Bagoly, pacsirta vagy kolibri? Meglepő érdekességek az alvási szokásokról
Randy Gardner emberpróbáló kísérlettel írta be a nevét a Guiness rekordok könyvébe 1965-ben: 17 évesen arra vállalkozott, hogy 11 egymást követő napon nem alszik, és megfigyeli, mi történik. Sikerült teljesítenie a kitűzött célt, s ezzel felállította az adott évi alváshiány rekordját. William Dement, az alváskutatás atyjának nevezett kutató az ébren töltött másfél hét során figyelte a tinédzsert, aki a kísérlet ötödik napján egyre rémisztőbb tüneteket produkált…
Ingerlékeny lett, feledékeny, émelygett, majd az Alzheimer-kór tüneteit mutatta. Hallucinált, súlyosan dezorientált és paranoiás lett. A kísérlet utolsó négy napjában elvesztette motoros funkcióit: az ujjai remegtek, a beszéde érthetetlenné vált, de furcsamód még ekkor is le tudta győzni Dementet flipper játékban, ráadásul 100 egymást követő alkalommal.
Az tehát világos, hogy rossz dolgok történnek, ha egyáltalán nem alszunk. Életünk egyharmadát alvással töltjük. Mit csinál az agyunk alvás közben?
Az agy egyáltalán nem alszik. Sőt, hihetetlenül aktív a pihenőidejében is. Míg alszunk, agyunk eközben nagyobb ritmusos aktivitást mutat, mint amikor ébren vagyunk. Az agy valódi pihenőidejét kizárólag az úgynevezett nem-REM szakaszokban tölti – ez viszont az alvási ciklus mindössze 20 százalékát teszi ki.
William Dement velős dolgokat állít az alvási szokásainkról, például azt, hogy
az álmok mindenki számára lehetővé teszik, hogy csendben és biztonságban megbolonduljunk életünk minden éjszakáján.
Bagoly, pacsirta vagy kolibri?
A pacsirták főként dél felé a legéberebbek, és az ebéd előtti néhány órában a legtermékenyebbek munka szempontjából. Nincs szükségük ébresztőre, mert mindig felébrednek, mielőtt az óra megszólalna – gyakran reggel 6 előtt. Imádnak reggelizni! Kora estére viszont elpillednek, s a legtöbbjük 9 felé ágyba bújik.
A pacsirták ellentétei a baglyok, akik általában este 6 körül a legéberebbek, és késő este a leghatékonyabbak a munkájukban. Ritkán akarnak lefeküdni hajnali 3 előtt. Nekik szükségük van ébresztőórára, hogy fel tudjanak kelni, szélsőséges esetben akár több óra is kell, hogy ne aludjanak vissza. Kedvenc étkezésük általában a vacsora, és sok kávét isznak.
Ha mindebből azt szűrjük le, hogy a baglyok nem alszanak olyan jól, mint a pacsirták, igazunk van. sőt, a baglyok jelentős alváshiányt halmoznak fel életük folyamán. A pacsirták és a baglyok a lakosság mindössze 30 százalékát fedik le, viselkedésük nagyon tipikus – ezek a sémák már kora gyermekkorban megfigyelhetők. A többieket kolibrinak hívjuk – közöttük is akadnak bagolyfélék és pacsirtafélék, de olyanok is, akik a kettő között félúton vannak.
Délutáni szundizóna
Mindenkinek változó az alvásigénye és a számára megfelelő időpont az alvásra, de kora délután sokan érzünk ellenállhatatlan vágyat az alvásra. A számos kultúrában intézményes keretek közé emelt szieszta fogalma valószínűleg erre az igényre adott konkrét reakció. Van, akit intenzívebben kap el az érzés – semmi köze nincs a nagy ebédhez, bár a szénhidrátokban bővelkedő lakoma növelheti az intenzitását. Egyes tudósok szerint a hosszú éjszakai alvás és egy röpke délutáni szundi jellemzi a legtermészetesebb emberi alvási viselkedést.
A lehetőségeinkhez mérten próbáljunk tehát minél többet aludni – a kialvatlanság árt a figyelemnek, a végrehajtó funkcióknak, a munkamemóriának, a hangulatunknak, a logikus érvelésnek, sőt, a motoros kézügyességnek is.
Nyitókép: Kris Krüg
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
