Nagymama, miért üres a postaládád? Ki lopta el az újságodat?
Előszó
Pontosan tíz évvel a megszüntetése után 2026. október 8-án újraindult a Népszabadság – jelentette az MTI. Az egykori napilap online változata csütörtök kora délután vált elérhetővé az interneten, a nyomtatott kiadás a főszerkesztő közlése szerint október 15-én, csütörtökön kerülhet az olvasók kezébe.
A Népszabadság hirtelen bezárásának hátterében a hivatalos indoklás szerint gazdasági okok álltak, míg a szerkesztőség, a hazai ellenzék és a nemzetközi sajtó szerint politikai leszámolás történt.
Az alábbi jegyzet 10 éve született. A fiam azóta gimnazista, nagymama pedig már nincs közöttünk.
***
A fiam, ahogy azt jó ideje teszi, ma reggel is sietett a postaládához, hogy nehezen mozgó nagymamájának vihesse a napi sajtót. Az újságok kézbesítése ugyanúgy hozzátartozik a kora reggeli rituáléihoz, mint a gőzölgő kakaó, a mézes tejbe áztatott kukoricapehely, vagy – ráérősebb napokon – a baracklekváros palacsinta. Fogmosás, öltözködés után leszalad a kutyához, majd együtt sétálnak a kapuhoz az újságokért. Hat éves, hírérzékeny fiú; az anyukája újságíró, a nagymamája évtizedekig egy folyóirat felelős szerkesztője volt, kvázi a génjeiben hordozza a műfajt. Persze nem ezért állt be kézbesítőnek. Minden reggel a konyhaablakban várja őt a nagyi, és viszonzás gyanánt a kezébe nyom egy-egy cukorkát, egy húszast vagy ötvenest.
Ma is iparkodott a napi sajtóért, de a legnagyobb meglepetésére a megszokott kettő helyett csak egy napilap árválkodott a postaládában.
– Nagymama, nincs meg az egyik újságod! Hívd fel a postát! – rikkantotta a kapuból. Tudja, hogy ilyenkor reklamálni szokás.
Megboldogult nagyapját különösen felizgatta, ha az újság nem jött meg időben. Hűséges előfizetőkkel ezt nem lehet megtenni! Forródrótos reklamációját általában annyira komolyan vették a terjesztésen, hogy az újság díszcsomagolásban (!), esős napokon pedig nejlonba bújtatva landolt a postaládában. Mi, családtagok többnyire mosolyogtunk a nagypapa felindultságán – miért kell ennyire komolyan venni ezt az újságosdit? Nagypapa ilyenkor bennünket is helyreigazított: ez napilap, nem holnapi, a héccencségit!
Vajon most kinél reklamálna? Meddig menne el?
– Gazemberek! Micsoda eljárás ez?! – mérgelődne, de most hiába hívná a lapterjesztést. Ügyfélszolgálati modorban felajánlanák neki, hogy fizessen elő másik újságra vagy kérje vissza a pénzét. Mire még idegesebb lenne, repkednének a szitokszavak, a mitképzelnekezek…
Nagymama nem reklamálós fajta; csendes szomorúsággal tudomásul vette, hogy volt, nincs Népszabadság.
– Ne keresd az újságot – mondja a fiamnak az ablakból.
– Miért? Elvitték?
– Igen. Nagy disznóság történt…
– Ne aggódj nagymama, visszaszerzem! Kinyomozom, hogy ki lopta el az újságodat!
Az utolsó lapszám – 2016. október 8.
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az Életszépítők Magazint (eletszepitok.hu) 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom iskolai környezetben. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy Művészeti Iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát. Az UNICEF Ébresztő óra önkéntes előadója vagyok. Megoldásfókuszú mediátor képesítéssel rendelkezem.
A Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ) tagjaként szakmai érdeklődésem elsősorban az Idősügyi és Szociális Párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály témaköreihez kötődik.
