Szülni kéne
Olvasónk levele (szó szerint idézzük)
A KDNP plakátján ez a kép látható. Forrás: Pixabay
Egy nő ül a játszótéri hintán, fejét lehajtva. Búsul. Búsul, mert nincs gyereke. Pedig muszáj lenne gyereket szülnie, hiszen aggasztó a helyzet. Mondja a KDNP ugyebár ezzel a képpel.
Aggasztó? Muszáj? Én úgy gondolom, egy nő személyes tragédiája, ha nincs gyermeke.
Köze ehhez a politikusoknak egyáltalán nincs. A saját bőrömön érzem, hogy mennyire hiányzik. De azt mondják, semmi sem véletlen. Van, aki nem anya típus, van, akinek nem az a sorsa, hogy anya legyen, valamilyen életfeladata van, ami teljes embert kíván.
Szeretnék én is ebben hinni. De attól még fáj, és ezt kitenni plakátra egész egyszerűen arcátlanság! Ezzel én nem vagyok kevesebb, hogy az életem így alakult. Ez épp elég fájdalom, melyre rátesznek még egy lapáttal. Szálljanak ki a magánéletemből. Seperjenek a maguk háza előtt! A lelkiismeretével mindenkinek magának kell elszámolnia.
***
A KDNP reprezentatív kutatás eredményeit ismerteti a különös plakátokon. Itt láthatók >>
Három plakáton – a négyből – egy-egy férfi látható. Az egyik egy üres stadionban (!) üldögél egyedül, a másik felszabadult, boldog apuka, a harmadik pedig egy rózsaszín babacipőt tart a kezében; nyilván alig várja, hogy megszülessen a lábbeli kis gazdája. A negyedik plakáton tűnik fel az egyetlen nő – a hintában ülő.
Átjön az üzenet, finoman szólva nem nevezhető nőbarát kampánynak… Mintha a nők nem lennének hajlandók szülni (jó)pár gyereket a szegény férfiaknak. (A hazának. A nemzetgazdaságnak.)
Pedig a párt a saját Facebook oldalán azt is hírül adta, hogy a demográfiai felmérésbe bevont válaszadók (férfiak, nők) gyermekvállalási kedvét az alábbiak befolyásolják leginkább: anyagiak, lakás, stabil párkapcsolat, munkahelyi ügyek.
A gyermekvállalás – amellett, hogy magánügy – össztársadalmi kérdés, nem a nők ügye. A népességfogyásért nem a nők felelnek. Miről akarja elvonni a figyelmet a rájuk irányított célkereszt? Mire jók ezek a kampányok voltaképpen?
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
