Rosszul érzed magad a munkahelyeden? Nem feltétlenül a te hibád. Mire terjed ki a vezetők és a munkatársak felelőssége?
//Nyolc óra. Hivatalosan ennyi időt töltünk a munkahelyünkön, legalábbis azok, akik hagyományos munkarendben és időbeosztásban dolgoznak. Nekik megvan az az előnyük, hogy a munkaidő leteltével átadhatják magukat a pihenésnek (vagy a szokásos napi feladatoknak), nem (feltétlenül) kell hazavinniük a munkát, sokan nem is tudnák ezt megtenni. Csak az élményeket, az érzelmi hatásokat viszik haza (és mindenhova). Ezeket nehéz a munkahelyen hagyni.
Ha csapnivaló a munkahelyi légkör, ez a (láthatatlan) csomag valóságos teher; sokan hozzák meg ezt az áldozatot mégis, sokan viselik el a rossz munkahelyi körülményeket, a megélhetés, létfenntartás érdekében. (Vagy a magasztosabb karrierlehetőség reményében.)
Fotó: Kenny Louie Flickr
A Munka Törvénykönyve szerint mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához. A munkahelyi lelki egészségvédelem ugyanakkor mintha nem számítana, pedig nagyon is meghatározó kérdés a termelékenység szempontjából is.
Aki imádja a hivatását, nem feltétlenül szereti a munkahelyét. Egyéni szociális probléma? Nem. Nem egyéni – közösségi. A munkahelyi lelki ártalmak sok esetben társadalmi-szervezeti hiányosságokra, mulasztásokra is felhívják a figyelmet.
A munkahelyi stressz rengeteg embert érint. Számos oka lehet: a nem megfelelő munkakör, a felelősség, a túlterhelés (vagy ellenkezőleg, a túl sok üresjárat), a kedvezőtlen munkafeltételek, az alacsony fizetés, a bizonytalan karrierút stb. Persze az ún. környezeti ingerek is számítanak (komfortszint, zaj-, hőhatás, levegőminőség, fényviszonyok, rendelkezésre álló hely stb.).
A munkahelyi mentálhigiéné túlmutat az egyénen – nem egyéni szociális probléma. Mind a munkavállaló, mind a munkaadó szempontjából fontos kérdés. Ha a dolgozók lelki egészsége rendben van, nagy valószínűség szerint a munkahely is jól működik. Fordítva is igaz: ha jól működik a szervezet, nagy a valószínűsége, hogy motiváltak, lelkesek (mentálisan egészségesek) a dolgozói.
A munkahelyi mentálhigiéné érvényesítése elsődlegesen a szervezet különböző szintjein elhelyezkedő vezetők felelőssége. Elsődlegesen, de nem kizárólagosan.
A munkatársak felelőssége
A mobbing, vagyis a munkahelyi pszichoterror a stresszfaktor-csomagban külön említést érdemel. Egy munkahelyi közösség hallgatólagos jóváhagyással is képes ellehetetleníteni valakit, azzal, hogy nem lép fel egy személy vagy csoport zaklató tevékenysége ellen. A mobbing irányulhat vezetőre, beosztottra is. Gyilkos játszma, ölni lehet vele.
A munkahelyen felelünk egymásért. Nemcsak a szavaink, de adott esetben a hallgatásunk is beszédes – veszélyes is lehet. Egy jó munkahelyi közösségben a mobbing nem kívánatos, üldözött jelenség.
A vezetők felelőssége
Hogy munkavállalóként jól, hatékonyan működjünk, fizikai, pszicho-szociális, szellemi szinten egyaránt jól kell éreznünk magunkat a munkahelyen. A legkönnyebb a fizikai síkra összpontosítani, azaz a kényelmes, biztonságos munkavégzés feltételeire (sok munkahelyen már ez is több sebből vérzik…). A munkahelyi összhang, a szervezet iránti lojalitás, a kollegialitás megteremtése ennél sokkal összetettebb, mindennapos figyelmet igénylő feladat, nem pedig egy-egy (kínos és kötelező) csapatépítő tréning eredménye.
Napi 8 óra, az heti 40, havi 160, (szabadság nélkül) évi kb. 2000. A saját felelősségünk abban áll, hogy tudunk-e, merünk-e nemet mondani egy rossz vagy rosszul működő munkahelyre. Elhinni, hogy ennél többet és jobbat érdemlünk.
Alapító-főszerkesztő
Több mint két évtizedet töltöttem az írott média világában, szinte minden klasszikus sajtóműfajban kipróbálhattam magam újságíróként, szerkesztőként. 2006-2012 között építészeti szakújságíróként, PR-szakemberként voltam aktív, szakmai kiadványok és rendezvények létrejöttében közreműködtem. Az eletszepitok.hu weboldalt 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszakanyarodtam eredeti hivatásomhoz; gyermekjóléti alapellátás keretében általános és középiskolásokkal foglalkozom, prevenciós, edukációs, pályaorientációt támogató foglalkozásokat tartok, érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a szociális kompetenciafejlesztés és a készségfejlesztés áll. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetben szereztem mesterdiplomát, okleveles szociális munkás, felsőfokú intézményi kommunikátor, újságíró és kiadványszerkesztő képesítésekkel rendelkezem.
