Jegyek, bérletek, A Felszabadulás útján, Albérlet kell, Egyedül. 100 szóban Budapest. A történetíró pályázat idei legjobbjai

Idén negyedszer hirdették meg a 100 szóban Budapest című történetíró pályázatot. A pályázóknak maximum száz szóban kellett megfogalmazniuk gondolataikat, érzéseiket, emlékeiket, benyomásaikat Budapestről és a városlakókról. Frappáns és eredeti írásműveket vártak.

Molnár Jacqueline illusztrációja Vincze Dóra Fogadás c. történetéhez készült

A pályázat ötletét a Chile-ben már 16 éve létező „Santiago en 100 palabras” elnevezésű felhívás adta. Tavaly nem csak Budapesten, hanem a másik három visegrádi ország fővárosában – Prága, Varsó és Pozsony – is elindult a pályázat. 

Az idei Budapestről szóló történetek közül 100 kiskönyv formájában is elérhető lesz hamarosan. A szakmai zsűri által legjobbnak ítélt 12 történet közül válogattunk.

Bárdos Dávid: Albérlet kell (1. helyezett)

Illusztráció: Soós Andrea

Albérletkell. Vegyünklakást. Nincsrápénzünk. Kérekhitelt. Nemfogszkapni. Háthamégis. Nemérimeg. Albérletkell. Körútmentén. Aztúldrága. Inkábbzugló. Zuglónemjó. Miértnemjó. Túlmesszevan. Közelacég. Denemnekem. Akkorhova. Inkábbújpest. Azmegnemszép. Vanottisszép. Nincsottsemmi. Akkorzugló. Kétszobakell. Inkábbhárom. Kettőelég. Ésagyerek? Mégnincsgyerek. Demajdhalesz. Megyünktovább. Jóleszkettő.
Kétszázezért? Mitgondoltál? Hogyezolcsóbb. Nemleszolcsóbb. Háthamégis. Mitszólszehhez? Csúnyaafal. Átfesthetjük. Inkábbmásat. Okémásat. Ezmostolcsó. Szépazerkély. Kicsikonyha. Demégpontjó. Sokarezsi. Nemleszolcsóbb. Próbáljukmeg.
Jóleszezitt. Szerintemis. Kellegyújágy. Nézünkholnap. Szőnyegiskell. Aztisveszünk. Holafazék. Milyenfazék. Aszéppiros. Adobozban. Nincsmárdoboz. Ottkelllenni. Denincsmártöbb. Otthonmaradt. Hogyhogyotthon? Anyáméknál. Aznemotthon. Hátakkormi? Ezazotthon. Mégszoknikell.

Melis Dóra: Jegyek, bérletek (2. helyezett)

Illusztráció: Bogdán Viki

Ellopták.
Megette a kisöcsém.
Esküszöm, hogy reggel még nálam volt.
A másik gatyámban hagytam.
Most egy hónap ide vagy oda.
Nem működik az a rohadt automata.
A bőröndöm alján van, macerás lenne.
Vak vagyok.
Terhes vagyok.
Gyerekkel vagyok.
Gyerek vagyok.
Nyugdíjas vagyok.
Lisztérzékeny vagyok.
Egy megálló még ér, nem?
I don’t understand.
Ezért a színvonalért fizetni?
Csak egy késsel szolgálhatok.
Kapj el, ha tudsz!

Asbóth Márton: A Felszabadulás útján (3. helyezett)

Illusztráció: Varga Zsófia

A Ferenc József hídon találkoztak tekinteteink. Az Eskü téren futott orromba illatod.
A Horthy Miklós hídon árnyékaink tépázta a szél. A Hitler téren gondolni sem mertünk magunkra.
A Marx téren összeért a kezünk. A Vörös Hadsereg útján szikrát vetett a borostánk. A Lenin körutat kék villogásba vonta a férficsók.
Az Erzsébet tértől kezdve nem eresztettük egymást. Az Andrássy úton tekintetünket büszkén felemeltük. A Ferenciek terén lábunkhoz szivárvány hullt.
A Rákóczi hídon régi félelmeket feledve villamosoztunk. Volna. A Széchenyi István téren házasságot fogadtunk. Volna. A II. János Pál pápa téren gyerekeinkkel kergetőztünk. Volna.
Búcsúkönnyet a Moszkva téren ejtettünk. Ferihegyről repültünk el.

Benza Barbara Panna: Egyedül

Illusztráció: Bódi Kata

Állt régen egy trambulin pálya a Margitszigeten.
Sokat jártam oda gyerekként apukámmal, meg akartam tanulni hátraszaltózni, amiben ő segített. Először karját átkulcsolva ugrottam, hogy megtartson és segítsen átpördülni. Később már csak a kézfejébe kapaszkodtam, végül pedig csak egy ujjába. Ekkorra már képes lettem volna egyedül szaltózni, de féltem, hogy fejre esek. Ezért apukám leszakított egy falevelet az egyik behajló ágról és mondta, hogy fogjuk meg egy-egy végét, biztonságban leszek. Ujjaim közé szorítottam szárát és mindenemet rábízva elrugaszkodtam. Sikerült és harmadjára már egyedül szaltóztam, falevéllel tenyeremben.
Mindenkinek szüksége lenne erre a falevélre, amikor úgy érzi, hogy egyedül nem mer élni.

Somogyi Péter: Ki nevel a végén

Illusztráció: Tettamanti Zsófia

Mint gyakorló szülőnek, gyakran eszembe jut a következő történet.
A metrón ültem, szemben velem egy anyuka és iszonyatosan rossz gyereke. A négyéves forma kissrác izgett-mozgott, hangoskodott, többször belerúgott a mellette ülő nénibe is. Utóbbi ezért kérte az anyukát, szóljon rá a gyerekére.
-Nem szólok, teljes szabadságot adok a gyereknek, én így nevelem! –érkezett a kioktató válasz.
A néni nem szólt többet, tűrt tovább. Aztán, amikor megállt a szerelvény az egyik megállónál, egy addig a szemközti ajtónál álló bőrdzsekis srác odasétált az anyukához, a rágóját kivette a szájából és ráragasztotta a nő homlokára.
-Engem meg így neveltek! – mondta, majd leszállt.

 

A 2017-es 100 Szóban Budapest legjobb 12+1 története illusztrációkkal >> 

budapest.in100words.eu

 

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

3 × 2 =

hirdetés