A méltóság joga, a vélemény szabadsága
Elképesztő rosszindulat árad a Facebook kommentekből. Igyekszem nem olvasni őket, rengeteg energiát vonnak el, de egy tegnapi hozzászólás szíven ütött.
A kommentelő egy ismert művészházaspárnak üzent, akik – esélyesen – pici babájuk miatt a legérzékenyebb napjaikat élik. A hozzászólóról annyit tudni az adatlapja alapján, hogy zálogházi becsüs. A munkáltatóját is feltüntette az adatlapon. Ha én lennék a főnöke (a saját cégemben), az első ilyen közösségi megnyilvánulás után megköszönném a közreműködését, és azonnali hatállyal elküldeném új munkát keresni.
Rengeteg példát lehetne felhozni, ami azt mutatja, hogy az internethasználók egyre inkább belső fék nélkül élnek, mások méltóságát taposva trágár hangnemben szitkolóznak a nyilvános közösségi térben. Azon a felületen, amit kiskorúak is olvasnak, esetleg éppen a saját gyerekeik.
Minek kellene történnie ahhoz, hogy az efféle kommentek eltűnjenek a közösségi térből? Kinek a felelőssége, hogy ennyire elszabadulhattak? Vállalja ezért valaki a felelősséget? Becsület, méltóság, jó hírnév joga… A vélemény és kifejezés szabadsága felülírhatja ezeket? (Kérdezem, miközben a kommentelő vezetéknevét a személyiségi jogok miatt kitakarom.)
***
Az vagy, amit gondolsz. Az vagy, ahogy másokhoz viszonyulsz gondolatban és cselekedetben. A gondolataiddal vagy egyenértékű.
Nincs jogod nyilvánosan mocskolni, szennyezni azt, amihez, akihez nincs közöd, akit nem ismersz, aki nem bántott, aki nem érdemli ezt. Egy dologra kellene feltenned mindent: magadat tisztítani, gondolatok és érzések szintjén rendbe tenni. A saját házad táján sepregetni.
Hallgatni arany. Ezt a szabályt persze én is megszegtem, nem egyszer. Legutóbb azzal, hogy megírtam ezt a jegyzetet. Erre is érkeztek kommentek – jól visszaadják, mennyire másként látunk egy-egy helyzetet. Bárhogy is legyen, a normális hangnem mindenkit megillet. Van hova fejlődnünk a vitakultúrát illetően.
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy Művészeti Iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát. Az UNICEF Ébresztő óra önkéntes előadója vagyok. Megoldásfókuszú mediátor képesítéssel rendelkezem.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.
