Tulipánt, kedves?
///
Március nyolcadika, reggel háromnegyed nyolc, Kolosy tér. A piros lámpánál várakozó autósokkal próbál üzletelni a járművek között szlalomozva a tulipánárus. Az egyik karján több tucat, celofánba bújtatott színes csokor. Láthatóan hasznát veszi, hogy ereje teljében van, nem lehet egyszerű ennyi virágot az autók között cikázva hosszasan ölelni… Különös látvány: rámenős, tagbaszakadt férfi gyönyörű virágokkal. Szórakoztató és szürreális. Szitál az eső, minden csupa latyak, megjött az enyhülés, tavasz akar lenni. A tulipánok szépek, rajtuk felejtem a tekintetem. Talán ezt szúrja ki, az árus elindul felém, s hopp, már mellettem is van.
– Tulipánt, kedves?
– Köszönöm, de…
Végül is vihetnék egy szép csokrot az irodába… Na de pont nőnapon, nőként költsek nőknek szánt virágra?
– Mennyibe kerül? – kérdezem végül.
– Ezerkétszáz, hét szál.
Hogy felment az ára, gondolom. A minap kilencszázért vettem kilenc szálat pár utcával arrébb, a Margit körúton, egy másik utcai tulipánárustól.
– Megdrágult – mondom én.
– Nőnap van! – mondja ő.
Persze nem kíván boldog nőnapot. Én most nem nő vagyok, hanem egy lehetséges kuncsaft. Szórakoztató helyzet, szürreális. Mosolyogva mennék tovább, utánam szól.
– Tudja mit, magának ezerért odaadom!
Több mint húsz évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként. Szerettem volna kimaradni a nagy médiaátrendeződésből, részben ezért hoztam létre ezt a független felületet. Hét és fél év telt el magazin indulása óta. Kitartó munka, elköteleződés eredménye, család, munka mellett, szabadidőnk terhére gondozzuk. Hálás vagyok mindazoknak, akik részt vállalnak benne.
Képesítéseim: szociális munkás, intézményi kommunikátor, újságíró, kiadványszerkesztő. Jelenleg a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézet végzős MA-hallgatója vagyok, kutatási területem az iskolai mentálhigiéné.
Ide írhatod a véleményed!
Want to join the discussion?Feel free to contribute!