Ne kérdezd, ki voltam, a sorsomat én akartam. Karády Katalin titokzatos élete. Szépmíves memoár a díva emlékére
„Aki a sötétség éveit elfelejti, nem érdemli meg azt a napot, amely ma rásüt.”
Lehet-e újat mondani Karády Katalinról? Már életében szerették volna megfejteni, hiszen a filmsztár életét – félbetört karrierjét – rengeteg titok övezte. Most, negyedszázaddal a színésznő halála után – jórészt az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet forrásai alapján – rekonstruálták az életrajzát. A Ne kérdezd, ki voltam c. gazdagon illusztrált kötet nélkülözi a bulváros oknyomozó és elméleti fejtegetéseket, csupán a rendelkezésre álló ismeretanyagot összegzi. Így is izgalmas és rengeteg tanulsággal szolgáló történet bontakozik ki előttünk. Szépmíves kiadvány – a kiadó nevéhez méltón tartalmas és igényes.
A kötet borítóján Karády Katalin Izabella szerepében látható (A királynő csókja). A felvételt Rozgonyi Dezső készítette 1943-ban
Varga Rezsőné Kanczler Katalin Mária a ’30-as évek második felében színiiskoláról színiiskolára járt, három évig várt felfedezésre színinövendékként. Az izgalmas hangú, különleges megjelenésű nőre Egyed Zoltán újságíró, kritikus figyelt fel; ő ajánlotta be Csathóné Aczél Ilona színiiskolájába, és ettől kezdve felgyorsultak az események. Kanczler Katalin Mária sokakat megbabonázott a szépségével, de valahogy nem illett a képbe. Nagydarab, asszonyos kinézete alapján inkább tűnt érett dívának, mint kezdő színésznőnek, sokan azt hitték, már betöltötte a harmincadik ikszet. Senki sem ismerte, de a belterjes színházi és filmes körökben hamar híre ment. A Csathó-család bemutatta a különleges növendéket Siklóssy Pál filmrendezőnek, s gyakorlatilag a találkozást követő pár héten belül elindult Karády Katalin karrierje.
– Mikor a szobába belépett, mintha villanyáram járt volna át: az egész nő valahogy olyan rendkívüli volt, szépsége olyan különleges és izgató, a járása, a mosolya, a hangja, az egész lénye olyan érdekes, hogy hirtelenjében azt sem tudtam, hogy mit figyeljek meg előbb rajta és benne, azt, ami látszik, vagy azt, ami sugárzik belőle – idézte fel Egyed Zoltán a Színházi Élet c. hetilapban az első találkozást.
A fekete-fehér filmeken nem érvényesült a gyönyörű kék szeme
Csathóék úgy vélték, hogy nem született ilyen drámai tehetség Bajor Gizi óta. Bajor Gizit is elbűvölte. Ezt mondta róla: Az a fajtájú női típus, amely még magyar színpadon nem is volt. Titokzatos, rejtélyes. Bestia típus, halálsugár és szivárvány. Nő. Lehet, hogy nem mindenki fogja szeretni, de mindenki pukkadva fogja megnézni, a férfiak pedig őrjöngeni fognak érte. A legnagyobb jövőt jósolom neki.
Karády Katalin már a debütálása előtt óriási reklámot kapott, rendszeresen írtak róla, címlapokon szerepelt, így nem csoda, hogy első színre lépését hatalmas várakozás előzte meg. (Hangos pályaindulása miatt később támadások kereszttűzébe került; elindultak a pletykák, hogy karrierjét befolyásos, zsidó barátainak köszönheti, de ne szaladjunk ennyire előre…) 1939. februárjában aztán elkezdődött a színpadi karrierje, a Vígszínház kamaraszínházában és a Pesti Színházban debütált. Az asszony és az ördög c. darab bemutatója után szinte valamennyi lap dicsérte; a pozitív fogadtatás ellenére a következő színpadi fellépésére csaknem egy évet kellett várni; az 1940-ben bemutatott Első szerelem c. darab szerepe azonban nem hozta el a megelőlegezett sikert. A vígjáték gyakorlatilag megbukott. A következő nagy színpadi szerepet a Féltékenység c. dráma jelentette ’41-ben. Ettől a szereptől várták a végső áttörést, de hiába; a kritikusok nem kegyelmeztek.
Karády nem színpadra termett. Mozgóképen, filmvásznon viszont tündökölt.
1939 és 1948 között 24 film – ebből 20 nagyjátékfilm – főszerepét játszotta el, főleg férfiszíveket megdobogtató női karaktereket. Az első számú színésznő lett. Karády stílust teremtett; a férfiak szemében szexszimbólum, a nők számára divatikon lett. Rengeteg reklámban vállalt szerepet; szappant, púdert, paradicsomlevet, sampont, kalapot, pezsgőt, teveszőr télikabátot, s ki tudja, még mi mindent népszerűsített. A hírnév beindította a pletykagépezetet, hol férfifalónak, hol leszbikusnak állították be.
Karády Katalin volt az első modern sztár Magyarországon. Hét testvére volt, gyerekkorát cipész apja pokollá tette, gyakran verte. Nem volt még példa arra, hogy a lumpenproletár környezetben született, kétes egzisztenciájú, elvált asszony hirtelen az érdeklődés középpontjába kerül, s mindenütt jelen van.
A negyvenes évek elején próbálták újra színpadra állítani, de az Operettszínházban sem ért el átütő sikereket. Minden dala sláger lett, amit a filmjeiben elénekelt, de az operettdalokkal valahogy nem boldogult.
