Imádkozol a Facebookon? Sorry, töröllek! Mindennapos tolerancialeckék
„Minden személynek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához, ez a jog magában foglalja a vallás és a meggyőződés megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy a meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság előtt, mind a magánéletben oktatás, gyakorlás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatásának jogát.” (ENSZ Egyetemes Emberi Jogok Nyilatkozata, 18. cikkely)
Judit talán még a szűkebb környezetét is meglepte, amikor elkezdett bibliai idézeteket posztolni a Facebook oldalára. Első nyilvános hit-vallomásait magam is csodálkozva figyeltem; váratlanul ért. Nyolc éve szinte bakfislánynak tűnt; kvázi a semmiből bukkant fel. Felfigyeltünk a munkáira, és felkértük, hogy az egyik építészeti konferenciánkon mutatkozzon be. És ez a törékeny tehetség egyedüli nőként kész volt fellépni a férfiaknak fenntartott előadói pulpitusra, tapasztalt építészek és mérnökemberek közé. Ezen a pályán női kellemmel, bájjal nem lehet messzire jutni; Judit viszont bő évtizede nőként, anyaként kifejezetten jól teljesít ebben a férfiak által dominált szakmában. Környezettudatos házakat tervez jó érzékkel.
Az első Facebook-posztokig fogalmam sem volt arról, hogy ez a zárkózottnak tűnő fiatal nő hitetlen vagy hívő, s őszintén szólva nem is érdekelt. Hitbéli fb-s kinyilatkoztatásait mosolyogva figyeltem; nocsak, Judit szintet ugrott! Felvállal valamit, amit eddig nem akart vagy nem mert. Tetszett az új hang tőle, az különösen, hogy döbbenettel figyelhetik kollégák, megbízók, felszínes ismerősök. Épület- és természetfotói között rendre feltűntek bibliai idézetek az Ez az a Nap! és a Pálferi.hu Facebook-oldalakról. Ilyenkor elképzeltem néhány közös ismerőst a szakmából; marcona mérnök urakat, ateista teremtőket. Vajon mit gondolnak Juditról?
Megőrült.
Kikészítette a munka, az építéshatósági bürokrácia.
Nem bír a határidőkkel, a felelősséggel.
Agyára ment a sok éjszakázás.
Magánéleti válság.
Szekta, totális agymosás.
Pedig gondolhattam volna azt is (mások gondolatairól), hogy Judit jó útra tért, hívő lett, ráadásul felvállalja, ami külön becsülendő. De nem: inkább az jött le, hogy szegény, megzavarodott. Mert a vallást, a hitet általában magánügyként, mély szeméremmel kezeljük. Furán veszi ki magát, ha valaki – ha tolakodón, ha finoman – vallási témában megnyilatkozik.
Judit aztán kiírta a Facebookra, hogy akit zavarnak az istenes posztjai, nyugodtan törölje őt az ismerősei közül. Számít erre, és nem fog megsértődni. Van, aki nem vette komolyan Judit felhívását, inkább kommentben be-beszólogat: Végre, egy szentasszonymentes megnyilvánulás! Vagy: A hitet kezeld magánügyként, és ne terhelj vele ájtatos szentemberként másként gondolkodókat! (Véleményt nyilvánítani végül is szabad, olyan felületen is, ahol egyébként mindenki ízlése, kedve és elve szerint engedélyezhet, tilthat tartalmakat, felhasználókat.)
– Nem szégyellem az evangéliumot, mert Isten ereje van benne – hangzik a válasz -, s a szűkebb körből ki-ki hozzáteszi a maga ámen-kommentjeit.
Ezek a virtuális csörték jól érzékeltetik, hogy mennyire nem megy nekünk (tisztelet a kivételnek) a tolerancia, messzire mutató kis dolgokban sem. Hogy menne akkor olyan kérdésekben, ahol nem a Facebook ismerősök száma a tét?
Mennyit ér a vallás- és véleményszabadság, ha nincs elfogadás? Melyiktől lesz jobb a világ?
Ui. A cikket rögtön átküldtem Juditnak. Nem volt előre beavatva. Miután elolvasta, smiley-jelek kíséretében megkért: használjam benne a valódi nevét. – Nem szégyellem a hitem – írta -, s ezzel lett teljes Gyöngyvér története.
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.
