Amikor semmi sem igazán fontos annyira, hogy beárnyékoljon, mert az élet fényére akarsz kinyílni. Hogyan NE bolonduljunk meg?
Laár András egyik önálló estjének a címe: Hogyan NE dögöljünk meg? Sajnos még nem láttam, pedig csípem Laár András humorát és az életfelfogását is. Neki – ha ismerjük az előadásait – mosolyogva elnézzük, hogy abszurditásban a végsőkig elmegy. A kérdés egyáltalán nem tűnik abszurdnak, ha úgy tesszük fel: Hogyan NE bolonduljunk meg? Sőt, a kérdés nagyon is élet- és időszerű, és egyáltalán nem vicces.
A „Hogyan NE bolonduljunk meg?” első számú törvénye:
a rugalmas ellenállóbb, a merev könnyebben törik.
Belátható, hogy ragaszkodni az élet korábbi, normálisnak vélt kereteihez felesleges. Nem fog menni, és az efeletti frusztrációt egy idő után tébolyítónak érezhetjük. Gyakorolni kell tehát a rugalmasságot! Emlékeztesd magad erre minden nap! A rugalmassághoz van egy remek szófordulat, gyakran használom: „engedjük el”! Általában így, királyi többesben, de magamra is rászólok, ha olyasmin pörgök, amin nem kellene: engedd el!
Sok minden elengedhető, temérdek méreganyag, ami napi szinten ömlik ránk az éterből, a való világból, a médiából, csak ezektől látszólag nem dőlünk úgy ki, mint egy makacs vírustól. A vírusnál is alattomosabb a hatásmechanizmusa. Második szabály:
Nem kell nekünk annyi méreg, mint amennyit beengedünk az érzékenységünk és az igazságérzetünk szűrőjén. Van, amire nincs ráhatásunk. Pont. Ami mérgez, engedjük el! Nem érdemel még gondolatot sem.
Nem könnyű, de gyakorolható, és mentális rutinként beépíthető.
A hétvégén egy csomó mindent végiggondoltam. Nyomaszt sok minden. Hogyan tudom megkönnyíteni az életemet és a hozzám közel állókét? Hogyan érhetem el, hogy a napjaim viszonylagos nyugalomban, produktívan teljenek, hogy ne nyomasszon semmi és senki a kelleténél jobban, sőt, semennyire. (Utóbbi utópia, ilyen – amíg világ a világ – nem nagyon lesz.) Elkezdtem elcsípni azokat a gondolatokat, amiken az agyam pörög. Voltaképpen teljesen feleslegesen. Ezek a csipcsup ügyek univerzális jelenségek, tele van velük a padlás. Befurakodó méreganyagok, kívülről érkeznek, s azzal, hogy magadnál tartod, belsővé válnak. Mások mérge kezd mérgezni téged. (Napokig, hetekig, akár évekig…és ez a félelmetes.)
Felesleges mérgek, a teljesség igénye nélkül: XY miért gyáva? A másik miért támad hátba? Miért nem tarthatók be a mosollyal adott ígéretek? Miért várnak támaszt tőled azok, akikre nem lehet számítani? Miért „zizik” az emberek? (Lehet, hogy már túl vannak a „Hogyan NE bolonduljuk meg?” fejezeten…?) Miért dőlnek be ennyien a látszatnak? Miért majmolják egymást sokan? Miért vonzó a felszínes látszat? Miért manipulálható ennyire az ember? Honnét ez a sok indulat? Hogyan váltunk érzéketlenek egymásra?
Fontos tehát, hogy rendszeresen
méregteleníts! Ahhoz, hogy jól tudj működni, középen kell maradnod, lényed középpontjában. A középpontban béke van, csend és a nyugalom.
Vedd észre, mennyi felesleges teher mozgat!
Abból, amit problémaként érzékelünk, amit annak élünk meg – mérgelődve-mérgeződve – valóban problémák? Tágítani kell a teret magunk körül, különben beleveszünk a saját egó-szülte tévelygéseinkbe. Képessé kell tennünk magunkat az univerzális prioritások érzékelésére!
Egészség, akarat, cél, tettvágy, rendezett mindennapok. Figyelem. Jószándék. Legalább szikrányi szeretet. Nagyjából ennyi elég ahhoz, hogy ne bolonduljunk meg.
Ne akarj görcsösen többre, jobbra vágyni, ha nem adottak a feltételek!
Ez most ez ilyen időszak. Nem az életről kell lemondani, sőt, a nagyzolási hóbortot zárójelbe téve az életre kell igent mondani. Nagy feladat ez is: bolond világban mentálisan épnek maradni.
Ne várd, hogy mások vigyázzanak rád! Kontrollt – fair play szerint – csak magad felett gyakorolhatsz. Nem menekülhetsz máshova, csak a saját rendedbe, ahol nincs külső elvárás, nyomás, ártó szándék, hamis szeretet, sem érdek, sem törtetés.
A középpont élménye, a lélek súlytalanságának állapota, amikor semmi sem igazán fontos annyira, hogy beárnyékoljon, mert az élet fényére akarsz kinyílni. Egyedül ez segít át a bajon és bánaton.
Nyitókép: Ekaterina Bolovtsova, Pexels
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.
