Nem tudod, mi a háború. Egy ukrán kislány, Jeva naplója. Könyvismertető
2022. február 24-én Oroszország megtámadta Ukrajnát. A háború azóta is tart; civilek, családok millióinak változott meg örökre az élete. Rengeteg ukrán állampolgár kezdett új életet külföldön, ami megnyugtatóan hangzik, de gondoljunk csak bele, milyen érzés lehet idegenben, mindent hátrahagyva gyökeret verni. Aggódni az otthon maradtakért, akik közül sokan áram és fűtés nélkül kénytelenek átvészelni a telet. Felfogni a rombolás mértékét, s nem utolsó sorban azt, hogy a harcok mennyi emberáldozatot követeltek, követelnek a 21. században, Európa közvetlen szomszédságában.
2022 a háború éveként vonul be a világtörténelembe.
Európaiként, magyarként a háború áldatlan hatásait „csak” közvetve érzékeljük; rég nem látott mértéket öltött az infláció, egyre drágább a megélhetés, szorongató az energiaválság stb.
Történelmi idők tanúi vagyunk.
Anne Frank a II. világháború idején naplót vezetett. Éveken át rögzítette családi rejtekhelyük fedezékében a mindennapjait, beszámolt a háború aktualitásairól, az érzéseiről. Nem sejtette, hogy a nevét, a naplóját megismeri majd az egész világ. Tinédzserként írt a háború embertelenségéről, és főleg a romlatlansága okán – persze remek íráskészsége révén is – vált hiteles krónikássá. Anne Frank a bergen-belseni koncentrációs táborban halt meg 1945-ben, 16 évesen.
Nem feltétlenül kellene párhuzamot állítani Anne és Jeva között, bár Jeva könyvének előszavában is van erre való utalás. Annyi a közös bennük, hogy az orosz-ukrán háború kitörésekor a 12 éves Jeva is tollat ragadott, és naplószerűen rögzítette a történéseket.
Az Európa Kiadó gondozásában megjelent Nem tudod, mi a háború c. könyvben Jeva szemszögéből olvashatunk arról, miként teltek a háború első napjai.
Jeva Ukrajna második legnagyobb népességű városában, a 1,5 millió lakosú Harkovban élt egy többemeletes társasházban a nagymamájával. Szülei elváltak, mindketten más országban élnek. 2022. február 14-én még a születésnapját ünnepelte önfeledten, tíz nappal később viszont már a közeli bombázások okozta sokk, a talajvesztettség érzése határozta meg a napjait és az éjszakáit. Kényelmes otthonukból a pincébe menekültek, a többi lakóval együtt, majd napok múltán az ország nyugati felébe menekültek, onnét pedig továbbmentek Írországba. Házukat eközben bombatalálat érte, lakásuk nagy része megsemmisült…
Írország előtt néhány napot töltöttek Magyarországon. Jeva budapesti benyomásairól is születtek feljegyzések. Hálásan ír arról, hogy a Keleti pályaudvaron milyen szeretetteljes fogadtatásban volt részük; mindenki igyekezett a segítségükre lenni. Egy budapesti fényképész a lakását ajánlotta fel, itt töltöttek el a nagyanyjával néhány éjszakát.
„Magyarországon sem angolul, sem oroszul nem beszél senki. Talán néhány rendőr és önkéntes, de ennyi, ezenkívül úgy tűnik, csak magyarul. (…) Nem mondhatom el elégszer: lélegzetelállító ez a város! (…) Európában vagyok! Életemben először! (…) Elmentünk a Széchenyi lánchíd mellett. Gyönyörű volt. A látvány pedig elbűvölő, mint egy tündérmesében – a folyón ringó hajók és az utcai fények, amelyektől csak még romantikusabbnak tűnt a víz. Elképesztő épületek vannak a folyó mindkét oldalán: a budai vár, a magyar Parlament és még annyi, de annyi érdekes dolog. Szóhoz sem jutottam. Annyit bírtam hajtogatni: ‘Minden olyan európai!’
Jeva naplójáról Budapesten szereztek tudomást a Channel 4 News tudósítói, akik több interjút készítettek vele, felkarolták a tinédzsert. Voltaképpen az interjúnak köszönhető – írja hálával telve Jeva -, hogy a naplója megjelenhetett könyv formátumban, a Bloomsbury Kiadó látott benne fantáziát.
A könyv 67 nap eseményeit örökíti meg. Jeva néhány barátja is megírta röviden a saját történetét, ezek a könyv végén olvashatók. Jeva jelenleg is Dublinban él a nagymamájával.
„Egy hosszú és bonyodalmas út végén az életem tündérmesévé vált: egy gyönyörű ház és meleg, otthonos környezet várt. (…) Az új iskolában otthon érzem magam, és biztonságban. Mintha mindig is itt tanultam volna. Játszhatok a versenyzongorán, vagy kimehetek a teniszpályára ütögetni. A lányok az osztályban meleg szívvel befogadtak, és sokukkal barátságot kötöttem. (…)
Hálás vagyok Istennek és minden kedves embernek, akiket menet közben ismertem meg. Minden rendben lesz. Ez az, amiben hiszek.”
***
– Jeva naplója mindnyájunknak egy emlékeztető: a háború nem egy újságírók, tévériporterek, filmek által előadott, vagy a történelem és a fikciós könyvek teremtette történet. A háborút napról napra, éjszakáról éjszakára élik. Jeva könyvében egy belülről megélt, a szemünk előtt pörgő, azonnali dologról van szó, amiről nem tudjuk csak úgy elkapni a tekintetünket. Életek és világok pusztulnak el benne. (…) Mindenki, aki elolvassa, tudni fogja és emlékezni fog rá, hogy a háború azoké, akik átélik. És hogy a remény valóban öröktől való – írja a könyv előszavában Sir Michael Morpurgo angol író, költő, aki főleg ifjúsági regényeiről ismert, több kötete magyar nyelven is megjelent.
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.