Fél lábbal kiszabadultál a „rendszerből”. Miről is szól a Facebook algoritmusának megváltoztatása?
Most már mindenki tudja, tapasztalta – mármint mindenki, aki élete egy részét a Facebook felületén éli. Igen, Mr. Z. meglépte, amit ígért. Megtették, megváltoztatták.
Az eredeti, „szent” cél az volt, legalábbis erről szóltak a nyilatkozatok, hogy értékes tartalom töltse meg a Facebook oldalait, ne gagyi cicás videók, és még gagyibb celeb-rövidhírek. Persze ettől még az oldalainkat elönti a hulladék, például három napon belül négy különböző celebről jelent meg, hogy „X. bevásárlóközpontban láttuk, és olyat tett a kislányommal, hogy…” Nyilván teljesen valóságos (na persze…), nyilván véletlen, hogy a helyesírási hibák is ugyanazok a „különböző” cikkekben, és nyilván mérhetetlenül fontos, hogy erről tudjunk… (irónia vége)
Tele van panasszal a nép: nem látom ezt, nem látom azt… Ugyanazt a két-három cikket látom… És a panaszok – valamilyen szempontból – jogosak. Ha már annyira meg vagyunk figyelve, akkor miért nem veszi a „rendszer” figyelembe, hogy kinek az oldalát szoktam nézegetni, milyen weblapot keresek fel a Facebook-on keresztül?
Hogy miért? Ez nagyon egyszerű! A „rendszert” abszolúte nem érdekli, hogy neked vagy nekem jó legyen. Semmi, ami a neten rendszerszinten történik, nem azért van, hogy nekünk jó legyen. Valamely más érdek, az persze más. Ha pénzt költesz, az más. De az, hogy „ingyen” csupán jól érezd magad, azt nem szállítják házhoz többé.
A panaszáradat ugyanis épp erre mutat rá: hihetetlen mértékben elkényelmesedtünk! Ha az arcunkba tolják a tartalmat, hát jó, kegyet gyakorolunk és elolvassuk, megnézzük. Na de most ez megszűnt! Hát akkor honnan tudjam, hogy mi történt a „barátom” (mert ugye a Facebook eléggé kiterjesztette a „barátság” fogalmát…) háza táján az elmúlt másfél órában? És honnan tudjam, hogy megjelent egy új cikk valahol egy weboldalon, ami az érdeklődésemre tarthat számot?
Nos, még mindig sokkal-sokkal jobb helyzetben vagyunk, mint például a nagyszüleink, akik „kénytelenek voltak” – bár nem szenvedtek miatta – átmenni a szomszédba megkérdezni, hogy barátjuk hogy van, netán elkérni egy piskóta-receptet vagy egy csavarhúzót, sőt, el kellett menniük az újságoshoz, ha el akarták olvasni a kedvenc lapjukat. Az előfizetést pedig a postán kellett intézni, oda is el kellett menni a későbbi kényelmes házhozszállítás érdekében.
Ehhez képest most, hogy a virtuális sült galamb közvetlen szájhoz szállítása megszűnt – vagy legalábbis szünetel –, az a mérhetetlenül súlyos teher nehezedett ránk, egyszerű halandókra, hogy ha kíváncsiak vagyunk mind a 3587 „barátunk” megosztásaira, akkor bizony fel kell keresnünk az oldalukat. Na jó, reális leszek, kit érdekel mind az akárhányezer, akiknek nagy része „csak bejelölt”, „csak ismerősöm ismerőse”.
Kérdés: ki az a Facebook-barátaid közül, akinek érdekel annyira a megosztott tartalma, hogy hajlandó legyél két-három kattintásnyi energiát belefeccölni abba, hogy megnézd az oldalát? A sok „érdekes, izgalmas, tartalmas, nagyszerű” olvasmány közül, amiket eddig kérés nélkül az orrod elé tett a „rendszer”, melyek azok a tartalmak, amelyek kedvéért hajlandó vagy a Facebook-on megkeresni az adott oldalt, és végiglapozni?
Sőt, ennél is nagyobb kalandra hívlak: írd be a böngésződbe az adott oldal címét, és ott nézelődj!
(eletszepitok.hu, bocs, Virág, ezt kihagytad :) – a szerk.)
Ne azon panaszkodjunk, hogy a Facebook nem tolja az arcunkba a „megszokott” olvasmányainkat, inkább legyünk önállóak: nem a Himaláját kell megmászni, csak néhányat kattintani, esetleg néhány betűt leírni.
Tapasztalhatjuk, hogy „a szemetet” – s ez mindenkinek mást jelent! – továbbra is megkapjuk, mint a szórólapokat azokba a postaládákba, amelyekre külön ki is írtuk, hogy nem kérjük. De ha van valami, ami érdekel, akkor ne a készen szállított „hírösszefoglalón” rágódjunk, azon morogva, hogy nem tetszik az összeállítás, hanem menjünk utána! Kattintsunk rá annak a barátunknak, ismerősünknek a lapjára, akinek a megosztásai valóban érdekelnek.
Haladó szint: hívjuk fel őket, beszélgessünk, találkozzunk!
S ugyanígy, keressük fel kedvenc lapjaink, magazinjaink weboldalait, és válogassunk a teljes kínálatukból, ne csak abból a kevésből, amit a Facebook válogat ki számunkra.
Nagyon jó lehetőség ez a változtatás, hogy felismerjük, mennyire engedtük át az irányítást életünk e területén a „rendszernek”, s hogy hozzunk egy döntést: nehogy már egy algoritmus mondja meg nekem, hogy mivel foglalkozzam! S ez a döntés már majdnem olyan, mint az a bizonyos pirula a Mátrix c. filmben: fél lábbal ki is szabadultál a „rendszerből”.
Külsős munkatárs
Egyrészt feladatnak tekintem az életet, másrészt tudom, hogy örömre és boldogságra vagyunk „tervezve”, s azt is tudom, hogy ez csupán elhatározás kérdése. Az élet maga a csoda. Az, hogy van. Szépnek látni valamit elhatározás kérdése, tehát – tiszta szemmel – mindent, mindig szépnek láthatunk. Az élet ráadásul állandóan változik, nincs két egyforma pont térben és időben, és ez az ötletgazdagság lenyűgöz. Az élet a terep, az esély a boldogságra. Azt hiszem, ez igazán szép benne.