Az illat a legédesebb szignál

KÉP ALÁ ÍRÁS

Voltak idők, amikor nélkülözniük kellett a gráciáknak a fürdőszobák illattal teli, gőzös párolgásait, ezért a tisztálkodást szolgáló kádat a nagyszobában, a szalonban állították föl. Mert tudták, hogy az illat, a tisztaság friss karneválja olyan szignál, ami a férfiakból előhívja a leggyengédebb érzéseiket és a legvadabb ösztöneiket.

A stimuláció mesterlányai tisztában voltak vele, hogy mit jelent a férfiembernek a bőr felől támadó tavaszi virágillat vagy egy szándékosan nedvesen hagyott hajtincs, ami kacéran kunkorodik egy hosszú nyak tövénél. Így aztán a gondosabbja soha nem mulasztotta el a tiszta vízzel való ölelkezést, a rózsára hajazó permetek elfogadását.

Mert az illat szignál, jel, ami képes évtizedek távlatából is előhívni az adott éjszaka hangulatát, amikor a megvetett ágy boldogan himbálózó gödörré változott, s ez az illat átütötte az őszintén kimondott, ám a hétköznapok szürkeségében lassacskán majd elkopó szavakat. Aztán az éltes férfiú később levesz a parfüméria polcairól egy üvegecskét, kifúj némi permetet, s szemét behunyva süllyed el a régi ágy gödrében, ami vigasztaló előlege, a jeges, vak, hat láb mély gödörnek.

S mivel a nők valamennyien kicsit bolond gyermekek (ilyen alapon a férfiak is, a szerk.), képesek ruhástól is belemászni a kádba, kalapban, széles mosollyal, előrevetítve a maguk édes szertelenségével, hogy mi vár ránk.

Fotó: Fortepan, 1910, Nagy Zita

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

tíz − 7 =

hirdetés