A nő dicsérete

Egy üzem szájszagú lehelete, egy kórház savanyú levegője a résnyire nyitott novemberi ablak huzatában, egy lélekölő szervezett okítás, egy komor sorban állás valami gyászos helyen, ahol jegyre osztják a halált. És mégis… Mindenhol lehet egy nő, mert nők mindenhol vannak.

És ahol egy nő ringó lélegzete megsimogatja a fémes délutánt, ahol a nézése ébredés a tengerparton, ahol kényes mozdulatai a túlélés soha nem múló ígéretei, ott még maradna kicsit az ember, bármennyire is szörnyű minden. Maradna, miközben maga sem tudja miért, csak érzi, hogy jó megvetni a lábát ebben a nem létező csendben.

Nincs többé bántó kanszag, nőneművé válik a legborzongatóbb hely is, ahol minden tétova szavunk és gesztusunk udvarlás. És még oda is visszamegyünk ezért a széptevésért, ahová egyébként be nem tennénk a lábunkat többé. Értelmezhetetlen vonzás, békítő, halk elmúlás.

A nő, minden bátorság eredője, minden záporként zuhogó kétségbeesés felszárítója, minden szelíd lüktetés a szívtájékon. Mivé lennénk nélküle?

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

10 − egy =

hirdetés