Szegény gazdagok

Nem nézek tévét, a Feleségek luxuskivitelben c. műsorról is a Facebookon értesültem. Annyira kell egy ilyen produkció a magyar tévénézőnek, mint az éhezőnek egy falat kenyér.

Eszem ágában sincs a gazdag és szép szereplőket bántani, nyilván van az a pénz, amiért egy jómódú nő bevállal egy ilyen jellegű műsort (esetleg ő fizetett érte?), nyilván fel tudja mérni azt is, hogy amit közvetít vele, annak nem sok köze van a magyar rögvalósághoz, s mindaz, amit a kamerák előtt megmutat – forgatókönyv szerint – az inkább bántó, mint csodálatra méltó. Nem azért, mert a luxusfeleségek készek akár 2 millió forintot is kifizetni egy topánkáért, amit életük során 2-3 alkalommal vesznek fel, hanem azért, mert még fájdalmasabb így olvasni például annak a második osztályos kislánynak a levelét, aki 140-es ruhát, 33-as cipőt kér a tanítónénijétől és gondol az unokatestvérére is…

A műsor címe is telitalálat… Feleségek luxuskivitelben. Nem tehetséges nők, kimagasló szellemi vagy egyéb (nem szexuális értelemben) kreatív teljesítményt nyújtó asszonyok, akik a kitartásukkal és a szorgalmukkal a mennyekbe emelkedtek, hanem feleségek, akik ügyesen mentek férjhez. Életük szerelméhez, a pénzhez. Nem ezt üzeni? Ha nem, akkor bocs.

Nem lenne ez a műsor annyira ciki és vérlázító, ha kisgyerekek nem ruháért és cipőért rimánkodnának, ha nem rohadna az egészségügy, ha tisztességes munkáért tisztességes bér járna, ha az elherdált eurómilliárdoktól végre látványosan javulna a közérzetünk. Kell a luxus, tényleg, a sok fásult magyar feleségnek, csóró férjnek, cipőért síró gyereknek.

Mesterházy Mónika

Alapító-főszerkesztő

Több mint 20 évet töltöttem az írott média izgalmas világában, szinte minden klasszikus sajtóműfajban kipróbáltam magam. 2006-2012 között főként szakújságíróként ténykedtem és fenntartható építészet témaköréhez kapcsolódó szakmai konferenciák, workshopok, illetve szakkiadványok létrejöttében közreműködtem.

Újságíróként szerettem volna kimaradni a nagy médiaátrendeződésből, részben ezért hoztam létre 2013-ban ezt a független felületet. A magazin kitartó munka és elköteleződés eredménye, család, munka mellett, szabadidőnk terhére gondozzuk alkotótársaimmal.

Néhány éve visszakanyarodtam a segítő hivatáshoz; gyermekvédelmi alapellátás keretében általános és középiskolásokkal foglalkozom élménypedagógiai alapokon nyugvó készség- és szociális kompetenciafejlesztést célzó csoportfoglalkozások, tematikus táborok keretében. Főbb témaköreim prevenciós-edukációs területen: kortárs bántalmazás, cyber bullying, netikett, tudatos médiahasználat, ökoszemlélet, fenntarthatóság. Szociális munkás, intézményi kommunikátor, újságíró, kiadványszerkesztő képesítésekkel rendelkezem. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézet mesterképzésén az iskolai mentálhigiénét választottam kutatási témámnak. Diplomamunkám címe: „Ki segít, ha baj van?” Mentálhigiéné általános és középiskolában.