Nagymama, miért üres a postaládád? Nagymama, ki lopta el az újságodat?
///A fiam, ahogy azt jó ideje teszi, ma reggel is sietett a postaládához, hogy nehezen mozgó nagymamájának vihesse a napi sajtót. Az újságok kézbesítése ugyanúgy hozzátartozik a kora reggeli rituáléihoz, mint a gőzölgő kakaó, a mézes tejbe áztatott kukoricapehely, vagy – ráérősebb napokon – a baracklekváros palacsinta. Fogmosás, öltözködés után leszalad a kutyához, majd együtt sétálnak a kapuhoz az újságokért. Hat éves, hírérzékeny fiú; az anyukája újságíró, a nagymamája évtizedekig egy folyóirat felelős szerkesztője volt, kvázi a génjeiben hordozza a műfajt. Persze nem ezért állt be kézbesítőnek. Minden reggel a konyhaablakban várja őt a nagyi, és viszonzás gyanánt a kezébe nyom egy-egy cukorkát, egy húszast vagy ötvenest.
Ma is iparkodott a napi sajtóért, de a legnagyobb meglepetésére csak egy napilap árválkodott a postaládában.
– Nagymama, nincs meg az egyik újságod! Hívd fel a postát! – rikkantotta a kapuból. Tudja, hogy ilyenkor reklamálni szokás.
Megboldogult nagyapját különösen felizgatta, ha az újság nem jött meg időben. Hűséges előfizetőkkel ezt nem lehet megtenni! Forródrótos reklamációját általában annyira komolyan vették a terjesztésen, hogy az újság díszcsomagolásban (!), esős napokon pedig nejlonba bújtatva landolt a postaládában. Mi, családtagok többnyire mosolyogtunk a nagypapa felindultságán – miért kell ennyire komolyan venni ezt az újságosdit? Nagypapa ilyenkor bennünket is helyreigazított: ez napilap, nem holnapi, a héccencségit!
Vajon most kinél reklamálna? Meddig menne el?
– Gazemberek! Micsoda eljárás ez?! – mérgelődne, de most hiába hívná a lapterjesztést. Ügyfélszolgálati modorban felajánlanák neki, hogy fizessen elő másik újságra vagy kérje vissza a pénzét. Mire még idegesebb lenne, repkednének a szitokszavak, a mitképzelnekezek…
Nagymama nem reklamálós fajta; csendes szomorúsággal tudomásul vette, hogy volt, nincs Népszabadság.
– Ne keresd az újságot – mondja a fiamnak az ablakból.
– Miért? Elvitték?
– Igen. Nagy disznóság történt…
– Ne aggódj nagymama, visszaszerzem! Kinyomozom, hogy ki lopta el az újságodat!
Alapító-főszerkesztő
Időről időre szeretek új dologba belevágni, a Szépítők Magazin története is így indult, bár jóval szűkebb közönségnek szántam. Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában, változatos, izgalmas feladatokat kaptam és vállaltam. Szerettem volna kimaradni a nagy médiaátrendeződésből, de nem akartam felhagyni az újságírással és a szerkesztéssel; részben ezért hoztam létre ezt a független médiafelületet; érdekelt, hogy képes vagyok-e kitartani mellette, ebben a zajos információdömpingben képes-e az érdeklődést fenntartani, és mindennemű támogatás nélkül képes-e életben maradni. Hat és fél év telt el a magazin indulása óta – rengeteg munkánk van ebben, hálás vagyok mindazoknak, akik részt vállaltak benne. Képesítéseim szerint szociális munkás, intézményi kommunikátor vagyok, kiadványszerkesztő és újságíró. Jelenleg óvodai és iskolai szociális munkásként dolgozom Budapesten.
Ide írhatod a véleményed!
Want to join the discussion?Feel free to contribute!