A nőnap nélküled

Életem!

Mindig arra kértél, írjak. Nehezen veszem rá magam… Írok egy nőnapi jegyzetet. 

Hiányzol.

A nőnap nem érdekel nélküled. Hoztál volna szép tavaszi virágot, finom csokoládét mellé, este beültünk volna a kedvenc éttermembe. Ez lenne a tizennyolcadik közösen töltött nőnapunk, ez az első nélküled. Még minden rendbe jöhet, és visszatérsz hozzám, hozzánk – csak erre tudok gondolni.

Egész testemben remegek.

Nem a nőnapi gesztusok hiányoznak, te hiányzol, és ez holnap sem lesz másként.

Hiányzik a nyugalmad, az erőd, a lényed. Igyekszem hinni, hogy az irántad érzett mély szeretetemet most is érzed. Azzal nyugtatom magam, hogy csak pihensz egy kicsit, aztán hazatérsz, és megyünk együtt tovább. Kalandos, csodás utat jártunk be együtt, örökké hálás leszek neked mindazért, amit megmutattál a világból. Férfierőd az én erőmmé is vált, tudtam, hogy mindentől megvédesz; támasz vagy, biztonság, csoda.

Hinnem kell most is, hogy csodák léteznek; a csoda hozott össze minket (ilyen véletlenek nincsenek!), és csoda a gyermekünk is. 

Legyél nekünk még sokáig, erre kérem a Jóistent. 

 

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

kettő × 4 =

hirdetés