Ami a magánéletét illeti, az ünnepelt díva meglehetősen zárkózott életet élt. Mivel nem számíthatott családjára, gyerekkori ismerőseire, barátaira, kizárólag azokban a férfiakban bízott meg, akik karrierépítésében segítettek. Egyed Zoltán menedzselte az első időszakban, sokat tett azért, hogy Karády ismert legyen. Viszonyuk nem volt viharmentes, Egyed Zoltán szerette volna a markában tartani a felfedezettjét… Karády életében sorsfordító jelentőségű mozzanat volt, amikor megismerkedett Ujszászy István tábornokkal, aki eljegyezte; a férfi a II. világháború alatt a magyar hírszerzést és kémelhárítást irányította. Együtt vészelték át a háborús éveket, a német megszállás után együtt húzták meg magukat egy budai villában. Aztán Ujszászyt a szovjetek letartoztatták és fogolytáborba vitték. 1948-ban visszakerült Magyarországra, az Államvédelmi Hatóság fogságába. Tisztázatlan körülmények között halt meg.
Hogy Karády miként élte meg ezeket az éveket, nem tudni pontosan, a színésznő nem nyilatkozott róla egyértelműen. Életének sorsfordító mozzanatairól nemigen beszélt.
Legendájához szorosan hozzátartozik, hogy a vészkorszakban bátran kitartott zsidó barátai mellett, sok üldözött embert, köztük gyereket megmentett.
Amikor 1944-ben felszólítottak, hogy szüntessem be kapcsolataimat a zsidókkal, csak elutasítóan felelhettem. Mondtam is nekik: rendes ember nem tehet ilyet. Nálam csak ember létezik. Jó vagy rossz. Az a tény, hogy zsidó vagy nem zsidó, teljesen lényegtelen.
Karády szerint ennek köszönhette, hogy a Gazdátlan asszony c. film forgatása közben a németek a kamera elől hurcolták el és vitték börtönbe. Három hónapig tartották fogva.
Minden nap a Gestapo főhadiszállására vittek kihallgatásra, fel a Svábhegyre. Rettenetesen megkínoztak. A fogaimat is kiverték. Figyelmeztettek, ha nem hagyom abba kapcsolataimat a zsidókkal, soha többé nem látom meg a napvilágot. De végül kiengedtek.
Karády pályafutása 1945 után gyökeres fordulatot vett. Egyetlen nagy sikerre futotta még: az Operettszínházban megkapta a Sybill operett szerepét. A premierre a rommá lőtt Budapesten került sor 1945. december 21-én. (Honthy Hanna is játszott a darabban, kezdetét vette a nagy primadonnacsata.) Utolsó operettszerepét a Bál a Savoyban c. darabban játszhatta el. Egyed Zoltán 1946-ban meghalt, s úgy tűnt, a szakma utólag a felfedezettjén és védencén akart bosszút állni. A filmesek megfeledkeztek róla. Utolsó szerepeit a Betlehemi királyok és a Forró mezők c. filmekben kapta. Vidéken lépett fel, revükben, éjszakai mulatókban láthatta a közönség.
Egyetlen lehetősége maradt, a menekülés.
Forró mezők. Utolsó filmjének plakátja 1948-ból
Két kisebb poggyásszal, mintha csak vidéki vendégjátékra indulna házvezetőnőjével, Mohácsi Ilonával Szombathelyre utazott, és 1951. február 19-én távozott Magyarországról. Ausztriából hónapok múlva tudott továbbmenni. Reménytelennek tűnt, hogy amerikai vízumhoz juthat. Végül Brüsszelből 1952 szeptemberében indult el Brazíliába, ahol 16 éven át élt házvezetőnőjével. Az amerikai vízumot 1968-ban kapta meg, és New Yorkba, az 57. utca 300-as számú házának 8. emeletére költözött. Hűséges barátnőjével, Frank Ismával 1989-ig közös kalapüzletük volt a Madison Avenue-n.
Az egykori, ünnepelt filmcsillag csak pár alkalommal lépett színpadra. Olyankor zsúfolásig teltek a nézőterek. Hiába hívták később haza, hallani sem akart róla. Az interjúktól is elzárkózott.
1979-ben kiadták a Hamvadó cigarettavég c. nagylemezét, napok alatt elkapkodták az üzletekből, 400 ezer példány fogyott belőle. Hosszú sorok kígyóztak a Filmmúzeum előtt is, amikor bemutatták a Halálos tavasz c. filmet. Politikai szerepvállalása azonban még ekkor is foglalkoztatta az embereket. Ki volt ő? Háborús uszító vagy antifasiszta ellenálló?
Hankiss Ágnes erről úgy vélte, hogy Karády személye azért rendelkezett olyan gazdag szimbólumtartalmakkal, mert azt az időszakot idézte fel, melyet a kollektív emlékezetben „súlyos elfojtások és feldolgozatlan ellentmondások” terhelnek.
Karádyt mindenesetre a kései bocsánat nem kábította el. És nem akarta a róla kialakított mítoszt sem szétrombolni. Nem tért haza Magyarországra. 1990. február 7-én New Yorkban halt meg.
1990. február 19-én, pontosan 39 évvel a távozása után Budapesten a Bazilikában ravatalozták fel és a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.
Felhasznált irodalom
Ne kérdezd, ki voltam – Egy díva emlékére
Szerkesztette: Péter Zsolt, Gajdó Tamás, Magyar Nóra
Kiadó: Athenaeum Kiadó, Szépmíves könyvek, 2016
224 oldal, 185 x 204 mm, keménytáblás védőborítóval
ISBN: 978 615 56 6203 4
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.
