Nagymama, miért üres a postaládád? Nagymama, ki lopta el az újságodat?
//A fiam, ahogy azt jó ideje teszi, ma reggel is sietett a postaládához, hogy nehezen mozgó nagymamájának vihesse a napi sajtót. Az újságok kézbesítése ugyanúgy hozzátartozik a kora reggeli rituáléihoz, mint a gőzölgő kakaó, a mézes tejbe áztatott kukoricapehely, vagy – ráérősebb napokon – a baracklekváros palacsinta. Fogmosás, öltözködés után leszalad a kutyához, majd együtt sétálnak a kapuhoz az újságokért. Hat éves, hírérzékeny fiú; az anyukája újságíró, a nagymamája évtizedekig egy folyóirat felelős szerkesztője volt, kvázi a génjeiben hordozza a műfajt. Persze nem ezért állt be kézbesítőnek. Minden reggel a konyhaablakban várja őt a nagyi, és viszonzás gyanánt a kezébe nyom egy-egy cukorkát, egy húszast vagy ötvenest.
Ma is iparkodott a napi sajtóért, de a legnagyobb meglepetésére csak egy napilap árválkodott a postaládában.
– Nagymama, nincs meg az egyik újságod! Hívd fel a postát! – rikkantotta a kapuból. Tudja, hogy ilyenkor reklamálni szokás.
Megboldogult nagyapját különösen felizgatta, ha az újság nem jött meg időben. Hűséges előfizetőkkel ezt nem lehet megtenni! Forródrótos reklamációját általában annyira komolyan vették a terjesztésen, hogy az újság díszcsomagolásban (!), esős napokon pedig nejlonba bújtatva landolt a postaládában. Mi, családtagok többnyire mosolyogtunk a nagypapa felindultságán – miért kell ennyire komolyan venni ezt az újságosdit? Nagypapa ilyenkor bennünket is helyreigazított: ez napilap, nem holnapi, a héccencségit!
Vajon most kinél reklamálna? Meddig menne el?
– Gazemberek! Micsoda eljárás ez?! – mérgelődne, de most hiába hívná a lapterjesztést. Ügyfélszolgálati modorban felajánlanák neki, hogy fizessen elő másik újságra vagy kérje vissza a pénzét. Mire még idegesebb lenne, repkednének a szitokszavak, a mitképzelnekezek…
Nagymama nem reklamálós fajta; csendes szomorúsággal tudomásul vette, hogy volt, nincs Népszabadság.
– Ne keresd az újságot – mondja a fiamnak az ablakból.
– Miért? Elvitték?
– Igen. Nagy disznóság történt…
– Ne aggódj nagymama, visszaszerzem! Kinyomozom, hogy ki lopta el az újságodat!
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média izgalmas világában, szinte minden klasszikus sajtóműfajban kipróbáltam magam. 2006-2012 között szakújságíróként tevékenykedtem, szakmai kiadványok és rendezvények létrejöttében közreműködtem.
Néhány éve visszakanyarodtam a segítő hivatáshoz; gyermekvédelmi alapellátás keretében általános és középiskolásokkal foglalkozom, prevenciós foglalkozásokat tartok, szakmai érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a szociális kompetenciafejlesztés és a készségfejlesztés áll. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetének mesterképzésén az iskolai mentálhigiéné volt a kutatási témám. Okleveles szociális munkás, intézményi kommunikátor, újságíró és kiadványszerkesztő képesítésekkel rendelkezem.
