családoddal élsz? Ha betörtek volna az ablakok, és leszakadt volna az erkély? Küszöbön a tél, és a fűtés nem működik. Beesik az eső. Csak a konyhában találtok menedéket. Anyukád hörghurutban szenved, és kezdődő tüdőgyulladása van. A bátyádnak még a háború elején letépte három ujját egy akna, miután belépett a hadseregbe. (…) A húgod is megsérült, eltalálta egy gránátszilánk. Kórházban fekszik, ahol nincsenek se műszerek, se gyógyszerek. Az öregek otthonát bombatalálat érte, a nagyszüleid meghaltak. Te még egyben vagy, de rettegsz. Reggel, délben, este és délben.”
***
Janne Teller többszörösen díjazott dán írónő sorai igazán elevenbe találnak 2022 elején. Háború dúl a szomszédos országban. Százezrek hagyták maguk mögött a szülőföldjüket, otthonukat.
Háborús menekültek, akár Teller esszéjének fiktív főhőse. Az írónő korábban az ENSZ és az Európai Unió gazdasági és politikai tanácsadójaként dolgozott, munkája során olyan veszélyeztetett térségekben is tevékenykedett, mint Tanzánia, Mozambik vagy Banglades. Számos sikerkönyv szerzője, könyvei élénk vitát kavarnak a világban. Mindig súlyos és kényelmetlen kérdéseket tesz fel, szembesít tetteink legszörnyűbb következményeivel, és állásfoglalásra kényszerít. Olyan konfliktusokat helyez művei középpontjába, melyek mindannyiunkat érintenek.
A Ha háború lenne nálunk c. 2001-ben írt esszé a Scolar Kiadó gondozásában jelent meg. Az író ferde tükröt tart az elkényelmesedett európaiak elé, akik sokszor nem tudják beleképzelni magukat mások helyzetébe. A menekültekről folyó közbeszéd durva hangneme ihlette az elsősorban fiataloknak szóló, tanulságos, mégsem szájbarágós politikai tanmesét.
Mi lenne, ha nekünk, európaiaknak kellene például Egyiptomba menekülnünk egy hazánkban dúló háború elől? Mi lenne, ha magyarok és osztrákok civakodnának az afrikai menekülttáborokban? Mi lenne, ha a tizenéves kamaszok legnagyobb gondja nem az lenne, hogy nem kapták meg a legmenőbb mobiltelefont, hanem mondjuk az, hogy miként szerezzenek hamis papírokat a családnak, amivel aztán elmenekülhetnek a szörnyűségek elől? A történet egyes szám második személyben megszólított főhőse tizennégy éves fiú. Nevét nem tudjuk – bárki lehet.
„Veled is megtörténhet. Te is lehetsz szegény, üldözött, kirekesztett“ – ez az útlevélre emlékeztető, gondolatébresztő kis kötet fő üzenete.
A műben felmerülő fiktív konfliktus Magyarország, Ausztria és Szlovénia között éleződik ki, mert a két előbbi ország meg szeretné szerezni a szlovén tengerpartot.
***
„A vízvezetékek már rég elrepedtek. (…) Az éhség a félelemnél is rosszabb. A legelviselhetetlenebb pedig a hideg. Állandóan fázol. (…) A legjobb barátod eltűnt. (…) Meg kell menteni a családot. Anyukád majd’ beleőrül a félelembe. Mindeneteket el kell adni. Nem sok pénz gyűlik össze. Senkinek nincs pénze. (…) Bármit hajlandó lennél megcsinálni. Utcát söpörni, vagy akár vécét pucolni. A fő, hogy véget érjen a fagyoskodás, a bombázás és a rettegés. (…) Milliók tengődnek siralmas menekülttáborokban, nincs munka, sem oktatás, sem orvosi ellátás. (…) Nem tudjátok, hogy valaha viszontlátjátok-e a rokonokat, nagybácsikat és nagynénike, a barátaitokat és az otthonotokat. (…)
Van másik élet, és oda akar magával vinni az apád. (…) igazi menekültek vagytok. (…) Két év múlva megkapjátok a menekültstátust. Átmeneti időre, de nem baj. De még így is szerencsések vagytok. (…) Mély hálát kellene érezned. A családod túlélte a háborút, és maradhattok, amíg béke nem lesz. (…) nulláról kell kezdened mindent. Igen nehéz az élet. Minden más, mint otthon. (…)
Valaki ellopta az életedet, és másikra cserélte. Egy másik életre, ami se itt nincs, se ott. (…) idegen vagy. Mégis, minden egyes nap arra gondolsz, mikor mehetsz haza. Haza, hová?
***
A könyv vezérfonala az európai, keresztény etika két fontos alapelve:
Minden ember egyenlőnek teremtetett.
Ne tedd embertársadnak azt, amit nem kívánsz magadnak.
Nyitókép: Pexels
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
