Ki szép, ki szörnyeteg? A 14 éves Cintia története reményt adhat a társaik által bántalmazott gyerekeknek és a szüleiknek
Cintia egy 14 éves kislány. Vagy nagylány. Nézőpont kérdése. Hivatalosan kiskorú, idén elballag az általános iskolából. A tanulás, a pályaválasztás tölti ki a mindennapjait. Vannak céljai, álmai, rajong a lovakért, szeret olvasni, történeteket ír, és van néhány igazán jó barátja. És van egy karakán édesanyja, aki anyaoroszlánként védi. Cintia nehéz éveket tudhat maga mögött; őszintén remélem, hogy túl van a nehezén, s minden fájdalmas emléket a javára tud majd fordítani. Segíthetik, hogy még érzőbb, jobb emberré váljon, aki kiáll másokért, segíthetik, hogy könnyen felismerje és megbecsülje az igazi emberi értékeket. Ami a szépségét illeti, arról inkább a fotók meséljenek…
Cintia. Fotó: Precious Moments Photo&Studió
Cintia az elmúlt években sokat szenvedett kortársai, osztálytársai viselkedése miatt. Állítólag a kinézete miatt szolgált rá a bántásokra, a rosszindulatú pletykahadjáratra. Visszahúzódó alkat révén hangadó tinik célpontjává vált egy relatíve kis közösségben, egy kisvárosban. Történetét sokan édesanyja révén ismerhették meg a napokban a Facebookról. Krisztina, az anya Cintia egyik gyönyörű fotója alá az alábbiakat írta (a bejegyzést pár nap alatt több százan megosztották és eddig több mint 1300-an lájkolták).
Cintia az én 14 éves lányom! Sokszor emeltem a hangom érte itt, mérgesen, dühösen, mert nem értettem, ti miért nem látjátok, amit oly sokan! Nézzétek a képet ti, akik évekig csúfoltátok!
Ogre, Shrek, nagy orrú! Bemutatom nektek azt a lányt, akit 10 évesen kezdtetek bántani, majd adtátok tovább a gúnyneveit barátaitoknak, ismerőseiteknek. Mi lett az eredménye? Zárkózott lett, utált a tükörbe nézni, csúnyának tartotta magát.
Sírva aludt el, gyomorideggel kelt és tanult, okosodott, próbálta lenyelni a sok rosszat. Ti sem és a szüleitek sem tudják, mi mit éltünk át itthon! (…) Szidtatok, röhögtetek, kibeszéltetek a hátunk mögött. (…)
Túléltük a sok rosszat, köszönhető ez az új iskolának is és a sok tanárnak, gyereknek, akik segítettek Cintinek.
Miért írtam le ezeket? Nem akarunk híresek lenni, se pletyka tárgya, de mi így kerüljünk ezentúl a tudatba, hogy lám: Shrekből lehet hercegnő! Nézzétek a szemeit, a csillogást, amit sokan nem láttatok, pedig létezik. Mondanivalóm lényege: SOHA SENKIT NE CSÚFOLJATOK! (…) azt hiszitek ez csak gyerekcsíny! NEM AZ ÉS NEM VICC!
Szerencsés vagyok, hogy a lányom úgy neveltem, mindent mondjon el, és ha ő nem tudott az igazságért harcolni, segítettem én.
Cintia egy gyerek a sok közül az országban, a világon, akit majdnem a szakadékba taszítottak a negatív hatások. Figyeljetek gyermekeitekre, beszéljetek velük! Teljesen mindegy hány éves, a bántalmazás nem gyerekcsíny!
Nem vagyok se orvos, se pedagógus, se hivatalos szerv tagja. ANYA VAGYOK. Aki kiáltott sokszor, panaszkodott sokszor… megúsztuk, amit sajnos sokan nem!
NE csúfolódjatok, ne taszítsátok el a gyengébbeket! Inkább fogjátok meg a kezét, mondjatok pár kedves szót nekik, mert ők is megérdemlik, hisz érző lelkek, és mindenki szép, mindenki egyéni.
***
Krisztinával és Cintiával hosszas telefonbeszélgetést folytattam tegnap este. A történetüket részletesebben ismerhettem meg. Fontos volt, hogy halljam őket, mielőtt a 14 éves lányról készített gyönyörű felvételeket közzéteszem a magazinon. Cintiát nem zavarja a nyilvánosság – fontos volt, hogy ezt tudjam. Cintia vállalja önmagát. Vállalni tudja azt is, amin az utóbbi években átment – együtt a családjával.
Cintiának nincs is miért szégyenkeznie!
Sajnos a szégyen jellemzően mégis a bántalmazottak terhe, béklyója. Nem a bántalmazóké és azoké, akik tudnak róla, mégis hagyják…szülőként, pedagógusként, magukat érző és gondolkodó embernek tartó felnőttként.
Cintia a továbbtanulásra készül. Jelenlegi iskolájában megtalálta a helyét, nincs kitéve mindennapos zaklatásnak. Hetedikben váltott iskolát. Ő is ezt akarta, és a szülei is ezt látták a legjobb megoldásnak. – Az igazgató, az osztályfőnök mindenki szereti. Segítik. Nagyon jó helyen van – mondja Krisztina, az édesanya.
Köszönjük a felvételeket a Precious Moments Photo&Studiónak!
A fotóstúdió vezetője, Angéla kereste meg Cintiát és az édesanyját, miután Krisztina több anyaoroszlános posztját olvasta a Facebookon. Felajánlotta, hogy ajándékba készítenek Cintiáról egy profi fotósorozatot. Krisztina különösen hálás ezért: mint említi, Angéla indította el őket az úton, hogy merjék felvállalni a történetüket, mások okulására. Cintia története reményt adhat a sorstársaknak, a bántalmazott gyerekeknek és a szüleiknek, akik gyakran azt élik meg, hogy a problémájukkal magukra maradtak, vagy ha a problémát jelzik érintetteknek, illetékeseknek, azzal még nagyobb bajt vesznek a nyakukba. Könnyen lehet belőlük ún. problémázó szülő, a gyerekek pedig segítség helyett retorzióval számolhatnak. Cintia és Krisztina azt üzeni a saját történetével: ne maradjanak csendben, tegyék meg a szükséges lépéseket!
Krisztina Facebook posztja, érdemes elolvasni a hozzászólásokat
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát. Az UNICEF Ébresztő óra önkéntes előadója vagyok, táborszervezésben sok éves tapasztalattal rendelkezem.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.
