Az én Jézuskám
Karácsony volt, úgy öt éves lehettem. Egész nap a jól befűtött szobában játszottam az építőkockáimmal. A konyha felől finomabbnál finomabb illatok csiklandozták akkor még fitos orromat. Kicsi, duci, drága nagymamám és csinoska anyukám időnként közölték, hogy estére jön a Jézuska, szép ajándékokat hoz a jó gyerekeknek. Reménykedtem, hogy én is jó gyerek voltam, vagyok… Eszembe jutott egy-két csínytevésem, füllentésem és eléggé aggódtam.
Már sötétedett, amikor apukám kézen fogott, hogy menjünk moziba! Nem nagyon értettem, de jó kalandnak tűnt. A moziban mi ketten voltunk nézők. Az unalmas filmben egyetlen jelenet érdekelt volna, egy csókolózós, apu viszont a szemem elé emelt kalapjával óvott a fertőtől.
Mozi után hosszasan ballagtunk hazafelé. Hideg volt, hó és fagy. Nyűgös voltam, hiszen aznapra nekem a Jézuska érkezését ígérték, és a film is nagyon unalmas volt.
Végre nagymamáék háza elé értünk, és a résnyire leengedett redőnyön keresztül megláttam a Jézuskát! Olyan volt, mint az anyukám. Magasba emelt karjaival díszítette a fát. És akkor hirtelen értelmet nyert a Jézuska fogalma – mert ki is lehetne más…?
Somogyvári Zsóka írása
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
