Jegyek, bérletek, A Felszabadulás útján, Albérlet kell, Egyedül. 100 szóban Budapest. A történetíró pályázat idei legjobbjai
Idén negyedszer hirdették meg a 100 szóban Budapest című történetíró pályázatot. A pályázóknak maximum száz szóban kellett megfogalmazniuk gondolataikat, érzéseiket, emlékeiket, benyomásaikat Budapestről és a városlakókról. Frappáns és eredeti írásműveket vártak.
Molnár Jacqueline illusztrációja Vincze Dóra Fogadás c. történetéhez készült
A pályázat ötletét a Chile-ben már 16 éve létező „Santiago en 100 palabras” elnevezésű felhívás adta. Tavaly nem csak Budapesten, hanem a másik három visegrádi ország fővárosában – Prága, Varsó és Pozsony – is elindult a pályázat.
Az idei Budapestről szóló történetek közül 100 kiskönyv formájában is elérhető lesz hamarosan. A szakmai zsűri által legjobbnak ítélt 12 történet közül válogattunk.
Bárdos Dávid: Albérlet kell (1. helyezett)
Illusztráció: Soós Andrea
Albérletkell. Vegyünklakást. Nincsrápénzünk. Kérekhitelt. Nemfogszkapni. Háthamégis. Nemérimeg. Albérletkell. Körútmentén. Aztúldrága. Inkábbzugló. Zuglónemjó. Miértnemjó. Túlmesszevan. Közelacég. Denemnekem. Akkorhova. Inkábbújpest. Azmegnemszép. Vanottisszép. Nincsottsemmi. Akkorzugló. Kétszobakell. Inkábbhárom. Kettőelég. Ésagyerek? Mégnincsgyerek. Demajdhalesz. Megyünktovább. Jóleszkettő.
Kétszázezért? Mitgondoltál? Hogyezolcsóbb. Nemleszolcsóbb. Háthamégis. Mitszólszehhez? Csúnyaafal. Átfesthetjük. Inkábbmásat. Okémásat. Ezmostolcsó. Szépazerkély. Kicsikonyha. Demégpontjó. Sokarezsi. Nemleszolcsóbb. Próbáljukmeg.
Jóleszezitt. Szerintemis. Kellegyújágy. Nézünkholnap. Szőnyegiskell. Aztisveszünk. Holafazék. Milyenfazék. Aszéppiros. Adobozban. Nincsmárdoboz. Ottkelllenni. Denincsmártöbb. Otthonmaradt. Hogyhogyotthon? Anyáméknál. Aznemotthon. Hátakkormi? Ezazotthon. Mégszoknikell.
Melis Dóra: Jegyek, bérletek (2. helyezett)
Illusztráció: Bogdán Viki
Ellopták.
Megette a kisöcsém.
Esküszöm, hogy reggel még nálam volt.
A másik gatyámban hagytam.
Most egy hónap ide vagy oda.
Nem működik az a rohadt automata.
A bőröndöm alján van, macerás lenne.
Vak vagyok.
Terhes vagyok.
Gyerekkel vagyok.
Gyerek vagyok.
Nyugdíjas vagyok.
Lisztérzékeny vagyok.
Egy megálló még ér, nem?
I don’t understand.
Ezért a színvonalért fizetni?
Csak egy késsel szolgálhatok.
Kapj el, ha tudsz!
Asbóth Márton: A Felszabadulás útján (3. helyezett)
Illusztráció: Varga Zsófia
A Ferenc József hídon találkoztak tekinteteink. Az Eskü téren futott orromba illatod.
A Horthy Miklós hídon árnyékaink tépázta a szél. A Hitler téren gondolni sem mertünk magunkra.
A Marx téren összeért a kezünk. A Vörös Hadsereg útján szikrát vetett a borostánk. A Lenin körutat kék villogásba vonta a férficsók.
Az Erzsébet tértől kezdve nem eresztettük egymást. Az Andrássy úton tekintetünket büszkén felemeltük. A Ferenciek terén lábunkhoz szivárvány hullt.
A Rákóczi hídon régi félelmeket feledve villamosoztunk. Volna. A Széchenyi István téren házasságot fogadtunk. Volna. A II. János Pál pápa téren gyerekeinkkel kergetőztünk. Volna.
Búcsúkönnyet a Moszkva téren ejtettünk. Ferihegyről repültünk el.
Benza Barbara Panna: Egyedül
Illusztráció: Bódi Kata
Állt régen egy trambulin pálya a Margitszigeten.
Sokat jártam oda gyerekként apukámmal, meg akartam tanulni hátraszaltózni, amiben ő segített. Először karját átkulcsolva ugrottam, hogy megtartson és segítsen átpördülni. Később már csak a kézfejébe kapaszkodtam, végül pedig csak egy ujjába. Ekkorra már képes lettem volna egyedül szaltózni, de féltem, hogy fejre esek. Ezért apukám leszakított egy falevelet az egyik behajló ágról és mondta, hogy fogjuk meg egy-egy végét, biztonságban leszek. Ujjaim közé szorítottam szárát és mindenemet rábízva elrugaszkodtam. Sikerült és harmadjára már egyedül szaltóztam, falevéllel tenyeremben.
Mindenkinek szüksége lenne erre a falevélre, amikor úgy érzi, hogy egyedül nem mer élni.
Somogyi Péter: Ki nevel a végén
Illusztráció: Tettamanti Zsófia
Mint gyakorló szülőnek, gyakran eszembe jut a következő történet.
A metrón ültem, szemben velem egy anyuka és iszonyatosan rossz gyereke. A négyéves forma kissrác izgett-mozgott, hangoskodott, többször belerúgott a mellette ülő nénibe is. Utóbbi ezért kérte az anyukát, szóljon rá a gyerekére.
-Nem szólok, teljes szabadságot adok a gyereknek, én így nevelem! –érkezett a kioktató válasz.
A néni nem szólt többet, tűrt tovább. Aztán, amikor megállt a szerelvény az egyik megállónál, egy addig a szemközti ajtónál álló bőrdzsekis srác odasétált az anyukához, a rágóját kivette a szájából és ráragasztotta a nő homlokára.
-Engem meg így neveltek! – mondta, majd leszállt.
A 2017-es 100 Szóban Budapest legjobb 12+1 története illusztrációkkal >>
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.
