Aki megcsonkítva volt hős az egészségesek között. Halassy Olivér a féllábú olimpia bajnok
Volt nekünk egyszer egy testi fogyatékossággal élő sportolónk, aki kétszer nyert olimpiai bajnoki címet az egészségesek között, mivel akkor még nem létezett Paralimpia. Abszurd? És, hogy ez az újpesti fiú, aki Haltmayer Olivér néven látta meg a napvilágot, Halassy Olivérként az 1936-os berlini olimpián lett másodszor olimpiai bajnok, és egyebek mellett vitézi rangban részesült? Tudunk mi még meglepődni valamin, ha a múltunk is tele van abszurditásokkal?
Halassy Olivér, kétszeres olimpiai bajnok
A Tanoda téri polgári iskolába járó, az UTE labdarúgói közé ácsingózó vagány kiskölyök egyik szórakozása az volt, hogy a többi fiúval mozgó villamosokra ugráltak föl. Aztán megtörtént a baj, lecsúszott a lépcsőről, a lába beszorult a kocsi alá, és térdtől lefelé amputálni kellett a bal lábát. Oda a focinak, oda az álmoknak. Olivér viszont másképpen gondolta. Ha nem tudja lila-fehér mezben oda-vissza hatszor bebőrözni az ellenfeleit, akkor ott próbál érvényesülni, ahol nem kell használnia a lábát. Legalábbis nem olyan mértékben, mint a focinál. Duna-parti kiscsákóként lebicegett az UTE uszodájába és hihetetlen akaraterővel elkezdett úszni és vízipólózni.
Tizenhét éves volt, mikor megnyerte élete első folyamúszó bajnokságát. Amikor kijött a vízből, mindenki ledermedt, az ifjú Halassy viszont pontosan tudta, hogy milyen irgalmatlanul kemény munka van abban, hogy a hátrányait, a hiányosságát valahogy kiküszöbölje.
A legendás Komjádi Béla figyelt föl rá, mert elkezdte ontani a gólokat az UTE vízilabdázóinak medencéjében és meghívta az amszterdami olimpiára készülő keretbe. Egy féllábú 19 éves gyereket. Azt hitték Béla bácsi megbolondult.
Mindez egészen 1931-ig tartotta magát, mígnem Párizsban – ahová nem az ősz köszöntött be éppen, hanem Halassy Olivér, a vízilabda csapattal – Európa bajnokságot nyert. Aztán a belgák elleni döntő után alig két órával elindult az 1500 méteres gyorsúszó viadalon. Szenvedett. A fordulóknál a lába miatt rendre lemaradt, de a hosszak végére újra és újra föltámadt és végül méternyi fórral csapott be a célba. Annyira kimerült, hogy egy úszótársának, Bárány Istvánnak kellett kihúznia a medencéből. Úgy vitték be az öltözőbe, ahol cukrozott teát itattak vele, s ettől végre magához tért. Visszamankózott a medencéhez, ahol éppen a bronzmérkőzést játszották, de félbe kellett szakítani, mert a közönség állva ordította: Halasszi! Halasszi!
Nem volt kérdés, hogy ott a helye egészséges társai között a Los Angeles-i 1932-es olimpián. Egy csapatban szerepelt Homonnayval, Ivádyval, Vértesyvel és Bródyval, aki Bródy Sándornak, a fantasztikus egri írónak volt közeli rokona, annak a Bródynak, akit hajdanán a Magyar Hírlap elküldött Kolozsvárra az Operabálról tudósítani, és csak két év múlva tért vissza Pestre, mert beleszeretett Hunyady Margitba, a kor gyönyörűséges primadonnájába.
Los Angelesben, az olimpiai döntőben a házigazda Egyesült Államokkal csaptunk össze a medencében, 7:0-ra győztünk, és Halassy öt gólt dobott ezen a mérkőzésen. „Amit ez a féllábú gazember művelt, az csodálatos!”, nyilatkozta Komjádi Béla a meccs után a lelkes zsurnalisztáknak.
Az 1932-es Los Angeles-i olimpia aranyérmes magyar vízilabda csapata: Ivády, Bródy, Vértesy, Németh, Homonnai, Keserű, Halassy
Aztán jött a berlini 1936-os Adolf Hitler kedvére celebrált olimpia, ahol Vitéz Halassy Olivér, ez a zömök kis újpesti vagány zsidó fiú, újból győzelemre vezette a magyar nemzeti válogatottat. Utána még hat évig sportolt, 10 bajnoki címet nyert az UTE-vel, az a régi villamos nem tudta eltéríteni semmitől. A boldogság is rátalált, megnősült és három csodálatos kislányt nevelt, miközben számtisztként dolgozott a számvevőségben.
Ám ez itt Abszurdisztán, a megpróbáltatásokat és a rémuralmat is túlélő Halassy 1946 szeptember 10-én éppen az Úszószövetségbe indult, hogy segédkezzen a szervezet újraélesztésében, amikor máig megmagyarázhatatlan szörnyűség történt.
Ami tény, útonállók állították meg az autót, amiben ült, le akarták foglalni, majd egy szóváltás után, szabályosan kivégezték az olimpiai bajnokot és kísérőjét. A mai napig tisztázatlan, hogy az apósát és őt is halálra sebző „banditák” szovjet járőrök voltak, vagy szovjet katonai ruhába öltözött közönséges rablók. Ez utóbbinak ellentmond, hogy a ténylegesen járőröző szovjetek azonnal kiszúrtak volna egy ilyen bandát. Mindenesetre a gyilkosságot a korabeli sajtó elhallgatta, szó nem volt egyetlen híradásban sem a szovjet katonákról. Így Halassy temetése, amin Hajós Alfréd mondott búcsúztatót egyfajta néma tüntetés volt a mind inkább terjeszkedő és mindent maga alá gyűrő szovjethatalom ellen. A bajnok legkisebb lánya négy hónapos volt csupán.
A vízben, a medencében érezte magát teljes embernek és hihetetlen akaraterejének köszönhetően az egészséges sportolók között ért el világra szóló eredményeket. S miközben az emlékezet valódi hősöket keres, hogy legyen miben kapaszkodni, Halassy Olivérről szinte alig tudunk valamit.
Kommunikációs szakember, író, újságíró
Valahogy mindig az írás körül settenkedtem. Már az alsóbb iskolákban is valójában azért írtam a fogalmazás dolgozatokat, hogy valamiféle hatást váltsak ki a tanáraimból, majd egy-egy felolvasást követően az osztálytársaimból. Mindig is ez érdekelt az írásban, pár pillanatra, pár percre élménnyé változtatni a befogadónak a semmiből jött mondatokat. Végigjártam a szerkesztőségi ranglétrákat, gyakornoktól a megyei lap felelős szerkesztői pozíciójáig, mégsem ragadtam meg az újságírásnál, mert azt hiszem annál kíváncsibb vagyok, főként az emberekre. A Szépítők Magazin egy nyugodt hely ebben a rohanásban. Jó néha pár írással megpihenni és némi vidáman-szomorkás hangulatot hozni.