A lélek sötét éjszakái
A lélek sötét éjszakája Keresztes Szent János kifejezése arra az állapotra, melyben az Istennel való misztikus egység megélése után hirtelen Isten jelenlétének teljes hiányát tapasztalja meg a lélek.
Sokan kerülünk ebbe a reménytelen állapotba az életünk során.
A sors hozhat olyan fordulatokat, melyek nyomán azt éljük meg, hogy elveszítettük önmagunkat, kirúgták alólunk a biztosnak vélt talajt, nincsenek irányok, nincsenek kapaszkodók. Azt mondják, ez az állapot csak átmeneti, és minden túlélhető, de ha benne vagy, ez sovány vigasz – olyankor az őrület határán táncolsz. A reménytelenség és az erőtlenség felemésztő. Ilyenkor percről percre próbálunk túlélni, fennmaradni, lélegezni, valahogy megmaradni egyben. Nagy próbatétel ez. Olykor túlélhetetlen.
Van, hogy az egyéni sors találkozik a kollektív sorssal.
Az én kis életem épp most fordul keresztbe, és annyira fáj, hogy nincsenek rá szavak.
Mit jelentek én, mit jelentünk mi ketten a világnak? Láthatatlanok vagyunk számukra, és ez rendben is van. De a mi kis univerzumunk is percek alatt dőlt össze. Csak ne kelljen búcsúzni, csak ne ennyire aggódni érte! Mégis, bekövetkezett. Soha nem éreztem ennyire, hogy a remény mit jelent egy tehetetlen, fájdalmában kiszolgáltatott embernek.
Százezrek, milliók szenvednek rajtam kívül háborúban lerombolt városokban, idegen helyeken, ismeretlen tájakon. Az én fájdalmamat felesleges ehhez mérni, nem is akarom ezt tenni. Ez a fájdalom csak az enyém. Mégis, akár az övék, szinte elviselhetetlen.
Soha nem akartam ennyire Isten jelenlétét, mint most. Soha nem akartam ennyire eligazodási pontokat, megnyugvást, erőt, hitet, mint most.
Vaksötétben vagyok. Darabokra tép a fájdalom.
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
