A világ legszebb színpada. Érdekességek a taorminai görög színházról
Taormina ókori színháza Szicília egyik legfontosabb jelképe. Amikor felkapaszkodunk a lelátó legfelső sorába, és a romok között megpillantjuk a Jón-tenger kékjét, és a háttérben füstölgő Etnát, azonnal megértjük, miért zarándokolnak ide évszázadok óta a világ minden tájáról. Páratlan látvány.
Bár a köznyelv és az útikönyvek is görög színházként (Teatro Greco) emlegetik, a ma látható építmény túlnyomórészt a római korból származik. Az eredeti színházat a görögök az i. e. 3. században építették, de miután a Római Birodalom elfoglalta Szicíliát, az i. e. 1. és az i. sz. 1. század között szinte az alapjaitól újjáépítették és kibővítették.
A taorminai komplexum a siracusai után Szicília második legnagyobb ókori színháza. Fénykorában, a római bővítések után mintegy 10 ezer néző befogadására volt alkalmas.
A helyszínválasztás nem a véletlen műve volt. A görög építészek kihasználták a Monte Tauro természetes lejtőjét, és a lelátó (cavea) tekintélyes részét egyszerűen a hegy sziklájából vájták ki. Ez a mérnöki megoldás nemcsak stabil alapot adott az épületnek, de a tájjal is tökéletes harmóniába hozta.
Amikor Johann Wolfgang von Goethe 1787-ben szicíliai körútja során meglátogatta a színházat, azt írta róla, hogy ez „a világ legnagyszerűbb színpada”. A görögök tudatosan építkeztek úgy, hogy az előadások hátterét maga a természet adja. A színpad mögötti nyitott térből drámai kilátás nyílik az Etnára és a tengeröbölre, ami már az ókorban is lenyűgözte a nézőket.
Amíg a görögök idején Szophoklész és Euripidész tragédiái, valamint zenés előadások szórakoztatták a közönséget, a rómaiak jóval brutálisabb műsorokra vágytak. A színpadot átalakították, az orchestrát (a kórus eredeti helyét) pedig arénává bővítették, hogy gladiátorviadalokat és vadállatokkal vívott harcokat (venationes) tarthassanak benne.
A görög színházépítészet egyik legnagyobb csodája az akusztika, ami Taorminában a mai napig hibátlanul működik. Ha valaki a színpad közepén normál hangerővel beszél – vagy akár csak tapsol egyet –, a hang kristálytisztán eljut a több mint száz méter átmérőjű lelátó legfelső, leghátsó soraiba is.
A Római Birodalom bukása után a színház elvesztette funkcióját, és a természet lassan visszahódította. A középkorban a helyiek kvázi ingyenes építőanyag-lerakatként tekintettek rá: a márványoszlopokat és a faragott köveket elhordták, hogy házakat, tornyokat, sőt, a taorminai dómot is felépítsék belőlük. Csak a 18-19. században, az európai arisztokrácia „Grand Tour” utazásai során fedezték fel újra.
A magyar művészettörténetbe is „beírta” magát a taorminai rom. Csontváry Kosztka Tivadar 1901 és 1905 között többször is járt a városban, és teljesen lenyűgözte a látvány. A romokat és a tengerpartot több változatban is megfestette, A taorminai görög színház romjai című, 1904-1905-ben készült monumentális festménye pedig a magyar festészet egyik legismertebb alkotása.
A műemlék ma sem csak egy halott múzeum. Az 1950-es évek óta rendszeresen tartanak itt operaelőadásokat, baletteket és popkoncerteket – fellépett már itt Elton John és Sting is.
Fotók: eletszepitok.hu/Mesterházy Mónika
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
