Adventi tisztulás kívül-belül
Az adventi várakozás kevesek számára jelent passzivitást. Egyfelől a napi teendőket el kell látni, akár advent van, akár nem. Másfelől pedig a karácsonyi készülődés ezernyi plusz feladatot jelent a legtöbbünk számára. Megsütjük az előre elkészíthető süteményeket, aztán nem győzzük dugdosni őket, hogy maradjon is belőlük karácsonyig. Megvesszük a jó ideje kapható szaloncukrot, és meg sem próbáljuk elrejteni, úgyis kiszakad az a zacskó, úgyis „felfalódik” az egész. Majd veszünk 24-én reggel egy utolsó dózist, amelynek lesz esélye a fára kerülni.
Advent idején régebben rendes böjtöt tartottak. Aztán a karácsonyi asztalnál törték meg a böjtöt, akkor ettek húst, édességet. Ezzel szemben mi gyakran úgy járunk, hogy mire eljön az ünnep, már torkig vagyunk a szaloncukorral (holnap megint vehetek egy csomaggal, mert épp most is azt eszem), naranccsal, mézeskaláccsal.
Az adventi tisztulást leginkább a nagytakarításban éljük meg, holott jó volna a testünket is megtisztítani egy kicsit, a lelkünkről nem is beszélve. Láttam már olyan adventi naptárat, ahol minden naphoz hozzárendeltek valami takarítani vagy elkészíteni valót. Miért ne lehetne ilyet készíteni egy testi-lelki tisztuláshoz?
Testi böjtöt ki-ki úgy tartson, ahogy tud, vagy ahogy kedve tartja. Egy biztos, nem árt egy kis visszafogottság ebben a nagy árudömpingben! Nem, nem kell mindent megvenni azért, mert most akciós, és nem, nem kell azonnal felfalni minden ehetőt, csak mert már megszereztük. Van, akit a kényszer tanít beosztásra. És van, akinek adott a lehetőség, hogy a maga szabad akaratából tanúsítson önmérsékletet.
Amit az egyik életterületen megélünk, hatással van a többi életterületünkre is. Nagy élmény ám úgy bemenni egy boltba, hogy tulajdonképpen semmit sem akarok venni… Fél éve egy kis faluban élek, és a helyi bolt kínálatából oldom meg az életet. Korrekt, de korlátozott kínálat. Amikor néha a városban járok, nem kap el a „plázázhatnék”. Hiszen annyi mindenre nincs szükségem!
Egy kis böjt, egy kis tisztulás jót tesz lelki téren is. Ha tudsz keríteni magadnak napi tíz percet, amikor nyugtod van, gondolkozz el azon, mi mindent cipelsz magaddal a lelkedben. Mennyi sértettség, mennyi fájdalom, mennyi elfojtás, mennyi neheztelés… Egyiket-másikat akár el is lehetne engedni, nem?
Ne egyszerre akarj lelkileg megtisztulni, hogy az ünnepre díszbe tudd öltöztetni a szívedet. Egy-egy alkalommal vizsgálj meg egy kapcsolatot, egy eseményt, valamit, amivel kapcsolatban hurcolsz magaddal olyat, amivel nem szívesen állnál Isten színe elé. Vagy amit egyszerűen jó volna letenni.
Ahogy a nagytakarítás keretében egy mozdulattal kidobsz egy törött, szakadt, elrongyolódott, tönkrement tárgyat, ahogy egy testi böjt során a szervezeted kitaszít magából egy-egy adag méreganyagot, úgy a lelki szemetesben összegyűlt kacatok egyikétől-másikától is megválhatsz.
Egy lelki gyógyulás útjára lépett kedves barátom így fogalmazott: nem akarok már félni, aggódni, haragudni! Ha nem jó érzés, ne cipeld! Persze tudom, könnyű azt mondani, hogy engedd el! Hogy miképpen szabadulhatsz meg haragtól, nehezteléstől, aggodalomtól, fájdalomtól, az bizony a saját egyéni utad. Lehet, hogy szakember segítsége kell némelyik ragaszkodóbb szörnyecskéhez. És lehet, hogy egyik-másik esetben elegendő meghozni a döntést, hogy a saját megtisztulásod érdekében megszabadulsz néhány rossz érzéstől. Természetesen az egód tiltakozni fog. Ahogy a test is inkább a szaloncukor felé mozdul, mint a köleskása irányába. Vagy ahogy a lakásban is csak a káosz terebélyesedik magától.
Az advent tökéletes időszak a tisztulásra. Az út végén ott a fény: karácsony fénye. Tiszta lakásban, tiszta testtel, és megtisztult lélekkel ünnepelni – ezért megéri egy kicsit pucolni-pakolni!
Nyitókép: Natalija Mislevicha
Külsős munkatárs
Egyrészt feladatnak tekintem az életet, másrészt tudom, hogy örömre és boldogságra vagyunk „tervezve”, s azt is tudom, hogy ez csupán elhatározás kérdése. Az élet maga a csoda. Az, hogy van. Szépnek látni valamit elhatározás kérdése, tehát – tiszta szemmel – mindent, mindig szépnek láthatunk. Az élet ráadásul állandóan változik, nincs két egyforma pont térben és időben, és ez az ötletgazdagság lenyűgöz. Az élet a terep, az esély a boldogságra. Azt hiszem, ez igazán szép benne.
