Muchas gracias, Gaudí! A katalán géniusz alkotásai „enyhet adó oázisok a funkcionális épületek sivatagában”

1852. június 25-én született Antoni Gaudí katalán építész. Hetvennégy évvel később június 12-én több kilométeres sor kígyózott az óvárosi Santa Cruz kórháztól a Sagrada Familia tempomig. Gaudít gyászolták az emberek, „minden építészek legzseniálisabbját”.

Népi hősnek számított. Pápai jóváhagyással a még befejezetlen Sagrada Familia kriptájában helyezték örök nyugalomra. Arra a helyre tért meg pihenni, amelyre 43 évet áldozott az életéből. A Temple Expiatori de la Sagrada Famíliát, a Szent Család engesztelő templomát 2010-ben bazilika rangjára emelték; építése 1882-ben kezdődött, és még mindig nem készült el; ha minden a tervek szerint halad, a bazilika 2026-ra, Gaudí halálának 100. évfordulójára elnyeri végső formáját.

A Sagrada Familia 2019. októberében

A tervezéssel megbízott építészek eredetileg neogótikus templomot álmodtak meg; Gaudí menet közben csatlakozott a projekthez vezetőként, és a saját stílusára formálta a templomot. A világ legnagyobb bazilikája az organikus építészet kiemelkedő remeke, szecessziós, kubista jegyeket is hordoz. A rendkívül összetett, ikonikus épület Spanyolország leglátogatottabb idegenforgalmi látnivalója.

Gaudí egy rézműves fiaként látta meg a napvilágot Katalóniában, Reusban. Sokféle betegség gyötörte már gyerekként, a reumatikus problémák a mozgásban is akadályozták. Különc, éleselméjű gyerekként ismerték. Korán eldöntötte, hogy építész lesz, 17 évesen azért utazott Barcelonába, hogy építészetet tanuljon. Bár jól rajzolt, nem találták kiemelkedően tehetségesnek, de a stílusával már ekkor kitűnt. Igyekezett az eltérő építészeti stílusokat ötvözni, ám ezt a tanárai nem mindig díjazták, terveire nem egyszer elégséges minősítést kapott. 

Komolyabb díjat hivatalos elismerésként egész életén át nem kapott – építészeti eszméi túlságosan merészek voltak ahhoz, hogy kivívja a kormányzati vagy helyi hatalmak dicséretét. Támogatója viszont jócskán akadt, sokan segítették mecénásként. 

Építészeti csodáit a legegyszerűbb anyagokból alkotta meg. Ebben a természetet tekintette mintának. Távol állt tőle az építészet művisége. 

„Akarja tudni, honnét veszem a modelljeimet? – kérdezte egyszer műhelyének egyik látogatóját. – Vegyünk egy egyenesen álló fát: ez ágakat növeszt, az ágak pedig gallyakat, a gallyak pedig leveleket. S minden különálló rész harmonikusan, fennkölten nőtt, mióta Isten, ez a nagy művész megalkotta.” 

Gaudí nem kételkedett abban, hogy építészete fontos és megszívlelendő üzenet lesz a jövő számára. Egyszer megkérdezték tőle, hogy a Sagrada Familiát a nagy katedrálisok egyikének tartja-e. Azt válaszolta: „nem, az eljövendő újak közül az első”.

Gaudí élete tele volt ellentmondásokkal. Fiatalemberként mint igazi divatfi mozgott a társasági élet bűvkörében, öregkorában viszont spártai életet élt, olyannyira, hogy koldusnak nézték. Sohasem nősült meg, életét a művészetnek, az építészetnek szentelte. Művei „enyhet adó oázisok a funkcionális épületek sivatagában”. Gaudí önmagát az építészet Dantéjének nevezte. 

Végzete séta közben érte, elütötte egy villamos. Három nappal később meghalt a barcelonai Santa Creu kórházban – az embereket letaglózta a tragédia. 

Casa Batlo & Güell Park, Barcelona

Könyvajánló

Rainer Zerbst, Antoni Gaudí, Vince Kiadó, Taschen könyvek – az album 372 színes fotót, 17 alaprajzot és 2 helyszínrajzot tartalmaz, ismerteti Gaudí életútját, művészetét

 

 

 

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

négy × kettő =

hirdetés