A méltóság joga, a vélemény szabadsága

hirdetés

Elképesztő rosszindulat árad a Facebook kommentekből. Igyekszem nem olvasni őket, rengeteg energiát vonnak el, de egy tegnapi hozzászólás szíven ütött.

A kommentelő egy ismert művészházaspárnak üzent, akik – esélyesen – pici babájuk miatt a legérzékenyebb napjaikat élik. A hozzászólóról annyit tudni az adatlapja alapján, hogy zálogházi becsüs. A munkáltatóját is feltüntette az adatlapon. Ha én lennék a főnöke (a saját cégemben), az első ilyen közösségi megnyilvánulás után megköszönném a közreműködését, és azonnali hatállyal elküldeném új munkát keresni.

Rengeteg példát lehetne felhozni, ami azt mutatja, hogy az internethasználók egyre inkább belső fék nélkül élnek, mások méltóságát taposva trágár hangnemben szitkolóznak a nyilvános közösségi térben. Azon a felületen, amit kiskorúak is olvasnak, esetleg éppen a saját gyerekeik.

Minek kellene történnie ahhoz, hogy az efféle kommentek eltűnjenek a közösségi térből? Kinek a felelőssége, hogy ennyire elszabadulhattak? Vállalja ezért valaki a felelősséget? Becsület, méltóság, jó hírnév joga… A vélemény és kifejezés szabadsága felülírhatja ezeket? (Kérdezem, miközben a kommentelő vezetéknevét a személyiségi jogok miatt kitakarom.)

***

Az vagy, amit gondolsz. Az vagy, ahogy másokhoz viszonyulsz gondolatban és cselekedetben. A gondolataiddal vagy egyenértékű.

Nincs jogod nyilvánosan mocskolni, szennyezni azt, amihez, akihez nincs közöd, akit nem ismersz, aki nem bántott, aki nem érdemli ezt. Egy dologra kellene feltenned mindent: magadat tisztítani, gondolatok és érzések szintjén rendbe tenni. A saját házad táján sepregetni. 

Hallgatni arany. Ezt a szabályt persze én is megszegtem, nem egyszer. Legutóbb azzal, hogy megírtam ezt a jegyzetet. Erre is érkeztek kommentek – jól visszaadják, mennyire másként látunk egy-egy helyzetet. Bárhogy is legyen, a normális hangnem mindenkit megillet. Van hova fejlődnünk a vitakultúrát illetően.

hirdetés

Mesterházy Mónika

főszerkesztő

2012-ben indítottam el az Életszépítőket, saját kedvtelésre. Eleinte csak a Facebookon létezett, majd 2013-ban magazin született belőle. Nem mindig volt könnyű kitartani mellette, de a hitem valahogy mindig továbbvitte. Hálás vagyok mindazoknak, akik ebben jó szívvel, hozzáértőn segítettek. 2017. októberétől Szépítők Magazinként megy tovább. A lényeg nem változik: vagyunk, akik voltunk „Életszépítőkként”, azt adjuk továbbra is, amit hűséges Olvasóink megszoktak, s talán el is várnak tőlünk. Végzettségem szerint szociális munkás, mentálhigiénés szakember vagyok, újságíró, kiadványszerkesztő, intézményi kommunikátor. Papírok, szakmák, szerepek... Anya vagyok, társ, és ebben szeretnék igazán jó lenni.

A www.eletszepitok.hu weboldal bárminemű tartalma a
Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően használható fel.
Még nincs hozzászólás

Válaszolj!

Az e-mail cím nem lesz nyilvános.

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

hirdetés

hirdetés

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás