„Ha szolgálni kívánok valakit, azokat szolgálom, akiknek szolgálójuk nincsen.” Göncz Árpád: Életem. Könyvajánló
„Az ember attól függően tekinti az életét sikeresnek vagy sikertelennek, hogy milyen kályhától indul el. Én el tudom mondani, hogy az életem a csődök, bukások és mellékutak sorozata volt. És el tudom mondani, hogy különféle kanyarok után oda kötött ki, ahova szerettem volna, s hogy életem végére azt csinálom, amit akarok, szabadon. Ha visszatekintek, nem kell szemen köpnöm magam, egy soromat vagy mondatomat sem kell visszavonnom. Ma, hatvanhárom évesen, úgy érzem, hogy ha holnapután feldobom a talpam, nem hagyok itt semmit úgy, hogy ne csináltam volna meg. Négy gyerekemet felneveltem, a feleségemmel tisztességes és szép házaséletet élünk. Megírtam a mondanivalómnak legalább egy részét, valami talán hatott és átjött belőle. Én mostantól kezdve úgy érzem, minden esztendő, amit kapok, ajándék. Nincs önmagammal konfliktusom. A világgal van konfliktusom, a közérzetem nekem éppúgy nem jó, mint másnak, de úgy érzem, hogy a hátralévő időben is megengedhetem magamnak, hogy a jövőben éljek, és ne a múltban.”
Göncz Árpád: Az eszmék felezési ideje (1985, részlet)
Göncz Árpád volt köztársasági elnök születésének 100. évfordulója apropóján jelent meg a Scolar Kiadó gondozásában az Életem c. könyv, amely három olyan szöveget tartalmaz, amelyekben ő beszél magáról, vagy életéről beszéltetik. A könyvben közreadott szövegek csak az elnökség idejéig jutnak, a képek zöme is ezt a korszakot illusztrálja.
(A köztársasági elnök tevékenységét máig érvényes módon mutatja be a Göncz Árpád kilencvenedik születésnapján, szintén a Scolar Kiadónál megjelent politikai életrajz, Dae Son Kim munkája.)
Mint a könyv előszavában Gulyás András, a Göncz Árpád Alapítvány kuratóriumi elnöke írja: „Amit ebben a könyvben elmond magáról, ékesszóló bizonysága annak, miért lett ő az a „névtelen magyar”, aki életével, tetteivel és megszólalásaival mindenki másnál alkalmasabb volt rá, hogy az Alkotmány betűje és szelleme szerint „kifejezze a nemzet egységét, és őrködjék az államszervezet demokratikus működése felett”. Segítse ez a kötet is őrizni emlékét.
***
Kapcsolódó könyvajánló (szerkesztői kiegészítés)
Göncz Árpád 1990 után elmondott, válogatott beszédeit tartalmazzák a Sodrásban I-II. könyvek (kiadó: Ulpius-ház), melyek hazánk történelmének fontos fordulópontjának, a rendszerváltást követő évek lenyomatai. A két könyv a köztársasági elnök nemzeti ünnepeinken elhangzott szónoklatait gyűjti egybe. Néhány cím, a teljesség igénye nélkül: Ötvenhat pátosza; Egy évezreddel szemközt; Polgárok, nem alattvalók; Ötvenhat mindenkié; A gondolkodás szabadsága és a cselekvés embersége; Jelzőtlen forradalom; Szerényen és hívság nélkül; Magyarnak lenni – állapot. Ez utóbbi beszéd 1994. március 15-én hangzott el.
2023. március 15. alkalmából ebből idézünk részleteket:
„1848 márciusa ékesen bizonyítja, hogy a holnap – még ha a mát a múlt ezer szállal béklyózza is – mindenkor erősebb a tegnapnál. Hogy a múlt és a jövő hangja közül a jövőé a tisztább, még ha a múlté hangosabb is. Hogy a jövő – a megvalósult népuralom – végül erősebb, mint a keveseké, még ha a hatalom mindig kevesek kezében van is. Ez az élet törvénye, ezen semmi sem változtathat. A késleltetett jövő hangja akár egy évszázad kőfalán is áthatol, mint ahogy áthatolt az eltaposott negyvennyolcé, hogy 1956-ban ismét egységbe forrassza az ország népét. Megint csak a fiataloknak hála – a diák- és munkásfiataloknak -, akik negyvennyolc jurátusaitól, ifjú tollforgatóitól és mesterlegényeitől vették át és lobbantották újra lángra a szabadság, egyenlőség, testvériség szövétnekét. Mert az ifjúság soha nem félt és nem fél, amikor ki kell mondania az igazat. Nem véletlen, hogy a magyar demokráciát abból a jelképes pillanatból eredeztetjük, amikor Petőfi rátette a kezét a nyomdagépre, a nép tulajdonának nyilvánította, a nyomda tulajdonosa meg fejet hajtott a forradalmi erőszak, a nép akarata előtt. Pedig tudta, hogy a költő kézmozdulata nem a hatalmat, hanem a nép akaratát, a nép uralmát jelképezi. Hisz a hatalmi erőszakot a cenzúra képviselte. Egészen addig a pillanatig. (…)
…magyarnak lenni nem érdem, nem előjog, de nem is bujdoklásra ítéltetés, hanem a nyelvünkből, a hagyományainkból következő állapot. Olyannyira természetes és mindennapos, hogy jószerint eszünkbe sem ötlik. De másutt és másként élni legtöbben elképzelni sem tudnánk. Mert a magyarságunkat nem az határozza meg, hogy mik nem vagyunk, hanem hogy mik és milyenek vagyunk. Mértéktartóak, szívósak, ötletesek, akik megélnek a jég hátán is. Akik túléltek tatárt és törököt, urat és elvtársat – mert soha nem engedték el egymás kezét. (…)
Hát ezt szerettem volna elmondani Önöknek ma, 1994. március idusán, pontban száznegyvenhat évvel azután, hogy Petőfi és ifjú elvbarátai nálunk is meghirdették a szabadságot, egyenlőséget és testvériséget. Valljuk be: mifelénk még ma is mindhárom hibádzik egy csöppet.”
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
