Tulipánt, kedves?

Március nyolcadika, reggel háromnegyed nyolc, Kolosy tér. A piros lámpánál várakozó autósokkal próbál üzletelni a járművek között szlalomozva a tulipánárus. Az egyik karján több tucat, celofánba bújtatott színes csokor. Láthatóan hasznát veszi, hogy ereje teljében van, nem lehet egyszerű ennyi virágot az autók között cikázva hosszasan ölelni… Különös látvány: rámenős, tagbaszakadt férfi gyönyörű virágokkal. Szórakoztató és szürreális. Szitál az eső, minden csupa latyak, megjött az enyhülés, tavasz akar lenni. A tulipánok szépek, rajtuk felejtem a tekintetem. Talán ezt szúrja ki, az árus elindul felém, s hopp, már mellettem is van.

– Tulipánt, kedves?

– Köszönöm, de… 

Végül is vihetnék egy szép csokrot az irodába… Na de pont nőnapon, nőként költsek nőknek szánt virágra?

– Mennyibe kerül? – kérdezem végül.

– Ezerkétszáz, hét szál.

Hogy felment az ára, gondolom. A minap kilencszázért vettem kilenc szálat pár utcával arrébb, a Margit körúton, egy másik utcai tulipánárustól.

– Megdrágult – mondom én.

– Nőnap van! – mondja ő.

Persze nem kíván boldog nőnapot. Én most nem nő vagyok, hanem egy lehetséges kuncsaft. Szórakoztató helyzet, szürreális. Mosolyogva mennék tovább, utánam szól.

– Tudja mit, magának ezerért odaadom!

 

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

1 × 5 =

hirdetés