„Irodai szekrény feltörése.” Kommunikációs csapdahelyzetek a munkahelyen. Márta tanulságos története

Előző bejegyzésünkben bemutattuk Mártát, aki néhány napja lépett be új munkahelyére. Az első napokban már több furcsaságra is felfigyelt, de igyekezett a rossz érzéseket elhessegetni. Akkor szakadt el nála a cérna, a hatodik munkanapján, amikor közvetlen kollégája, akivel egy irodán osztoztak, drámai hangvételű körlevélben tájékoztatta a cég több vezető munkatársát, hogy az irodai szekrényét valaki feltörte, s bár nem nevezte meg Mártát a levélben, finoman utalt rá, hogy ő lehet elkövető…

Itt olvasható az első rész:

Márta a lehető legrosszabb módon reagált a körlevélre: nem várta meg, míg zaklatottsága lecseng, azonnal tüzelt. Dühös volt a kolléganőre, hogy gyanúba keverte. A szekrényen nem voltak láthatók külsérelmi nyomok, ezért Márta a szóhasználatot – szekrényfeltörés – túlzónak találta. Úgy érezte, hogy a kolléganő nemcsak bizalmatlan, de rosszindulatú is. Feldúltan fogalmazta meg a válaszlevelet, és átolvasás nélkül kiküldte az eredeti körlevél címzettjeinek.

Tisztelt Kolléganő!

Tegnap az irodában két karbantartó járt egy (valószínűsíthetően) hölgy kíséretében. Valószínűleg a berendelt polcok méretének felmérése során feszíthették ki a szekrény ajtaját. Nem venném a bátorságot arra, hogy mások szekrényében kutakodjak, főleg nem ilyen módon, „zárfeltöréssel”. Kérem, tisztázzuk a történteket a karbantartók bevonásával. Sajnálom az esetet.

Pár perc múlva érkezett válasz a gazdasági igazgatótól, akit Márta „valószínűsíthetően hölgynek” nevezett a levelében… Márta teljesen kikészült. Nem elég, hogy mentegetőznie kell a „zárfeltörés” miatt, elhamarkodott levelével megsértett egy vezető munkatársat. 

Tanulságok

Ha új belépő vagy egy munkahelyen, mindenre és mindenkire nagyon figyelned kell.

Ha szerencséd van, támogató környezetbe cseppensz. Ha tetszik, ha nem, ki kell vívnod a munkatársaid bizalmát. Bízz abban, hogy jóindulat vesz körül. Ha rosszindulatot tapasztalsz – kellemetlen -, ne reagálj azonnal, csípőből…

Nem a te hibád, és nem is feltétlenül neked szól, ha bizalmatlan a munkatársak hozzáállása kezdetben. Törekedj kompromisszumra, együttműködésre! Ha nem vevők rá, próbáld elfogadni. Nem egyszerű… Koncentrálj arra, hogy az idő neked dolgozik – ha tetszik a munkakör, legyél kitartó és következetes.

A negativizmus nemcsak az adott munkatársról árulkodik, de a cég munkakultúrájáról is sokat elárul. 

Nem (minden munkahelyen) várhatod el, hogy amiről nem kapsz előzetes felvilágosítást vagy egyértelmű utasítást, azt ne is kérjék rajtad számon. A játékszabályokról nem te döntesz, de ez nem jelenti azt, hogy mindent le kell nyelned.

Az első munkanapok mindenkinek megterhelőek – van, aki könnyebben veszi az akadályokat, az új kihívásokat, van, akinek több idő kell. Újoncnak lenni nem hálás szerep. Gondolj arra, te is voltál/lehetsz kezdő, új munkatárs, eszerint viselkedj az új belépőkkel!

Ha egy munkahelyen az első benyomásaid kifejezetten nyomasztóak, érdemes komolyan venned! Ne akard mindenáron meggyőzni magad az ellenkezőjéről, arról, hogy benned van a hiba, kényes vagy, rosszul látod a helyzetet stb. Mérd fel a határaidat és a tűrőképességedet!

Jelezheted, ha valamivel nem értesz egyet!

Jelezheted, ha nem találod megfelelőnek a munkakörülményeket!

Sok munkavállaló gondolja úgy, hogy a munkahelyen tűrni kell.
Ha nem állsz ki magadért, ha sok mindent lenyelsz, az nemcsak a közérzetedre, de a teljesítményedre is kihat. Alkalmazkodni kell, de nem mindenhez! Van, amikor nem éri meg.

***

Ui. Márta már nem dolgozik a cégnél. Nem a szekrényes eset miatt döntött így.

 

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

tizennyolc + tizenhét =

hirdetés