Gyönyörű szerelmes vers, amit még soha nem olvastál az interneten!
Ezt a verset sok-sok évvel ezelőtt találtam valahol, kézírással jegyeztem fel. Címe, szerzője számomra ismeretlen. Annyi bizonyos, hogy ebben a formában nem található meg az interneten. Ha felismered, jelezd!
Ring a jászol,
hallom,
sír a kicsi Jézus,
kérlek,
ne fuss
el így!
Nem bújik
párnám alá
az irgalom
nem csillapodik
el ezer dalom,
csak zúg,
szakad, szilánkokra
bomlik,
akár a hajtás,
mikor rásújt
a fejsze foka.
Ablakom prizmaként
szűri át az éjszakát,
melyben Alfától
Omegáig
mind-mind te vagy.
Lehet, hogy
tévút volt
melyen rád találtam.
Lehet, hogy
itt az ige is más tan.
Lehet, hogy
egy átkozott világba
csaltál
hol szellem a
felhő és
démon a hegy.
De én a kereszt
gyertyájával járom körbe
azt a világot
ahová vándorként
vedődtem
és csak miattad
maradtam itt.
A fénnyel mindent megváltoztatok
bár lehet, hogy
csak szememben
éj az ég.
Nem. Téged nem
változtatlak meg soha,
noha benned is van még sötét.
Más vagy egészen
más mint én vagyok
de érzem,
benned ott ragyog
a másik felem, mit elrabolt
ki tudja mikor, hány ezer éve már
a félelem,
hogy elhagyhatsz valaha.
Nem hittem akkor
benned,
az ok csakis ez
lehet, s mikor új
életbe ébredtünk
ismét
nem találtalak.
Bolyongtam korokon
át és vártalak
eltűntél előlem, de tudtam,
nem szabad kérnem
segítséget, hogy hol lehetsz.
Volt, hogy már
alkonyodtam
mikor megláttalak –
valaki más oldalán,
de nem szóltam
csak néztelek
mint kisgyermek
a mesélőt
álmosan.
Te nem láttál meg sosem
erőm szólni
nem volt neked,
mert tudtam
nem hallasz meg
míg hitem ismét
nem sziklából
ered.
Most itt vagyok
szétvetettem
egy hegyet
…
nem veszett el
semmi még
a szakadék még
nem elég
hogy elválaszthasson.
Hangot nem kaptam édeset,
de azt súgják az angyalok
e sorok lesznek
majd azok
melyek a szívedhez érnek
rám mutatnak
s felismersz.
Én itt leszek
csak siess!
Ha ismét elalszunk
s aztán lelkünk testet
ölt
ébredésemben a
föld nem hull-e
szét?!
Hogy akkor mit
teszünk?
Ne félj!
Megülünk a holdsugáron,
hallgatjuk fészkünk
halmainak zuhanó
neszét.
Majd ha mind lehull
újra kezdjük építeni,
mint valamikor régen.
Emlékszel még?
Szólj rám, ha emberként
magamra veszem
az egyik legborzasztóbb
gyarlóságot:
a kétkedést!
Szorítsa kéz
kezét
a kedvesnek
mert akkor életre
kel a lét
és mindennek,
mindeneknek
fülében fuvola
gyújt reményt.

Alapító-főszerkesztő
Több mint két évtizedet töltöttem az írott média világában, szinte minden klasszikus sajtóműfajban kipróbálhattam magam újságíróként, szerkesztőként. 2006-2012 között építészeti szakújságíróként, PR-szakemberként voltam aktív, szakmai kiadványok és rendezvények létrejöttében közreműködtem. Az eletszepitok.hu weboldalt 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszakanyarodtam eredeti hivatásomhoz; gyermekjóléti alapellátás keretében általános és középiskolásokkal foglalkozom, prevenciós, edukációs, pályaorientációt támogató foglalkozásokat tartok, érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a szociális kompetenciafejlesztés és a készségfejlesztés áll. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetben szereztem mesterdiplomát, okleveles szociális munkás, felsőfokú intézményi kommunikátor, újságíró és kiadványszerkesztő képesítésekkel rendelkezem.