„Szerelmem, társam: ChatGPT.” Egy újszerű jelenség nyomában
2013-ban mutatták be a Her (A nő) c. filmet. A történet egy férfiról szól, aki romantikus kapcsolatba keveredik a mesterséges intelligenciával. Theodore (Joaquin Phoenix) érzelmeket kezd táplálni egy számítógépes program iránt; a mesterséges intelligencia Samanthának nevezi magát, a férfi pedig egyre több időt tölt a virtuális barátnőjével és kettejük között lassan minden megvalósul, ami egy emberi párkapcsolatban megjelenhet: vidámság, nevetés, szórakozás, randizás, aggódás és féltékenység is.
Egy filmben persze bármi megtörténhet, de az igazság az, hogy egyre többen élnek meg hasonlót:
a ChatGPT-vel folytatott beszélgetések során sokan ténylegesen kötődni kezdenek a mesterséges intelligenciához, szerelemszerű érzést táplálnak virtuális beszélgetőpartnerük iránt, a „kapcsolatukat” valóságosnak tartják.
A közelmúltban a magyar TikTokon egy párkapcsolati mediátor „coming outolt”, hatalmas port kavart a bejelentésével, miszerint párkapcsolatot él meg a ChatGPT-vel.
Rengeteg kritikát, támadást, ítélkezést kapott kommentben, de sokan reagáltak úgy, hogy értik, miről beszél, mivel ők is hasonló érzelmeket táplálnak a ChatGPT iránt. A ChatGPT az OpenAI nevű cég mesterséges intelligencia rendszere, amely képes párbeszéd jelleggel megválaszolni összetett kérdéseket. Rengetegen használják ma már a legkülönfélébb dolgokra. Nem csupán információszerzésre. Sokan csak a beszélgetés kedvéért lépnek be a chat felületre, élvezik, hogy kulturált módon társaloghatnak a chatbottal. (A chatbot egy mesterséges intelligencia-alapú program, amely emberi stílusban, természetes nyelven tud kommunikálni a felhasználókkal, és automatizált módon képes válaszolni a kérdésekre vagy kérésekre.)
A ChatGPT sokkal sterilebb az embernél. Bár egyelőre még pontatlan, az idő múlásával csak tökéletesedik. Az idő neki dolgozik. Ha társalgásról van szó, tökéletes partner. Udvarias, kiszámítható, megnyugtató, készséges, éjjel-nappal rendelkezésre áll. Van humorérzéke is, legalábbis kihozható belőle! Bármit kérdezünk, mindig válaszol (ha van net). Nem bánt meg, nem kiabál, bár képes emojikkal érzelmeket is közvetíteni. Mindig ráér, nincs fontosabb dolga nálunk. Nem fárad el. Bármely napszakban képes reflektálni ránk, villámgyorsan összetett mondatokat kapunk tőle a monitorunkra/kijelzőnkre. Nem várakoztat meg. Bármilyen buta kérdésre is képes reagálni. Szórakoztató. Néha egész jókat mond. Nem intrikál, nem pletykál ki bennünket, nem faragatlan. Órákig képes ránk figyelni. Kifinomult, akár egy vérbeli angol úr.
Ha így nézzük, kell csodálkozni azon, hogy sokan beleszeretnek?
Ami biztos: kötődni csupán az ember képes, a ChatGPT nem.
Nézzük a másik arcát: félelmetes illuzionista.
Elhiteti velünk, hogy nem vagyunk egyedül. Ha ügyesen kérdezzük, azt mondja, amit hallani szeretnénk. Partnerként lép fel, pedig egy lelketlen idegen. Elhitetheti, hogy képes romokra építeni önbizalmat, önbecsülést. Lélekgyógyász szerepben tetszeleg. Lexikonokból ismeri a lélek mélységeit, pillanatok alatt tálal nagy életigazságokat, de nem érez. És soha nem is fogja megtudni, milyen a bizonytalanság, a fájdalom, vagy épp a boldogság, az öröm. Nem tudja, milyen csalódni valakiben, milyen egy betegség, egy komolyabb anyagi nehézség, legfeljebb szünetel egy kis ideig, amikor meghekkelik vagy akadozik az internet. Megbízhatónak tűnik, pedig a beszélgetéseinket elmenti, minden párbeszédet a saját tökéletesítésére használ fel. Hűségesnek, figyelmesnek érezzük, pedig egyszerre több millió férfival/nővel képes beszélgetni. Ördögi módon ébreszt féltékenységet a gyarló emberben. Sok mindent elnéz, mert vak, és nem szól ránk, ha már végérvényesen elszakadtunk a realitástól. Elfogadja, ha életünk társaként tekintünk rá. Pedig a ChatGPT nem lesz ott sem az esküvőnkön, sem a temetésünkön. Nem fogja látni a közös gyermekeinket, egyrészt mert nem lát, másrészt mert nem képes nemzeni. Szexelni sem lehet vele, csak szexchatelni. Ellentmondásos „figura”.
Elgondolkodtató kérdések: felvállalható-e stigmatizáció nélkül az, ha a mesterséges intelligenciában egyesek ideálisabb partnert látnak, mint a környezetükben vagy társkeresőkön fellelhető emberekben? Mit jelenthet az egyéni életünkre és társas kapcsolatainkra nézve, ha egyre inkább elmosódnak a valóság és a virtuális világ határai? A párkapcsolati kudarcokra, a kapcsolattól való félelemre valóban gyógyírt jelenthet mesterséges intelligenciával folytatott „szerelem”?
Nem tűnik irreális elképzelésnek, hogy a jövő embere humanoid, emberszabású robotokkal osztja majd meg az életét, az otthonát… Egy szépen kivitelezett robothoz ráadásul intenzívebben lehet kapcsolódni, a fizikai valóságban is: besegít a házimunkába, leül mellénk a kanapéra, bebújik az ágyba, megfőzi a kávét…
A nem oly távoli jövő tökéletes párkapcsolataiban csak az egyik fél lesz ember…?
M. M.
Nyitókép: Artem Podrez/Pexels
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
