Ha mindenki szót fogad, mindenkinek jó lesz. Először nyert Oscart magyar rövidfilm! Senkit sem hagy hidegen

Deák Kristóf, a Mindenki c. rövidfilm rendezője

1963-ban, azaz ötvennégy éve jelöltek utoljára Oscar-díjra magyar kisfilmet – Szabó István Koncert c. alkotását. Éppen ezért – és a tavalyi hangos filmsiker miatt is – örömteli hír, hogy az idei díjátadó gáláról is Oscarral térhetnek haza magyar filmkészítők, a 89. díjátadóra 2017. február 26-án kerül sor. Deák Kristóf Mindenki c. 25 perces kisfilmje tavaly két rangos fesztiváldíjat is elnyert – írtuk január végén. És, amire titkon nagyon számítottunk:

Deák Kristóf Mindenki című alkotása megkapta az Oscart!

A Mindenki az első magyar kisfilm, amely elnyerte az amerikai filmakadémia díját. Deák Kristóf a díjat átvéve köszönetet mondott a filmakadémiának, valamint családjának és tanárainak.

– Ajánlom ezt a díjat mindazoknak az embereknek, akik jobbá tehetik ezt a világot, a gyerekeknek. Próbáljuk őket jól felnevelni, hogy büszkék lehessünk rájuk – fogalmazott a rendező.

A Bakáts Téri Ének-Zenei Általános Iskola énekkarának tagjai, az Oscar-díjas Mindenki című kisfilm szereplői az iskolában 2017. február 27-én, az Oscar-gála éjszakáján. MTI Fotó: Kallos Bea

Mindenki. Senkit sem hagy hidegen

Egy jó film nem tud simán végigcsorogni az emberen; megpiszkál mélyre ásott gócokat, emlékeket hív elő, szorongató jótékonysággal old. Egy jó film katartikus, és a Mindenki ilyen. Belehelyezhetjük magunkat kisiskolásként, kamaszként, felnőttként, szülőként, de nem így vagy úgy, hanem egyszerre mindenestül ott vagyunk benne, multiplex érzelmekkel.

Pörögnek a filmkockák, s hirtelen mi leszünk a kis Zsófi, akit a rideg tanárnő szenvtelenül helyre tesz szívközépre irányított mondatával: nem vagy elég jó! És a seb az Istennek sem akar begyógyulni, hiába telik az idő, hiába mondják mások, hogy (elég) jók vagyunk. Oda van ütve a szívre a bélyeg, és Erika nénire még felnőttként is haragszunk, pedig nem lett igaza.

Hais Dorottya Liza szerepében (balra), Gáspárfalvi Dorka Zsófi szerepében

S ennél a pontnál fontos tudatosítani, hogy a kisfilm konkrétumai az élet bármely területére kiterjeszthetők. Családra, munkahelyre, kapcsolatokra… Erikanénik mindenütt vannak – ők azok, akinek soha nem tudunk elég jók lenni, és ezt önfelmentő-megtévesztő ideológiákba csomagolva bármikor készek is a tudtunkra adni.

A kis Zsófi maradhat az iskolai énekkórusban, de nem szabad hangosan énekelnie. Persze beszélnie sem szabadna erről senkinek. Erika néni szerint az is érdem, hogy némán, tátogva erősítheti az ország legjobb gyerekkórusát. Aztán kiderül, hogy Zsófi nincs egyedül, rajta kívül több szívsebzett gyerek tátikázik.

Ezután jön egy kis (dramaturgiai) kijózanodás – jó reggelt, ez itt nem a valóság, csak egy film. Életünk Lizáit keressük gondolatban, s mi magunk is szeretnénk Lizák lenni. Fellépni az igazságtalanság ellen védelmezőn, nyíltan, egyenesen, mint a kis Liza az elnémított kórustársak mellett. Leleplezni minden Erika nénit, beolvasni nekik, vállalva a következményeket.

(Elgondolkodhatunk persze azon is, hogy vajon mi kiknek vagyunk a kíméletlen „Erikái”, s máris eszerint feszengünk a székben…)

Szamosi Zsófia Erika néni szerepében

A filmben végül minden a helyére kerül. Talán a valóságban is így működik – a Lizáké és nem az Erika néniké a világ.

***

Szinopszis

1991-et írunk, a 10 éves Zsófi új iskolába kerül. Az új helyen sok minden idegen és furcsa, de van remény: Zsófi bekerül az iskola híres kórusába, és összebarátkozik Lizával, aki a legnépszerűbb lány az osztályban. Még nem is sejti, hogy hamarosan Lizával együtt kell szembeszállniuk a kórusvezető Erika nénivel, aki nem olyan kedves, mint amilyennek elsőre látszik. A film központi eleme egy rossz pedagógiai modell, egy gátlástalan tanárnő sikerhajhászása, amelyre a film gyerekszereplői adnak csattanós választ.

Bodzavirágból, bodzavirágból
hullik a, hullik a sárga virágpor.
Fönt meg a felhők szállnak az égen,
bodzafehéren, bodzafehéren.

Szállj, szállj felhő,
pamacsos,
hullj le, te zápor
aranyos,
hullj le, te zápor,
égi virágpor,
égen nyíló bodzavirágból.

Nemes Nagy Ágnes Tavaszi felhők c. versének megzenésített változata hallható a Mindenki c. Oscar-díjas rövidfilm végén. A filmbéli kórust a Bakáts Téri Ének-Zenei Általános Iskola 40 diákja alkotta. A film záródalát Hais Dorottya (Liza) hangdublőze, Walton Rebeka énekelte.

https://eletszepitok.hu/mindenki-teljes-film-oscar/

Fotó: www.meteorfilmstudio.hu

Mesterházy Mónika

Alapító-főszerkesztő

Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.

Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.

2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.

A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát.

MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.