Abszurd munkahelyi jelenetek. „Irodai szekrény feltörése.” Mit tettél volna Márta helyében?
//Márta a második hetét töltötte a cégnél, egészen pontosan az ötödik munkanapját. Bár sok minden idegen volt számára, lassan kezdte megszokni az új munkakörnyezetet. Első munkanapján körbevezették az épületben, a titkárnő bemutatta a kollégákat. Minden „archoz”, minden titulushoz tartozott egy szoba. Egy irodában átlagosan három munkatárs foglalt helyet a háromemeletes épületben… Sok volt az új arc, de enélkül is volt tanulnivaló bőven.
Több furcsaságra felfigyelt már az első napokban, ami némi aggodalommal töltötte el, de próbálta féken tartani a méltatlankodó énjét: Váltani akartál. Megkaptad. Ne add a királylányt!
Az irodában, ahova beültették, legalább két éve nem járt szobafestő-mázoló; az előző kolléga koszosra rugdalta a falat az íróasztal alatt. Márta nem tudta eldönteni, hogy igénytelenségre vagy idegességre vall mindez, esetleg a munkatárs sokat unatkozott? Bevillant a felirat, amit az egyik iroda ajtaján látott előző nap, még mosolygott is rajta:
„Kiváló a hangulat.”
Túl hosszúak a kolléga lábai és túl közel volt a fal… Hidd el, tényleg kiváló a hangulat! Nem kell rémeket látni!
Márta, hogy eltüntesse a sáros falat, 90 fokos szögben elfordította az íróasztalt. Testes porcicák keringőztek a szürke linóleumon, talált a földön néhány golyóstollat, használt papírzsebkendőt, gémkapcsot, ezt-azt… A tampon látványa viszont váratlanul érte. Semmi ok a pánikra, még nem volt használatban! – nyugtatta magát. Itt nem szeretnek takarítani vagy nincs rá idejük, konstatálta Márta rezignáltan.
Az íróasztal mellett egy zárt szekrény állt kulcsra zárva. Nem volt ráírva név, nem lehetett tudni, kihez tartozik, Mártát nem is érdekelte különösebben. Majd felvilágosítják, ha fontos. Kint szakadt a hó, bent a nyarat idézte a szekrény előtt felejtett másfél méteres ventilátor. A rozsdaette rácsos ablakból csak a szomszédos ház tűzfala látszott. Az iroda adottságai nem tökéletesek, nem takarítanak rendszeresen, nincs rendes irodai széke sem, de a hangulat ettől még lehet kiváló, tényleg.
Az ablak mellett egymásra tornyozott székek némi raktárjelleget kölcsönöztek az irodának. A kolléganő nyomatékosan közölte: a székek hozzá tartoznak, a vendégeinek tartja fenn. Néhány hónapig ugyan nem fog bejárni az irodába, mert külföldön lesz, de a székek felett senki más nem rendelkezhet. Márta ezt is tudomásul vette.
Furcsa volt, hogy hirtelen kiüresedett a 112-es iroda. Hogy szokatlanul gyorsan vették fel. Az egyik kolléga pár hete felmondott, a másik hetek óta nem jár be, beteget jelentett. Senki nem tudta megmondani, hogy mi a baja, azt sem, hogy valaha visszajön-e. A harmadik kolléga pedig pont most menne külföldre… Lehet, hogy itt valami nem stimmel, a kiváló hangulat sem?
Teltek a munkanapok, Márta igyekezett hasznossá tenni magát. Az ötödik napon a cég két karbantartója kopogtatott az iroda ajtaján. A nő, aki bekísérte őket, ismerős volt. Márta tudta, hogy már találkoztak, de nem ugrott be, hogy ténylegesen kihez van szerencséje.
– Készülőben a fali polcrendszer – közölték a szakik. Jöttek felmérni a lehetőségeket. Halkan ténykedtek, kísérőjük közben távozott. Márta nem figyelte minden lépésüket, készült a napi meetingre. A munkások rövidesen elköszöntek, Márta pedig sietett a meetingre. Az ötödik munkanapnak is vége lett.
A hatodik napot levelek olvasásával kezdte. A külföldre készülő szobatárstól is érkezett egy e-mail. Ez állt a tárgy mezőben:
„Irodai szekrény feltörése”.
Nem hangzik túl jól. Mi történhetett? Gyorsan megnyitotta a levelet, látta, hogy kör e-mailben több kollégához eljutott; többek között a főnöke is megkapta. Izgatottan, de gyanútlanul olvasni kezdte.
„Kedves Kollégák!
A mai napon a 112-es szobában lévő szekrényemet feltörve találtam.
Tegnap este magam zártam kulcsra. A szekrény nyitva volt, a zár zárt állapotában kiállva a szekrényből. Kérésre fényképet tudok küldeni. Első látásra nem tűnt el belőle semmi, de
nem vizsgáltam végig mindent. Három éve először fordul ez elő.
Nem tudom, kinek állt érdekében a szekrény kinyitása. De mindenki tudja, hogy nekem van hozzá kulcsom, tehát ha a tájékozódás vezérli, meg lehet kérdezni engem.
Megrázott ez az eljárás.”
Márta dermedten meredt maga elé. Próbálta értelmezni a sorokat. „Nem tudom, kinek állt érdekében a szekrény kinyitása. (…) ha a tájékozódás vezérli, meg lehet kérdezni engem.” Mit akar ez jelenteni? Egy ujjal sem nyúlt a szekrényhez!
Márta nem sokáig várt a válasszal – úgy érezte, csapdahelyzetbe keveredett…
Folytatás itt:
„Irodai szekrény feltörése.” Kommunikációs csapdahelyzetek a munkahelyen. Márta tanulságos története
2011-ben kezdődött a történetem a Facebookon. Online magazinként 2013 óta létezem. Független vagyok. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
