Egyensúlykeresők

KÉP ALÁ ÍRÁS

Mennyire lehet egyensúlyban maradni, miközben a kecses láb egyenetlen, csúszós kövön áll? Mennyire érdemes karcsú madarak lányaként a szépséget megidézni, miközben a folyó sáros partján megfeneklenek a nagyváros koszos mérgei?

A kézfej tartása előkelően finom, szinte simogatja a víz felszínét, szabályos, szerethető arcot rajzol rá. Vagy csak rajzolna, mert el nem éri, a kéz és a folyó közé vágy feszül. Ugyanebben a vonalban hátul a kinyújtott, karcsú láb, a jobb kéz szinte önszeretve a combra esik.

Lehet-e egyensúly a test megfeszülő szépsége és a folyó változékonysága között, a szinte reszkető békesség és a közelgő embertelen háború között? A magát produkáló kisasszony és a mélán evezőt húzó csónakosok között?

Nincs nap, hogy ne az egyensúlyt keresnénk. Azért, hogy ne boruljon föl a test és a lélek, hogy ne robbanjon ki belőlünk minden magunk elől is titkolt vágyunk, gondolatunk, hogy a szépség megbéküljön a taszítóval, a csend a szóval, a szél a folyóval.

Talán abban van egyensúly, akiben kegyelem van mások iránt. Talán…

Fotó: Fortepan, 1935

 

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

kettő × 1 =

hirdetés