Tájkép tehénnel

KÉP ALÁ ÍRÁS

Az első pillantásra azt gondolhatjuk, hogy direkt. Kivágott fa tuskójára ültetve a kedvest, háttérnek a folyóban térdig állva egy tehén, keresve sem találni jobb díszletet, ám a tuskó és a marha talán csak a véletlen kiszámíthatatlan játéka.

A pillanaté, amiben nincs semmi előre tervezhető, egyszerűen csak jön, mint egy dallam, vagy egy novella hideglelősen szép ötlete, és hirtelen rádöbbenünk, hogy bár a véletlen különös játéka, mégis úgy van jól, ahogy van.

Hiszen minden véletlenszerű, szerelmes pillanat mögött ott lapul egy frissen mosott hófehér ruha, egy különös szempár, egy reggeli tükörből kiragyogó, félrefésült frizura, a haj torokszorítóan édes illata, a csendben leejtett kar, ami jövendőbeli kézfogásokra bátorít, egy világos harisnya csiklandós szorítása. Ragyogás, mint minden nő.

És ehhez képest a tuskó, az áramló hűs folyó az 1915-ös nyárban, a mélabús tehén, mind-mind mellékes. Egy lány derűje a múlt század elejéről több, mint mi vagyunk.

Emlékvirágzás. Mára vetített kaland. Szépanyáink boldogsága.

Fotó: Fortepan, 1915

 

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

kettő × kettő =

hirdetés