Legalább három gyermeket hozzon a világra! Ilyen volt az ideális nő 87 éve a férfi szerint
Nagyanyám harminc éves volt, hét éve volt férjnél, amikor 87 évvel ezelőtt megjelent egy ötoldalas publicisztika az Est kalendáriumban az ideális nőről. Férfi vetette papírra – természetesen. Tanulságos részletek Szász Zoltán írásából. Szó szerint idézem.
Ha az ember az eszményi szépség finnyás rajongójaként vagy szigorú erkölcsbíróként nézi a mai nőt, bizonyára sok tökéletlenséget fog rajta felfedezni. (…)
Az orvostudomány fejlődése jelentősen meghosszabbította az átlagos emberi életkort, gyógyíthatóvá tett nem egy olyan betegséget, melynek hatásai az átöröklés útján az utódok csenevészségében, vagy legalább is megjelenésbeli tökéletlenségeiben jelentkeztek, a mai nők sok ilyen rontó hatástól menten születtek. (…)
Nemcsak élettani szempontból nyujt kedvező képet a mai nő, hanem akkor is, ha a politikai és szociális viszonyait nézzük. A legtöbb civilizált országban a politikai jogok birtokosa s megvan a lehetősége arra is, hogy a társadalmi munka minden ágazatában tevékenykedjék.
Ma nemcsak anya, feleség, nevelő lehet, de tanárnő, ügyvédnő, orvosnő, írónő s a vállalkozás, az üzlet és mindenféle szabad foglalkozás terén is működhetik. Nagyjában egyenjogú a férfival és bírja is vele a versenyt. (…) Azok a maradi sirámok, melyek vissza szeretnék terelni a gyerekszobába, a konyhába és a templomba, mint kizárólagos életkörökbe, nőellenes érzésből fakadnak, az ősi primitív férfiönzés termékei. (…)
A mai szabadság közepette jelentkeztek olyan női tévedések is, melyeknek kiírtása a mai, esetleg a jövő nőnek feladata.
Itt van mindenekelőtt a nő változatlanul legfontosabb élethivatása, az anyaság. A fejlődés az egykori családi szülőgépet a gyerekszámot szabályozó felelős anyává emelte. Már a születésszabályozás szó is jelzi azonban, hogy ennek a felemelkedésnek nem szükségszerű következménye az egy- vagy két-gyermekrendszer.
Az emberiség és a nemzetek érdeke megkívánja, hogy minden nő, akit egészségi állapota ettől el nem tilt, legalább három gyermeket hozzon a világra. S magának a nőnek, legalább is az átlagnőnek egyéni érdeke is a mérsékelten bő gyermekáldás.
Ez ad életének célt, tartalmat és derűt. A mai nőben viszont túl gyakran jelentkezik a hajlam, hogy erről elfeledkezzék s hogy anyáinak és nagyanyáinak féktelen szaporaságával, a nyolc-tizes gyermekszámmal ellentétben az egykézés vagy egysézés hívévé szegődjön. Ez kétségtelenül tévedés s nagyon kívánatos, hogy a holnap nője ebből a szempontból a maitól különbözzék és bizonyos mértékben a tegnap nőjéhez közeledjék.
Tévedések területévé vált a nemi erkölcs területe is. (…) A nő és férfi két lényegesen különböző embertípus. (…) A nemi problémákat, a féltékenység kérdését, az egész szerelmi gondolkodást nem lehet megérteni és helyesen megoldani, ha nem helyezkedünk elsősorban élettani síkra. A nő a gyengébb, a nagyobb óvásra és nagyobb óvatosságra predesztinált lény. Viszont az is igaz, hogy a nőt arra inti sajátos élettani szerkezete és szerepe a fejfenntartásban, hogy tartózkodó és óvatos legyen, hogy ne lássa a szabadságot a férfiszabadság, sőt esetleg a szabadosság utánzásában. Pedig a mai nőnek erre hajlama van. (…) A nő jobban hajlik a féktelenségre és túlzásra, mint a férfi. Nemcsak a teste, de a lelke is hamarabb jön ki a formájából, mint a férfié, s épp ezért több szüksége van az önuralom és a tartózkodás prózai, de igen becses erényeire.
Hiányos volna ez a vázlat, ha nem szólnék az öltözködésről, a divatról és a testápolásról, a női érvényesülési harc e hatalmas fegyvertársáról. A háború utáni években volt egy rövid korszak, mikor azt lehetett hinni, hogy a női divat teljesen racionalizálódik. Ez időtájt a rövid szoknya és az egyszerű kalap a nő természetes szépségeinek logikus burkaként s nem a test fogyatékosságainak elleplezőjeként és a női megjelenés hivalkodó díszítőjeként jelentkezett. Ekkor tértek át a nők a rövid hajviseletre is s kezdték elhagyni a magas sarok kultuszát. Az egyszerűségnek és ésszerűségnek ez az uralma hamar levitézlett.
A divat visszatért régi hagyományaihoz s megint a szeszély és öncélú változatosság klasszikus területe lett.
Ma a nők sokkal hasonlóbbak egymáshoz, mint amilyenek anyáik voltak. Egy mai divathölgy jobban hasonlít egy másik mai divathölgyhöz, mint néhány év előtti sajátmagához.
Az arcfestés a mai nő vívmánya, vagy – eltévelyedése.
Remélhető azonban, hogy a nők túlnyomó többségének arcszíne egészen az öregség küszöbéig egészséges virulású marad s az arc festése így megint egyes, különösen hiú nők excentricitásává fog hanyatlani.
Mindez azonban, ezek a hibák, melyeket a mai nő összbenyomásán megállapítottam, napfoltszerű jelentések. A lényeg az, hogy a mai nő nemcsak méltó utóda anyáinak, de testi és szellemi színvonal szempontjából határozottabb különb nála.
Fotó: Életszépítők, Pinterest
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.
