Az én Jézuskám

Karácsony volt, úgy öt éves lehettem. Egész nap a jól befűtött szobában játszottam az építőkockáimmal. A konyha felől finomabbnál finomabb illatok csiklandozták akkor még fitos orromat. Kicsi, duci, drága nagymamám és csinoska anyukám időnként közölték, hogy estére jön a Jézuska, szép ajándékokat hoz a jó gyerekeknek. Reménykedtem, hogy én is jó gyerek voltam, vagyok… Eszembe jutott egy-két csínytevésem, füllentésem és eléggé aggódtam.

Már sötétedett, amikor apukám kézen fogott, hogy menjünk moziba! Nem nagyon értettem, de jó kalandnak tűnt. A moziban mi ketten voltunk nézők. Az unalmas filmben egyetlen jelenet érdekelt volna, egy csókolózós, apu viszont a szemem elé emelt kalapjával óvott a fertőtől.

Mozi után hosszasan ballagtunk hazafelé. Hideg volt, hó és fagy. Nyűgös voltam, hiszen aznapra nekem a Jézuska érkezését ígérték, és a film is nagyon unalmas volt.

Végre nagymamáék háza elé értünk, és a résnyire leengedett redőnyön keresztül megláttam a Jézuskát! Olyan volt, mint az anyukám. Magasba emelt karjaival díszítette a fát. És akkor hirtelen értelmet nyert a Jézuska fogalma – mert ki is lehetne más…?

Somogyvári Zsóka írása

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

kettő × 4 =

hirdetés