Ha én egyszer lottómilliárdos leszek
2024 hatodik hetére 5,88 milliárd forintra halmozódott az ötöslottó főnyereménye. Kivételesen vettem is pár szelvényt. Csak úgy, az esély kedvéért. A figyelmem egyáltalán nincs kihegyezve a szerencsejátékokra; legfeljebb egy-egy kaparós sorsjeggyel lepem meg magam néha. Olykor nyertem is pár száz forintot, amit, egyszer élünk alapon, csodás üzleti érzékkel rögtön visszaforgattam egy újabb sorsjegybe. Hogy biztosan elveszítsem a sorsjegyre szánt összeget. Ilyenkor persze csalódott vagyok két és fél másodpercig, aztán megyek tovább a dolgomra.
Fortuna tetszetős, de furfangos lény. Kecsegtetésben erős, de nem dolgozik helyettem, nem vásárol be a közértben, sőt, a közüzemi számlákat sem fizeti be a két szép szememért cserébe. Önerőből kell hát boldogulni, saját lábon állva. Pechemre az én saját lábamnak nincsenek befolyásos milliárdos támaszai, meg is feddem néha ezért, amikor zoknit vagy harisnyát húzok rá…
Most, hogy a pénztárcámban lapul pár ötöslottó szelvény, fel-felpiszkálja képzeletemet a remény. Eljátszadozom a gondolattal: mit tennék, ha február 10-én, szombaton beütne a 5,88 milliárdos főnyeremény? Jó kis gondolatkísérlet ez az elégedettségi fok mérésére, a hiányérzetek konkretizálására, egészében a saját élet alakulására, minőségére nézve.
Megtartanám a munkahelyem? A válasz: igen. Nem mondanék fel egyelőre, és nem taktikából, csak azért, hogy ne legyen feltűnő a hirtelen támadt gazdagságom. Alapvetően szeretem a hivatásomat; sokféle emberhez kapcsolódhatok, sokféle sorsot ismerhetek meg, ha pedig segíteni is tudok, az hab a tortán. Az életem ezen része tehát nagyjából rendben van.
Régóta dédelgetett projektjeimet viszont elindítanám, mert nem lennének anyagi akadályai, és biztos vagyok abban, hogy ügyesen menedzselném, mert a fejemben már egy ideje megvan az egész. Ha nem nyernék a lottón, sebaj! Akkor is megvalósulhat, csak lassabban és óvatosabban kezdek neki. Nincs okom tehát ez ügyben sem panaszra, hisz vannak értelmes céljaim.
Akinek nincs belső indíttatása, célja, azon a telitalálos lottószelvény sem segít.
Lehet új, kacsalábon forgó villája, luxusnyaralója, hiper-szuper autója, repülőgépe, helikoptere, egzotikus úti élményei, csúcsmárkás ruhái, nemes ékszerei. Ezek üres célok, és kiüresedéshez vezetnek. Nehezen visszafordítható személyiségtorzuláshoz.
Kell ez nekem? Ugye, hogy nem?
Ha milliárdjaim lennének a lottónyeremény által, a gyerekeim vajon könnyebben boldogulnának az életben? Ha a látszatot nézzük, a felszínt, a javak és az élvezetek halmozását, akkor igen. De vajon kialakulna-e a küzdőszellem bennük, küzdenének-e annak érdekében, hogy önmagukat meghaladják és a lehető legjobbat hozzák ki magukból? Végigjárnák az egyetemet? Lenne hivatástudatuk? Szeretnének, szereznének valamiféle szaktudást?
Kialakulna bennük az altruizmus vagy csak maguknak gyűjtögetnének? Lennének igaz barátaik, akik akkor is mellettük állnának, amikor a milliárdoknak már lőttek, és hétköznapi, „földhözragadt” nehézségekkel küzdenének? Találnának hű, igaz és önmegvalósításban is jó társat, aki nem a vagyonért, a pénz nyújtotta lehetőségekért „szeretné” őket?
Az átlagemberek nem látnak rá tisztán a gazdagok problémáira. Nem sajnáljuk őket, legfeljebb kompenzálásként lesajnáljuk őket. Pedig nekik is vannak nehézségeik, ők is lehetnek betegek, elesettek, csalódottak, szenvedély- és kedélybetegek… Veszteségeiket valós veszteségélményként élik meg, akár a szegényebbek; az érzés ugyanaz, csak más a játéktér.
Kell sajnálni azt, aki luxuskörülmények között boldogtalan? Vigasztalásra szorul, aki milliókat vagy luxuscikket veszít el vagy anyagilag elérhetetlen álma miatt depressziós? Mi van a magányos gazdagokkal, akik nem bízhatnak senkiben, akik úgy érzik, mindenki csak használja, kihasználja őket? Miért nem tudnak szerényebben, kevésbé hivalkodó módon, kisebb lábon élni? Kinek, minek akarnak a látszat fenntartásával megfelelni? Felébred bennünk a segítő szándék egy szenvedélybeteg, személyiségzavaros milliárdos láttán?
Provokatív kérdések. Mindenkinek megvan a maga keresztje a saját anyagi szintjén. A luxus életmód is szedi a maga áldozatait.
A pénz nem tesz boldoggá, legfeljebb elégedetté, nyugodtabbá, mert a kiszámíthatóbb, tervezhetőbb, fenntarthatóbb élet lehetőségét kínálja. A tehetősség azonban óriási felelősséggel is jár, üzleti érzéket, jó szemléletet és bölcs előrelátást is igényel. Persze, mondhatjuk, a gazdagok legalább meg tudnak fizetni egy csapat szakembert, köztük terapeutákat is…
Szóval kicsit izgulok. Lesz elég bajom, ha a 6 milliárdot megnyerem szombaton.
N. L.
Nyitókép: Elina Sazonova/Pexels
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
